2015. március 30., hétfő

14.fejezet





Október 6. Kedd

Now dance, fucker, dance,
Man he never had a chance,
And no one even knew
It was really only you.

And now you steal away,
Take him out today,
Nice work you did,
You're gonna go far, kid.

 Áron szülinapjaa!! Ma már jobb kedvel keltem fel. Ennek nem tudom mi volt az oka,hiszen magyar felelés is volt tervben,és több mint biztos voltam benne,hogy engem fog választani.
 Lent a konyhában megint egy cetli fogadott. Ebből tudtam is,hogy anyuék megint elmentek a papámhoz a kórházban. Gyorsan küldtem neki – mármint anyának – egy SMS-t,hogy értesítsenek ha bármi van,mire azt írta,hogy ne aggódja. Hogy ne aggódjak!! Most komolyan?! Ki ne aggódnak ilyenkor,már nem azért…
 Ma kivételesen nem találkoztam Dorinával a szokásos helyen,mert fogszabályzásra ment. Így hát egyedül indultam a suli felé. Legalábbis ez volt tervben,de ez megváltozott amint meghallottam,hogy valaki a nevemet kiabálja. A kiabálás alatt tényleg kiabálást értek! Persze a nagy hangerő miatt páran felkapták a fejüket,hogy mégis ki a franc kiabál reggel,de ez csak pár másodpercig tartott,ugyanis lényegében leszarták.
 Hátrafordultam,hogy felfedjem a „kiabáló” kilétét. Először nem is ismertem meg. Aztán jobban megnéztem és rájöttem: Az  a táncos srác,aki megdicsérte a festményemet – és aki olyan jól néz ki. Persze ez csak mellékes infó.
-Szia! – köszöntött hatalmas mosollyal az arcán.
 Az első amit észrevettem rajta,hogy milyen szépek a fogai. Ugyanis azt azért meg kell említenem,hogy nagyon kevés embernek szépek a fogai. Az enyémek se szépek annyira,bár szerintem nem feltűnő.
-Szia – köszöntem vissza,mert ha gáz,ha nem,sajnos elfelejtettem a nevét. Gondolom ez nem csak velem esett már meg éltemben.
- Ha nem bánod,akkor esetleg bemehetnénk együtt a suliba…? - vakargatta tarkóját. Egyértelmű,hogy zavarban volt,és persze nem akarok én itt kötözködni,de ez egy elég hülye kérdés volt…na de mindegy!
- Hát én nem bánom,ha már úgyis egy suliba járunk – próbáltam oldani zavarát,azzal,hogy viccesre veszem a figurát. Bár sokszor ami nekem vicces az másnak nem.
- Elég hülye kérdés volt. Most már tudom – nevetett fel,mire én is csatlakoztam hozzá.
 Az épületben automatikusan a 15-ös terem felé vettem az irányt. Aztán hirtelen eszembe jutott,hogy elfelejtettem venni Áronnak valami csokit.
 Mivel az a srác,még mindig mellettem volt  - és őszintén bár nem is beszéltünk,mégis jó érzés volt a társaságába lenni,olyan megnyugtató – ezért gondoltam megkérdezem tőle,hogy eljönne e velem a büfébe.
-Persze – mosolygott rám.
 Most kivételesen nem volt nagy sor a büfénél,így hamar sorra jutottunk. Egy baj volt csak: Nem tudtam milyen csokit vegyek neki.
-Szerinted? – fordultam a sráchoz.
- Nem tom’ – vonogatta vállát. – Valami tábla csoki kéne. Ha egyszer szülinapja van.
- Tényleg. Tábla csoki kéne – fordultam a büfés nénihez,aki mosolyogva elém rakta a tábla csokikat.
- Hmm – doboltam ujjammal államon. – Legyen a meggyes. – Húztam ki a többi közül a meggyes milkát.
 Miután kifizettem,megkérdeztem a srácot,hogy elkísér e a teremhez. Mivel igent mondott,együtt mentünk végig a folyosón. Már eléggé zavart,hogy nem tudom a nevét,ezért gondoltam rákérdezek:
-Ööö…bocsi a bunkó kérdésért,de mi is a neved? – néztem rá.
- Nem gond – legyintett mosolyogva. – Ákos.
- Ajh tényleg – csaptam homlokomra.
