11.fejezet

 Október 2. Péntek

Yo listen up here's a story

About a little guy that lives in a blue world

And all day and all night and everything he sees

Is just blue like him inside and outside

Blue his house with a blue little window

And a blue corvette

And everything is blue for him and himself

And everybody around

'Cause he ain't got nobody to listen to

I'm blue da ba dee da ba die...

 Az elmúlt két napban a rajzomon dolgoztam,ezért nem írtam. Nagyon nem történt semmi,a matek dolgozaton kívül amit tegnap ki is kaptunk,és dobpergééééés….NÉGYES LETT!! Jaja,egész hihetetlen,de sikerült! Szerdán anyuék hazajöttek,mivel a papámnak már kicsit javult az állapota,bár még mindig bent tartják a kórházban,biztos ami biztos.

  Reggel baromira izgultam,hiszen eljött a nap,hogy bemutassam a rajzomat. Nekem nagyon tetszett,mert úgy éreztem,hogy teljesen visszatükrözi azt ami bennem lakozik. Idegességemben véletlenül félrecsúszott a tus,így már pirosra vakartam a szemem,mire végre letudtam szedni. Emiatt nem volt időm,így úgy döntöttem hagyom a francba a sminkelést,és futok a buszmegállóba.

A suliba nekünk – kilencedikeseknek – csak az első két óra volt megtartva,utána indulhattunk is a – ahogyan én hívom – nagy terembe,ahol minden suli rendezvényt tartanak.

 A színpad melletti falakon már felakasztották a rajzainkat,amiket első óra után kellett beadnunk. Minden rajz felett ott volt a név (hogy ki készítette) és az osztály. Mindegyik rajz nagyon jó volt.

-Ez nagyon király,nem? – állt meg mellettem Csabi.

- De,tényleg az – mosolyodtam el.

- Én mondtam,hogy szuper lesz a tiéd – állt mellém Anett.

A táncosok és énekesek elmentek egy utolsót próbálni,ami míg itt nézelődtünk.

-Kíváncsi vagyok milyenek lesznek a többiek – mondta Miki.

- Biztos profik lesznek – legyintett Ati.

 Az ofő intett,hogy menjünk oda,és leültetett minket a második sorba. Nem sokkal később az énekesek – olyan viccesen hangzik – is csatlakoztak hozzánk.

Kezdés előtt tíz perccel a többi diák is megérkezett,és helyet foglaltak,de az első négy sor a miénk volt,így ők csak kicsit hátrább kaptak helyet.

-Nagyon kíváncsi vagyok,milyenek lesznek – súgta nekem Anett izgatottan.

- Én is,bár biztos szuperek – súgtam vissza. Pont ekkor bukkant elő az igazgató,s belekezdett beszédébe.

 Az igazgatónő beszéde után – kemény húsz perc – végre kezdtünk. A fények leoltódtak,s helyüket sötétség vette át,majd megszólalt a zene – Hollywood Undead- Gravity – ,s a színpadra fókuszálódott a fény.

 A színpadot az iskola kilencedik évfolyamába járó táncosok töltötték meg. Legelöl  középen Roli és Emma állt,én azonban azonnal kiszúrtam Dorinát is,aki mögöttük állt Norbival és Botival.

Az évfolyamtánc eszméletlen volt,bár én csak az osztálytársaimat néztem,mindenesetre nagy tapsot kaptak. Ezután jöttek az egyéni produkciók,s ahogy megtudtam,minden táncosnak egy perce volt arra,hogy előadja a táncát. Hát igen ez nem sok,de bekellett férni az időbe.

Abc sorrendbe mentek,így a mi osztályunk kezdte. Tőlünk is Dorina. Nagyon szurkoltam neki,bár tudtam,hogy eszméletlen lesz.

 Kicsit félénken sétált a színpadra,de amint megpillantott minket elmosolyodott. Sofia Karlberg-Crazy in Love című számára táncolt,egy amolyan balettos táncot(nem nagyon értek én ezekhez) Amint elkezdte tátott szájjal néztem,és ezzel Anett is így volt.

-Azta… - ámuldozott Anett. – Milyen hajlékony.

- Igen – néztem elképedve. Na az amit Dorina csinált,na hát azt én sose fogom tudni!

Dorina után Emma következett. Tudtam,hogy a táncos lányok közül az évfolyamban rá mondják,hogy a legjobban táncol,és már láttam is szecskaavatón,hogy baromi jól nyomja.

-Biztos valami Artic Monkeys számra fog táncolni – súgta Anett.

- Nagyon szereti nem? – kérdeztem,ugyanis egyszer már megemlítette,hogy szereti a bandát.

- Hát azt,hogy nagyon,azt nem tudom,de táncolni szeret a számaikra – mondta,majd újból a színpad felé fordította tekintetét.

