13.fejezet

Október 5. Hétfő

Arms to the ground

Far from the rivers

Grace in our tears

High on a fever

Somebody heal me from my pain

Holes in the sky

Pierced by the fire

Somebody tell me this is real

  A vasárnap hamar eltelt,mivel szinte egész nap csak tanultam,vagy éppen döglöttem…hát igen,baromi izgalmas elfoglaltság.

 Reggel kedvtelenül ébredtem. Nem tudom miért. Az embernek vannak olyan napjai amikor legszívesebben inkább nem menne sehova,mert semmi életkedve nincs. Na nekem is ez volt ma. Plusz még Roli „szupercuki”,tökéletes barátnőjével is találkoztam. Na de akkor kezdem az elején.

 Szóval reggel „rottyon” voltam. Kábé mint egy zombi,úgy vonultam a házban. Egy egyszerű fehér pólót és egy szakadt farmert vettem fel. Igazából ezek voltak a kezembe eső ruhadarabok. Sminkkel nem bajlódtam,végül is minek?

 A buszmegállóba szokás szerint Dorinával találkoztam. Az út a suliig némán telt. Dorina látta rajtam,hogy ez nem igazán az én napom,de azért megszorította a kezem,ami megmosolyogtatott.

-Legyél ügyes francián! – ölelt meg,majd tovább ment a folyosón.

  A teremben már ott voltak az évfolyamtársaim,de rajtuk kívül se Nóri,se Dani nem volt még jelen.

 Előpakoltam a cuccaimat,majd lehajtottam a fejem,s lehunytam szemeimet.

 Olyan öt perc múlva valaki megrázta a karomat,mire azonnal felkaptam a fejem. Dani volt az. Összeráncolt szemöldökkel nézett rám.

-Mi van veled? – ült le mellém.

- Semmi – vonogattam vállam.

- Perszeeee – forgatta szemét.

Egy újabb vállrándítással feleltem.

-Héé – rázta meg újra a kezem,mire dühösen felé fordultam. – Ne hari,mi „öribarik” vagyunk,nem? – biggyesztette le ajkait.

 Akaratlanul is elmosolyodtam.

-De igen – bokszoltam vállába,mire elvigyorodott.

 Az egész óra Dani hülyéskedésével volt tele. Egy kicsit jobb kedvem lett. Sokat nevettem,és jól is esett. Nem akartam szomorkodni.

 Következő óra tesi volt. Legnagyobb boldogságomra röpiztünk,ráadásul még osztályozták is.

 -Jól van Emma – mondta Kőszegi a kis füzetébe firkálgatva. – Ötös.

 Hmmm. Ötös,ráadásul röplabdából! Na,ez az,ami nekem biztos nem lesz!

-Izabella te jössz – szólított Kőszegi,mire kedvtelenül odavonszoltam magam.

 A fiúk a terem másik oldalán épp kosaraztak. Az se megy,de a röpinél azért jobban.

 -Rendben. Alsó nyitás. Tíz próbálkozásod van,ebből ha öt jó,akkor az ötös,ha négy akkor négy,és így tovább – magyarázta Kőszegi,mire bólogattam.

 Már akkor tudtam,hogy elfogom cseszni. Láttam,hogy Roli közelebb jön,és mosolyogva figyel. A kis szemét! Tudta,hogy szarul megy a röpi.

 Hááát. Nagy nehezen kiszenvedtem egy hármast,bár az elején eléggé elrontottam. Egyszer majdnem eltaláltam a tűzriasztót is,na meg Kőszegit….jó talán saját magamat is,de az már az osztályzás után volt. Jól van na,most nem láthattam előre,hogy ha lecsapom a földre a labdát az pont engem fog eltalálni!! A többiek persze kiröhögtek,és megkaptam pár: „De béna vagy”, „Iza,téged tényleg utál a labda” és „ Mekkora egy emeletes balfasz vagy” beszólást. Utóbbit Rolitól. Nagyon bájos.

 A kémia órára megint elment az életkedvem. De most őszintén,kinek nem megy el a kémiától az életkedve?

-Na mivan? „Szomi” vagy? – nézett rám Boldi,baltagyilkos arccal.