 Ákos felnevetett.
-Ugyan. Nem gáz,de azért most már jegyezd meg – mondta még mindi nevetve.
- Nyugi most már berögződött – nyugtattam meg mosolyogva.
 Rövidesen el is érkeztünk a 15-öshöz,ahonnan már kiszűrődtek bizonyos zajok; telefonról lejátszott zene – ha jól hallottam,akkor Halász Judit – Boldog szülinapot című száma ment - , éneklések,amik inkább kiabálások voltak.
 Ákossal a teremajtóban állva,összeráncolt szemöldökkel néztük az eseményeket.
 A sulirádióban ekkor kezdett rá a Jet – Are you gonna be my girl? című száma.
 Dani csörtetett el mellettünk – majdnem föl is lökött mindkettőnket -, a táskáját ledobta a földre,majd a farzsebéből előhúzott egy…vizipisztolyt! Aztán Áront megcélozva lelőtte. Mármint nem igazából,mert ez csak vizipisztoly volt.
 Persze ezen mindenki elkezdett nevetni – beleértve engem és Ákost is -,aztán egyszer csak Roli háttal ráugrott Danira,s kicsavarta kezéből a pisztolyt,majd egy jól irányzott lövéssel nyakon találta.
-Úgy látom itt aztán megy a buli – nevetett fel Ákos,mire csatlakoztam hozzá.
- Jól van ti barmok,most aztán már elég volt! – állt fel a helyéről Emma csípőre tett kézzel.
 Roli úgy látszott nem nagyon ijedt meg,mert csak rábámult Emmára,majd egész egyszerűen meghúzta a ravaszt.
-Vigyázzon mindenki! Fegyver van nálaa! – kiáltott fel Kolos.
- Na most már aztán… - ment oda hozzá Emma,s egész egyszerűen tarkón vágta.
 Úgy gondoltam ideje odaadnom Áronnak a csokit,ezért már elindultam befelé,amikor eszembe jutott Ákos.
-Köszi,hogy elkísértél – fordultam hozzá.
- Semmi – mosolyodott el. – Remélem majd még beszélünk – mondta,mire bólogattam.
- Biztosan!
- Hát akkor jó akármilyen órát – köszönt el.
 Még pár percig néztem utána,majd mikor megfordultam Rolival találtam szembe magam.
-Utolsó kívánság – vigyorodott el,majd felemelte a kezében tartott vizipisztolyt.
- Nemááár – röhögtem fel. Roli ezt az alkalmat választotta ki arra,hogy „meglőjön”,így a vízsugár egyenesen a számban landolt. Pontosítva a torkomba…
- Most komolyan? – néztem rá köhögések közepette.
- Most mi? – vágott „ártatlan” fejet. – Nem tudhattam,hogy ilyen királyul célzok – röhögött fel.
 Nevetve arrébb löktem,majd a terembe mentem. Egyenesen Áronhoz.
-Boldog szülinapooooot! – nyújtottam át neki a csokit.
- Kösz – mondta mosolyogva,majd magához húzva megölelt.
- Jól van gyerekek! – rontott be a terembe Ágnes tanárnő. – Az osztályfőnöki óra elkezdődött,mindenki üljön a helyére – emelte fel a hangját.
- Tanárnő! Áronnak ma van a szülinapja – ordította be Boldi.
- Kevesebb hangerővel – nézett rá az osztályfőnök. – Isten éltessen Áron! – mosolygott rá Áronra.
- Kösz tanárnő – mondta Áron,mire mindenki elnevette magát.
- Ha nem akarsz a születésnapodon egy osztályfőnökivel bővelkedni,kérlek változtass a modorodon! – nézett rá szúrós szemekkel a tanárnő.
- Elnézést kérek – javította ki magát Áron.
- Nagyon sok dolgot kell megbeszélnünk – jelentette be. – Először is,ott van a diáknap,amire az osztályoknak valamilyen produkcióval kell előállnia.
- És azt,hogy mi legyen a produkció mi választjuk? – tette fel a kérdést Csabi.
- Igen,de kérlek legközelebb jelentkezz! – sóhajtotta.
 Az óra további részében a jegyekről és a csütörtöki fogorvosról beszéltünk. Jaja. Csütörtökön fogorvos,amitől én rohadtul félek. Utálom a fogorvosokat.