Amint Emma megjelent a színpadon hatalmas taps és fütty fogadta.

-Nem is tudtam,hogy ennyire népszerű – fordultam Anett felé.

- Azt én se tudtam,hogy ennyire – ráncolta szemöldökét.

- Hé csajok,ne hagyjatok már ki engem is a sutyorgásaitokból – hajolt oda hozzánk Dani,aki a másik oldalamon ült.

- Te tudtad,hogy ennyire népszerű? – fordítottam felé tekintetem.

- Ja,mivel baromi jól táncol,így érthető is,hogy ennyire népszerű – vonogatta vállait.

Ezután elcsendesedtünk,ugyanis megszólalt az Artic Monkeys – I bet you look good on the dancefloor című száma.

Emmán egyáltalán nem látszott,hogy félne vagy valami ilyesmi. Nagyon magabiztosan táncolt,és közben énekelte a szöveget is,ami persze nem hallatszott,de láttam,hogy tátog.

A tánca alatt ismét észrevettem milyen jó alakja van,de tényleg.

-Alakom – súgtam Anettnek viccesen,mire felnevetett.

- Enyém is – súgta oda nekem Dani.

- Hülye – löktem meg enyhén vállammal.

 Emma baromi nagy tapsot kapott, ismét. Természetesen mi is füttyögettünk neki,mert megérdemelte.

Emma helyét Boti vette át,aki Ed Sheeran – Sing című számára táncolt,s amint megszólalt a zene,azonnal elmosolyodtam,mert eszembe jutott Roli,és amikor próbált felvidítani.

 Boti egyébként nagyon ügyes volt,és belőle aztán nem hiányzott a szerénység,de ez így volt jó.

Botit Norbi követte,aki Olly Murs – On my cloud című számára táncolt,és mint a többiek ő is nagyon ügyes volt,de ezt eddig is tudtam,hiszen már nagyon régóta táncol.

Az osztályunkba az utolsó táncos Roli volt,akiről tudtam,hogy szinte már profi,hiszen már hét éves kora óta táncol,és mindennap majdnem minden órájában csak táncol.

-Roli biztos sikert fog aratni – súgta nekem Dani. – Szinte minden versenyen,amin volt első helyezést ért el.

- Ő is népszerű táncos? – kérdeztem,mire csak elvigyorodott és egy amolyan „szerinted?” arcot vágott,így egyből tudtam a választ. Hát persze,hogy az,hiszen nem véletlenül keltette fel az én érdeklődésemet is,nem igaz?

Amint Roli fölbukkant ugyanolyan tapsban részesült,mint Emma. Kétségkívül ők ketten a legnépszerűbbek a kilencedikes táncosok közül.

 Fogalmam se volt melyik számot választja majd Roli,ezért kíváncsian vártam,majd meghallottam a Eiffel 65 – blue című számát. Hát erre a számra tényleg nem számítottam,de így belegondolva tényleg jól lehet rá táncolni. Ooh ha én tudnék táncolni….

  Roli után jöttek a b-sek,aztán a c-sek és a d-sek. Mind ügyesek voltak,már csak azért is taps jár nekik,hogy kimertek állni ennyi ember előtt. Én biztos nem lennék képes rá.

 A táncosok után az énekesek következtek,így amíg a táncosok leültek hozzánk,addig az énekesek bevonultak a színpad mögötti függöny mögé.

 Mosolyogva néztem,ahogyan Dorina,Emma,Roli és Boti felénk közeledtek.

-Na,hogy tetszett? – huppant le mellém Dorina.

- Nagyon ügyesek voltatok,mind – néztem rájuk mosolyogva.

Amint meghallottuk a felcsendülő zenét,mind elhallgattunk. Alexa kezdte az éneklést,amin egy kicsit meglepődtem,mert azt hittem,hogy náluk is lesz egy olyan évfolyamos produkció,és nem értettem,hogy miért nincs. Ezt meg is kérdeztem a mellettem ülő Dorinától.

- Dávid azt mondta,hogy nem tudtak megegyezni egy számban,ugyanis nem volt olyan ami mindenkinek tetszene – mondta. – Amúgy is mindig az „énekesek” vannak a legtöbben,így azért előrelátható volt,hogy nem fognak tudni megegyezni.

- Mondjuk ez így tényleg logikus – értettem egyet,majd figyelmemet újra a színpadon lévő Alexának szenteltem. Tudtam,hogy ügyes lesz,hisz nem csak jó abban amit csinál,de még imádja is.

 Aztán belekezdett Miley Cyrus – Wrecking ball című számába. Varázslatos volt,de tényleg.

-Nagyon szép a hangja,nem igaz? – kérdezte Anett,miközben mosolyogva nézte Alexát.