 Hirtelen felröhögtem. Olyan viccesen nézett ki. Nem is értem,hogyan tudta kimondani azt,hogy „szomi”,úgy,hogy még csak nem is pislogott! Ez kész,komolyan mondom.

-Minden oké – rendeztem le ennyivel,majd csakhogy megerősítsem szavaimat, széles mosolyra húztam ajkaimat.

 A többi óra eseménytelenül telt. Minden tanár ledarálta az anyagot,majd dolgozatot illetve felelést ígérve kimentek a teremből.

  Különórán,rajzon új feladatot kaptunk,ami az volt,hogy választanunk kellett egy párt – én Anettel lettem párba – és egymásról kellett egy portrét készíteni. Ez a heti feladatunk. Én örültem ennek a feladatnak,ugyanis imádok portrékat készteni!

  Rajz után,Anettel együtt mentünk a buszmegállóhoz. Anett folyton Daniról fecsegett,amit természetesen nem bántam,hiszen magam is szurkoltam neki.

-Egész hétvégén beszélgettünk,és úgy érzem egyre közelebb kerülök hozzá – ecsetelte csillogó szemekkel.

Mosolyogva néztem. A kis szerelmes.

 Anett félúton megtorpant,mire furán néztem rá.

-Az ott…- mutatott a buszmegálló irányába,ahol egy idős nénin kívül,csak egy tini pár tartózkodott. A tini pár pedig nem más volt,mint Roli és a barátnője!!

- Roli és a barátnője –suttogtam.

 Mivel nem volt annyira messze gondoltam megnézem magamnak kicsit. Sajnálatomra gyönyörű volt; Vállig érő,világosbarna haj, alacsony termet,bár inkább olyan aranyosan alacsony. Vékony,karcsú alak. Basszus ez  a lány tényleg tökéletes volt.

 Bár valami nem volt rendben. Láttam Rolin,hogy ideges.

-Ezek veszekednek – bökte ki Anett.

 Ez nyilvánvaló volt. A lány csak magyarázott és magyarázott,egészen addig míg egyszer csak úgy tűnt Roli megunta,és egész egyszerűen felszállt arra a buszra ami épp jött.

 A lányon látszott,hogy már csak percek kérdése és elsírja magát,de elég jól kibírta. Megrázta a fejét,majd mosolyt erőltetett arcára,s elsétált.

-Úgy látszik Alexa infói nem tévesek – mondta Anett,mire ránéztem.

- Akárhogy is. Ez nem a mi dolgunk,jobb is ha nem avatkozunk bele – mondtam határozottan.

 Bár egy kis részem mélyen belül – azért annyira nem mélyen – örült annak amit látott,még ha helytelen,és gonosz dolog is.

 Otthon épp a magyart jegyzeteltem,mikor elkezdett pittyegni a facebookom.

Roli üzenete: Ráérsz?

 A szívem a torkomba ugrott. Persze nem szó szerint…

Izabella üzenete: Aha..Minden rendben?

Roli üzenete: Nem nagyon

Izabella üzenete: A barátnőddel van valami?

Már előre tudtam a választ.

Roli üzenete: Ja,de már csak volt.

 Erre már annyira dobogott a szívem a mellkasomba,hogy szerintem még anyuék is hallották a nappaliból.

Izabella üzenete: Volt?

Roli üzenete: Ja tudod ez mit jelent:D

Izabella üzenete: Hééé nem vagyok hülye!

Roli üzenet: Nem is mondtam:)

Izabella üzenete: :)

Izabella üzenete: Egyébként sajnálom

Roli üzenete: ? Mit?

Izabella üzenete: Hát,hogy szakítottatok a barátnőddel…szívás

Roli üzenet: Én nem. Igazából még örülök is neki

Izabella üzenete: Tényleg?

Roli üzenete: Ja…

 Ezután nem sokkal elköszöntem,mert muszáj volt befejeznem a magyart.

 Fura,hogy Rolit nem viselte meg annyira a szakítás,bár őszintén,én nem is bánom. Most viszont megyek,mert még hátra van a hülye fizika.