 Következő óra magyar volt. Mindenki azon imádkozott,hogy nehogy ő feleljen. Én gyorsan átolvastam a jegyzetemet és a tankönyvemet.
 Pollár becsengetés után öt perccel lépett be a terembe a naplóval kezében.
-Egy feleletet szeretnék hallani az Egyházi vallásos irodalomról. Van valaki aki szívesen felelne? – kérdezte.
 Az osztályban mindenki lapított.
-Rendben ez esetben én választok egy embert – lapozott a naplóban. – Izabella – nézett rám mosolyogva.
 Komótosan feltápászkodtam a helyemről,majd Pollár felé fordultam.
-Kezdheted – mondta.
- Szóval… – kerestem a szavakat. -  Kora középkortól kezdve alakultak különböző szerzetesrendek – kezdtem bele.
 A feleletemre négyes kaptam,aminek azért örültem,ugyanis nem nagyon tanultam rá.
 Szünetben kicsit pihentem,ami azt foglalta magába,hogy betettem a fülest a fülembe,majd lehajtottam a fejem a padra.
 Második magyar óra után,Dorina végre megérkezett,és azonnal fecsegni kezdett,hogy milyen ijesztő volt a fogszabályzás,pedig még csak konzultáltak. Nem tudom mi lehet egy egyszerű megbeszélésben ijesztő,de hát ő tudja.
 Negyedik óra tesi volt,ahol kidobóztunk,ami elég jól ment. Bár kidobni nem dobtam ki senkit,de engem se tudtak kidobni. Najó,talán igen,de a legvégén!
 Rajzórán új feladatot kezdtünk. Alakzatokat kellett rajzolni. Én épphogy be tudtam fejezni,és ötöst kaptam!
 Fizika órára gyakorlatilag olyan voltam mint egy hulla. Ugye fizika órán összevannak tolva a padok,így Dorina és Nóri között ülök. Mögöttünk ülnek a fiúk: Roli,Áron,Kolos,Dani,Boldi,Boti és Dávid. Előttünk meg;Anett,Alexa,Miki,Attila,Bence,Norbi és Csabi. Elég hülyén helyezkedtünk el,most így jobban belegondolva,de hát mindegy.
 Fizika órán senkise figyel oda igazán a tanár úrra,inkább vagy firkálgatunk,házit csinálunk vagy alszunk.
 Én épp firkálgattam amikor valaki megkopogtatta a hátamat,mire hátrafordultam,és Dani azonnal a kezembe nyomott egy papír fecnit.
 A füzetem fölött görnyedve kibontottam. Felismertem az írást. Roli írta. Ez állt benne:
Összehaverkodtál Ákossal?
Erre nagyot dobbant a szívem a mellkasomba.
Azt azért nem mondanám,hogy összehaverkodtam vele. De jó fejnek tűnik.
 Gyorsan leírtam a választ,majd hátraadtam Daninak,aki odaadta Rolinak.
 Pár perccel később megint előttem volt a fecni.
Annyira nem jó fej mint én…és bejön neked vagy mi?
 Erre kicsit furcsán néztem,ugyanis ez azt jelentette,hogy azért érdekli. Esetleg féltékeny. Argh. Miért nem lehetne egyértelműen.
Ki tudja….:)
 Írtam le sejtelmesen. Jó igazából nem jön be Ákos úgy,de ki tudja…lehet ez meg fog változni. Meg aztán ezt Rolinak nem kell tudnia.
 Erre már nem írt vissza semmit,ám mikor kijöttem a teremből gyorsan kidobtam a szemetesbe a padba talált joghurtos dobozt,és láttam,hogy a fecni - amin Rolival leveleztünk  - darabjai ott lapulnak a szemetek tetején.
 Összeráncolt szemöldökkel néztem,ugyanis nem értettem miért tépte szét. Én azért megtartottam volna,de mindegy.
 Különóra után gyorsan siettem haza.
 Otthon felhívtam anyát,és azt mondta,hogy holnap hajnalban jönnek,és ha elfogyott a pénzem kérjek a bátyámtól.
 Miután rendeltem egy pizzát,felmentem a szobámba,bejelentkeztem facebookra, ráírtam Rolira,s elkezdtem írni a házikat.
 Dorinán,Emmán , Anetten és Dani kívül más nem írt rám. Egy órát beszélgettem velük,majd elköszöntem. Roli nem írt vissza. Pedig látta mit írtam neki. Majd holnap beszélek vele.