Dorinával szájtátva néztük Alexát. Tényleg nagyon ügyes volt!

Alexa után Nóri következett. Az All of me-t énekelte,mi meg Dorinával majdnem sírva fakadtunk. Neki is gyönyörű hangja volt. Ami meglepett,hogy Nórit én egy félénkebb lánynak ismertem ki,de amikor a színpadon énekelt ez a félénkség eltűnt róla,és mintha mi – a közönség – ott se lettünk volna.

 Azt gondoltam,hogy a lányok lassú számokat fognak énekelni,s azt is,hogy a fiúk meg gyorsabb kissé durvább számokat.

 Az első fiú Áron volt,aki a Rise Against egyik számát énekelte. Sajnos nem tudom melyiket,mert annyira nem ismerem a bandát.:(

 Áron után Dani jött,és mikor azt mondtam Rolinál,hogy milyen nagy tapsot kapott,akkor az amit Dani kapott arra valami egészen más szó kéne. Már a fülemet fogtam,mert azt hittem beszakad a dobhártyám.

-Ez most komoly?! – kérdeztem.

- Hát igen,Dani eléggé népszerű – mondta Anett fanyar mosollyal. Úgy látszik nem volt túlságosan oda,de hát nem is csodálom.

- Ez egy kicsit túlzás azért,nem? – fordult felék Dorina. – Most oké,hogy jól néz ki meg minden,és jó fej, de ennyiért eldobja mindenki az agyát?! Pff – morgolódott.

- Neked meg mi bajod? – nevettem ki,mire széles vigyorra húzta száját. Csak viccelt. Ő is bírja Danit,hiszen Danit ki az aki ne bírná?!

 Dani úgy látszott élvezte népszerűségét,mert még meg is hajolt,mielőtt elkezdett volna énekelni. Amint belekezdett a Can’t hold us-ba,rájöttem mire ez a nagy rajongó tábor. Ismét leesett az állam. Nem csak,hogy eszméletlenül énekelt,de még jól is adta elő magát. Végig hülyéskedte,de hát ez tőle abszolút nem volt meglepő. Erre azért lehetett számítani.

-Valamit tud a srác – nézett Danira elismerően Dorina.

- Az biztos – tapsoltam nevetve a közönséggel.

  A fiúk mind nagyon jók voltak,pedig köztudott,hogy kamaszkorba még mutálódik a hangjuk,mindenesetre mindegyiket végig tapsoltuk.

 Miután az utolsó fellépő is végzett,az igazgatónő sétált fel a színpadra.

-Nagyon nagy taps jár a kilencedikeseknek! Tényleg nagyon ügyesek voltatok mind. – Nézett végig rajtunk. – Most viszont még hátra vannak a kis rajzosaink,akik lázasan készültek,vért izzadva,hogy elkészüljenek festményeikkel,melyeket ki is állítottunk – mutatott a falak irányába. – Azt szeretném kérni,hogy álljatok fel,s tekintsétek meg őket. – Fejezte be mosolyogva,mire mindenki beszédbe elegyedve állt fel helyéről,s indult el rajzaink irányába.

 - Bár én már láttam,de azért még egyszer megnézem – mosolyogott rám Dorina,majd egyenes az én rajzom felé vette az irányt,s ahogy láttam Dávid is csatlakozott hozzá. Mosolyogva néztem őket,majd a mellettem álló Anett felé fordultam,aki Danit fürkészte tekintetével.

- Menj oda hozzá! – szorítottam meg bátorítóan karját.

- De hát most olyan sokan vannak körülötte – motyogta.

- És aztán? Attól még odamehetsz hozzá – mondtam neki.

- Nem is tudom… - rázta fejét. – Mi van akkor ha elküld?

- Nem hinném,hogy elküldene – nyugtattam meg,mivel biztos voltam abban,hogy Dani nem küldené el. – Na ne szerencsétlenkedj már,hanem menjél! – löktem meg kissé,hogy bátorítsam.

- Jól van – mondtam,majd vett egy mély levegőt,s elindult Dani felé.

Mosolyogva néztem,ahogy leszólítja Danit,aki erre mosolyogva mondott valamit,majd elköszönt a körülötte legyeskedőktől,s immáron már kettesben indultak el,ahogy láttam Anett festménye felé.

-Izaaa – ugrott oda hozzám Emma,mire azonnal a szívemhez kaptam,mely őrült tempóba vert mellkasomba.

- Jézus Emma,a szívbajt hozod rám – mondtam,miközben nyugtatgattam magam.

- Bocsika – nevetgélt. – Nézzük meg a rajzod – fogta meg a karom,majd maga után húzott.

  Az én rajzom körül nem volt nagy a tömeg így tolakodás nélkül odafértünk. Emma hosszasan nézte „munkám gyümölcsét”,majd mosolyogva felém fordult.