 Most meg megyek aludni,mert eléggé elfáradtam.

2015. március 23., hétfő

13.fejezet







Október 5. Hétfő

Arms to the ground
Far from the rivers
Grace in our tears
High on a fever
Somebody heal me from my pain
Holes in the sky
Pierced by the fire
Somebody tell me this is real

  A vasárnap hamar eltelt,mivel szinte egész nap csak tanultam,vagy éppen döglöttem…hát igen,baromi izgalmas elfoglaltság.
 Reggel kedvtelenül ébredtem. Nem tudom miért. Az embernek vannak olyan napjai amikor legszívesebben inkább nem menne sehova,mert semmi életkedve nincs. Na nekem is ez volt ma. Plusz még Roli „szupercuki”,tökéletes barátnőjével is találkoztam. Na de akkor kezdem az elején.
 Szóval reggel „rottyon” voltam. Kábé mint egy zombi,úgy vonultam a házban. Egy egyszerű fehér pólót és egy szakadt farmert vettem fel. Igazából ezek voltak a kezembe eső ruhadarabok. Sminkkel nem bajlódtam,végül is minek?
 A buszmegállóba szokás szerint Dorinával találkoztam. Az út a suliig némán telt. Dorina látta rajtam,hogy ez nem igazán az én napom,de azért megszorította a kezem,ami megmosolyogtatott.
-Legyél ügyes francián! – ölelt meg,majd tovább ment a folyosón.
  A teremben már ott voltak az évfolyamtársaim,de rajtuk kívül se Nóri,se Dani nem volt még jelen.
 Előpakoltam a cuccaimat,majd lehajtottam a fejem,s lehunytam szemeimet.
 Olyan öt perc múlva valaki megrázta a karomat,mire azonnal felkaptam a fejem. Dani volt az. Összeráncolt szemöldökkel nézett rám.
-Mi van veled? – ült le mellém.
- Semmi – vonogattam vállam.
- Perszeeee – forgatta szemét.
Egy újabb vállrándítással feleltem.
-Héé – rázta meg újra a kezem,mire dühösen felé fordultam. – Ne hari,mi „öribarik” vagyunk,nem? – biggyesztette le ajkait.
 Akaratlanul is elmosolyodtam.
-De igen – bokszoltam vállába,mire elvigyorodott.
 Az egész óra Dani hülyéskedésével volt tele. Egy kicsit jobb kedvem lett. Sokat nevettem,és jól is esett. Nem akartam szomorkodni.
 Következő óra tesi volt. Legnagyobb boldogságomra röpiztünk,ráadásul még osztályozták is.
 -Jól van Emma – mondta Kőszegi a kis füzetébe firkálgatva. – Ötös.
 Hmmm. Ötös,ráadásul röplabdából! Na,ez az,ami nekem biztos nem lesz!
-Izabella te jössz – szólított Kőszegi,mire kedvtelenül odavonszoltam magam.
 A fiúk a terem másik oldalán épp kosaraztak. Az se megy,de a röpinél azért jobban.
 -Rendben. Alsó nyitás. Tíz próbálkozásod van,ebből ha öt jó,akkor az ötös,ha négy akkor négy,és így tovább – magyarázta Kőszegi,mire bólogattam.
 Már akkor tudtam,hogy elfogom cseszni. Láttam,hogy Roli közelebb jön,és mosolyogva figyel. A kis szemét! Tudta,hogy szarul megy a röpi.
 Hááát. Nagy nehezen kiszenvedtem egy hármast,bár az elején eléggé elrontottam. Egyszer majdnem eltaláltam a tűzriasztót is,na meg Kőszegit….jó talán saját magamat is,de az már az osztályzás után volt. Jól van na,most nem láthattam előre,hogy ha lecsapom a földre a labdát az pont engem fog eltalálni!! A többiek persze kiröhögtek,és megkaptam pár: „De béna vagy”, „Iza,téged tényleg utál a labda” és „ Mekkora egy emeletes balfasz vagy” beszólást. Utóbbit Rolitól. Nagyon bájos.