-Nagyon jó lett. – Emelte tekintetét újra a festményre. – Majd rajzolsz nekem is valamit? – kapta felém fejét,csillogó tekintettel.

- Persze! – nevettem.

 Mivel Emmát hívta egy számomra ismeretlen fazon,ezért elköszönt tőlem,majd odament hozzá. Csendben nézegettem rajzomat. Igazából csak azért,mert nem fértem oda a többihez.

-Szia – szólított meg egy srác,akit azonnal felismertem,ugyanis ő is táncolt.

- Szia. – Köszöntem vissza.

- Te rajzoltad? – kérdezte a festményt kémlelve.

- Hát igen. – Válaszoltam,majd tekintetem körbejárattam a termen. Azonnal kiszúrtam Rolit,ahogy Áronnal,Bencével,Kolossal és Boldival beszélgettek. Jó, a beszélgetés erős szó arra az ökörködésre amit ők produkáltak. Nem tudom miről lehetett szó,de Roli fél térdre elereszkedett Boldi előtt.

- Ezek hülyék. – Mondtam kuncogva.

- Kik? – nézett rám kíváncsian a mellettem álló srác,kinek a jelenlétéről teljesen megfeledkeztem.

- Ja semmi,csak az osztálytársaimat néztem. – Mosolyogtam zavartan.

- Értem. – Mosolygott vissza. – Egyébként Ákos vagyok – mutatkozott be.

- Iza,de gondolom ezt már tudod. – Mondtam a névkártyára utalva,mely a rajzom fölött helyezkedett el.

- Amúgy jó lett a rajzod. – Mondta kedvesen,mire elmosolyodtam.

- Köszönöm. – Mondtam,majd végig járattam tekintetem rajta; szőkésbarna haj,zöld szem. El kell ismernem elég jól nézett ki.

Észrevette,hogy legeltetem rajtam szemem,és mosolyogva rám kacsintott,amitől természetesen fülig pirultam.

-Bocsi nem akartalak megstírölni. – Temettem arcom kezeimbe zavartan.

- Ugyan nem gond. – Mondta kedvesen,mire felnéztem,s tekintetem összeakadt zöld szempárjával. Olyan aranyos volt a mosolya.

- Na most mennem kell,de remélem még fogunk beszélni. – mondta mosolyogva,majd megfordult és egy kisebb csapat fiú csoporthoz sétált – gondolom az osztálytársai voltak.

- Hé Iza – bambulásomból Roli hangja ragadott ki. Mosolyogva néztem,ahogy felém sétál,hatalmas vigyorral az arcán.

 Amint odaért hozzám,barátian átkarolta a vállam,és a rajzom felé fordult velem együtt.

-Tudtam,hogy baromi jó lesz – mondta,mire felnéztem rá,s láttam az arcán megjelenő gödröcskéket.

- Te is ügyes voltál – mondtam neki,mire elengedett és felém fordult. – Mármint a táncban,nem a rajzolásban. – Mondtam,utalva a förtelmes rajz tudására. Ő csak nevetett,s nevetése mosolyt csalt arcomra.

 Otthon fáradtan huppantam le ágyamra,telefonommal kezemben,ugyanis Dorina azt mondta hívni fog,amint vége a filmnek. Szorítottam,hogy Dáviddal minden jól menjen neki. Gyorsan megnéztem az üzeneteimet,de nem jött semmi se Tomitól. Ennyit bírtam. Ennek a barátságnak lőttek,és úgy látszik nem volt olyan erős,mint amilyennek mi hittük. A fura az volt az egészben,hogy ahogyan telt az idő,kevésbé hiányzott.

  Hamar meguntam a fekvést,ezért inkább összepakoltam a holmimat,amit vinni akarok holnap, Emma pizsamapartijára.

Ezzel is hamar végeztem,így hirtelen felindulásból írtam Rolinak,hogy unatkozom. Nem tudom miért pont neki írtam. A szívem vad ritmusba vert,s azt hittem mindjárt kiugrik,miközben vártam a válaszát. Ám azt nem kaptam,ezért inkább letettem az asztalomra a telómat,nehogy valami hülyeséget írjak valakinek, megint.

 Miközben néztem az Így jártam anyátokkal-t a TV-be,hirtelen megcsörrent a telefonom,én meg majd leestem az ágyról,annyira megijedtem.

 Gyorsan kaptam telefonom után,nehogy leessen az asztalról.

Nagy meglepetésemre Roli hívott. Mellkasomba dübörgő szívvel vettem fel a telefont.

-Igen? – szóltam bele.

- Úgy hallottam,hogy unatkozol – hallottam meg hangját,mire elvigyorodtam.

 Most viszont mennem kell,mert megkértem,hogy tartsa amíg írok. Remélem nem tette le.