 A kémia órára megint elment az életkedvem. De most őszintén,kinek nem megy el a kémiától az életkedve?
-Na mivan? „Szomi” vagy? – nézett rám Boldi,baltagyilkos arccal.
 Hirtelen felröhögtem. Olyan viccesen nézett ki. Nem is értem,hogyan tudta kimondani azt,hogy „szomi”,úgy,hogy még csak nem is pislogott! Ez kész,komolyan mondom.
-Minden oké – rendeztem le ennyivel,majd csakhogy megerősítsem szavaimat, széles mosolyra húztam ajkaimat.
 A többi óra eseménytelenül telt. Minden tanár ledarálta az anyagot,majd dolgozatot illetve felelést ígérve kimentek a teremből.
  Különórán,rajzon új feladatot kaptunk,ami az volt,hogy választanunk kellett egy párt – én Anettel lettem párba – és egymásról kellett egy portrét készíteni. Ez a heti feladatunk. Én örültem ennek a feladatnak,ugyanis imádok portrékat készteni!
  Rajz után,Anettel együtt mentünk a buszmegállóhoz. Anett folyton Daniról fecsegett,amit természetesen nem bántam,hiszen magam is szurkoltam neki.
-Egész hétvégén beszélgettünk,és úgy érzem egyre közelebb kerülök hozzá – ecsetelte csillogó szemekkel.
Mosolyogva néztem. A kis szerelmes.
 Anett félúton megtorpant,mire furán néztem rá.
-Az ott…- mutatott a buszmegálló irányába,ahol egy idős nénin kívül,csak egy tini pár tartózkodott. A tini pár pedig nem más volt,mint Roli és a barátnője!!
- Roli és a barátnője –suttogtam.
 Mivel nem volt annyira messze gondoltam megnézem magamnak kicsit. Sajnálatomra gyönyörű volt; Vállig érő,világosbarna haj, alacsony termet,bár inkább olyan aranyosan alacsony. Vékony,karcsú alak. Basszus ez  a lány tényleg tökéletes volt.
 Bár valami nem volt rendben. Láttam Rolin,hogy ideges.
-Ezek veszekednek – bökte ki Anett.
 Ez nyilvánvaló volt. A lány csak magyarázott és magyarázott,egészen addig míg egyszer csak úgy tűnt Roli megunta,és egész egyszerűen felszállt arra a buszra ami épp jött.
 A lányon látszott,hogy már csak percek kérdése és elsírja magát,de elég jól kibírta. Megrázta a fejét,majd mosolyt erőltetett arcára,s elsétált.
-Úgy látszik Alexa infói nem tévesek – mondta Anett,mire ránéztem.
- Akárhogy is. Ez nem a mi dolgunk,jobb is ha nem avatkozunk bele – mondtam határozottan.
 Bár egy kis részem mélyen belül – azért annyira nem mélyen – örült annak amit látott,még ha helytelen,és gonosz dolog is.
 Otthon épp a magyart jegyzeteltem,mikor elkezdett pittyegni a facebookom.
Roli üzenete: Ráérsz?
 A szívem a torkomba ugrott. Persze nem szó szerint…
Izabella üzenete: Aha..Minden rendben?
Roli üzenete: Nem nagyon
Izabella üzenete: A barátnőddel van valami?
Már előre tudtam a választ.
Roli üzenete: Ja,de már csak volt.
 Erre már annyira dobogott a szívem a mellkasomba,hogy szerintem még anyuék is hallották a nappaliból.
Izabella üzenete: Volt?
Roli üzenete: Ja tudod ez mit jelent:D
Izabella üzenete: Hééé nem vagyok hülye!
Roli üzenet: Nem is mondtam:)
Izabella üzenete: :)
Izabella üzenete: Egyébként sajnálom
Roli üzenete: ? Mit?
Izabella üzenete: Hát,hogy szakítottatok a barátnőddel…szívás
Roli üzenet: Én nem. Igazából még örülök is neki
Izabella üzenete: Tényleg?
Roli üzenete: Ja…
 Ezután nem sokkal elköszöntem,mert muszáj volt befejeznem a magyart.

 Fura,hogy Rolit nem viselte meg annyira a szakítás,bár őszintén,én nem is bánom. Most viszont megyek,mert még hátra van a hülye fizika.

2015. március 21., szombat

12.fejezet

Sziasztok!:) Ez a rész most rövidebb és eseménytelenebb lett,mert nem volt időm írni,de a következő rész mozgalmasabb lesz és igyekszem hamarabb hozni!
Jó olvasást!:)


Október 3. Szombat

Hoo, Like a virgin
Touched for the very first time
Like a virgin
When your heart beats
Next to mine
Gonna give you all my love, boy
My fear is fading fast
Been saving it all for you
'Cause only love can last

 Pizsamaparti!!
 Reggel izgatottan keltem,hiszen nagyon vártam a mai napot. Gyorsan összepakoltam egy külön táskába,majd kétszer is megnéztem,hogy minden megvan e. Miután ezzel végeztem lebattyogtam a konyhába.
 Már tizenegy óra volt, de anyán és rajtam kívül még mindenki aludt.
- Na drágám minden megvan? – kérdezte anya,miközben szeletelte a húst.
- Igen,azt hiszem minden. – Mentem oda hozzá,majd egy puszival köszöntöttem.
- Mikor induljunk? – tette fel következő kérdését.
- Nem tudom,úgy beszéltük meg,hogy fél tizenkettőkor találkozunk Emmáék háza előtt – öntöttem magamnak egy kis narancslevet,majd azt kortyolgatva fölültem a pultra.
- Akkor negyedkor indulunk,azaz pontosan tíz perc múlva. – mondta. – Tudod hol laknak? – nézett rám.
- Igen,még facebookon tegnap elküldte a címet,majd odanavigállak. – Mondtam,majd leugrottam a pultról,s poharamat betettem a mosogatóba.

 Könnyen odataláltunk Emmáék házához.
- Na és most becsöngetsz? – nézett rám anya.
- Nem. Írok neki,hogy megjöttünk – nyomkodtam a telefonomat.
 Öt perccel később Emma lépett ki a kapun. Kiszálltam a kocsiból,majd elköszöntem anyutól.
- Hívj,hogy mikor jöjjek – mondta.
- Rendben,szeretlek! – adtam neki egy puszit.
- Én is drágám,jó szórakozást,és legyél udvarias! – köszönt el.
Odamentem Emmához,aki egy öleléssel köszöntött.
Gyönyörű volt a házuk,de tényleg és baromi nagy is.
-A cipődet fesd csak le itt,a kabidat meg kérem – mondta,mire odaadtam neki és felakasztotta a vállfára. – Gyere körbevezetlek. – mondta mosolyogva.
 A körbevezetés közben észrevettem,hogy nincsenek itt a szülei. Rá is kérdeztem.
- Ja igen,nincsenek itt valami sokszor,mert Ausztirába dolgoznak,így sokszor elutaznak,én meg egyedül maradok – mosolyodott el keserűen.
- Teljesen egyedül? – döbbentem le. – Senki nincs itt veled?
- Teljesen egyedül – bólintott. – A nagyszüleim hétköznaponként beszoktak nézni,de nem sokszor,mert nem szeretném,hogy miattam  állandóan rohangáljanak.
- Értem – mondtam,majd végignéztem a nappalin. Az egész házban egy kép se volt Emmáról. Még kiskori képek se! Hirtelen valami szúrást éreztem a mellkasomba. Végignéztem ezen a lányon,aki az egyik legnépszerűbb csaj lett a suliban,s mindenki tökéletesnek gondolja,az életével együtt. Ez viszont korántsem igaz,hiszen semmi másra nem vágyik mint arra,hogy szeretett családban éljen.
 Úgy érzetem meg kell ölelnem,így hát meg is tettem.
- Nem zavar,tényleg! – mondta,de éreztem,hogy szorosabban ölel. – Na,gyere menjünk – eresztett el. – A többiek már a szobámba várnak. – Ezzel meg is indult az emelet irányába.
 Emma szobája hatalmas volt. Nem is értem,hogy nem félhet benne esténként.
 A többiek már mind ott voltak és kényelembe helyezték magukat.
Mikor Dorina észrevett,felpattant és olyan erővel ugrott a nyakamba,hogy azt hittem meghalok.
- Na most,hogy mind itt vagyunk,kezdődjön a pletykázás – húzta huncut vigyorra száját Alexa.
- Kezdjük veled Dorina – bökött Emma ujjával Dorina irányába.
Leültem az ágy melletti babzsák fotelek egyikére,s onnan szemléltem az eseményeket.
-Tényleg Dorina,nem is mesélted el milyen volt a mozi! – háborodtam fel. – Pedig azt mondta hívni fogsz!
- Jól van bocsi,teljesen kiment a fejemből. Kérlek ne haragudj rám. – Nézett rám kiskutyaszemekkel Dorina,mire megenyhültem.
- Rendben – néztem rá mosolyogva. – De akkor most mesélj! – kértem izgatottan,mire Nóri,Alexa,Anett és Emma is buzgón bólogatott.
- Jól van,jól van – nevetett fel izgatottságunkon Dorina,majd belekezdett a mesélésbe. – Egy thrillert néztünk meg valamilyen pszichopata srácról. Szerintem kicsit fura volt,Dávid szerint meg nyálas.. – ecsetelte Dorina,mire a lányokkal összenéztünk,majd vissz Dorinára.
- Nem érdekel minket a film! – förmedt rá Alexa. – A lényeges részt mond – forgatta szemeit,én meg nem tudtam megállni,hogy ne szóljak rá.
- Ne forgasd már a szemeidet! – mondtam neki.
- Fejezd már be ezt! – nézett rám szúrósan.
- Na szóval… - kezdett bele újból Dorina,mire mindnyájan ránéztünk. – Mozi után még beültünk mekizni és egy csomót beszélgettünk. Aztán hazakísért és mondtam,hogy jól éreztem magam,erre ő mondta,hogy ő is és,hogy lenne kedvem eljönni vele máskor is valahová. Természetesen igent mondtam,majd néztem ahogyan hazasétál. – Fejezte be.
- Nem is történt semmi izgi? – nézett rá összeráncolt homlokkal Alexa.
- Izgi? – nézett rá Dorina.
- Mindegy – legyintett Alexa. – Térjünk át Izára. – Jelentette be,mire mindenki elkezdett bólogatni.
- Rám? Miért rám? – néztem végig rajtuk.
- Mert még a vak is látja,hogy odavagy Roliért… - kezdett bele.
- Nem vagyok oda Roliért – szakítottam félbe.
- Jaj ugyan már – meredt rám Nóri.
- Jó,és ha odavagyok érte akkor mi van? – meredtem rájuk.
- Végre bevallottad! – nézett a plafonra Emma.
- Hahaha – néztem rá gúnyosan. – Egyébként meg Rolinak barátnője van. – Világosítottam fel őket.
- Forrásaim szerint már nem sokáig – bontotta ki az asztalon lévő csipszet Alexa.
- Ezt,hogy érted? – néztem rá kíváncsian.
- Áron mondta,neki meg Roli – tömött bele egy maroknyi sajtos csipszet a szájába. – A csaj állítólag valami ultra okos,és kedves lány. A baj az,hogy túl kedves.
- Mi az,hogy túl kedves? – nézett rá Anett.
- Más fiúkkal – világosított fel minket,mire nekem kikerekedtek szemeim.
- Ezt úgy érted,hogy lehet megcsalja Rolit? – kérdeztem Alexától.
- Nem kizárt,de Áron szerint a csaj nagyon szereti Rolit és így elég kicsi a valószínűsége annak,hogy megcsalná. Mindenesetre Roli szakítani akar vele – mondta,majd beleivott a dobozos kólájába.
- Hogy lehetsz ilyen vékony mikor ennyit,és ilyen egészségtelenül eszel? – nézett rá Anett.
 Alexa csak megvonta a vállát.
-Szerintem Rolinak bejön Iza – mondta Emma,és komolyan úgy beszélt mintha ott se lennék.
- Nem jövök be neki – mondtam neki lassan. Erre csak legyintett egyet.
- Ezt nem tudhatod – nézett rám Nóri.
- Dehogynem,pontosan tudom! – tartottam magam az igazamhoz.
 Képtelenség lenne,hogy Rolinak tetszek,hiszen nem véletlenül van barátja,azért azt nem szabad elfelejteni…
- Amúgy ki volt az a srác akivel tegnap beszélgettél? - nézett rám vigyorogva Emma.
- Nem tudom,évfolyamtársunk asszem' - vonogattam vállamat.
- Nagyon helyes volt - mondta. - Most akkor Roli vagy az a srác? Imádom a szerelmi háromszögeket - csillantak fel szemei.
- Héé,nincs itt semmilyen szerelmi háromszög - nyögtem fel.
- Oké hagyjuk szegényt – mentett ki Anett,mire hálásan néztem rá. – Inkább mesélj te Alexa,mi van Áronnal? – mondta,mire mindenki Alexa felé nézett.
- Megvagyunk – vonta meg vállát. – Áron klassz,és tudom,hogy kicsit hamar jöttünk össze,de én hiszek abban,hogy ez az egész működni fog továbbra is – mosolyodott el.
- Jaaaaj tisztára belevagy esve – mondtam kedvesen.
- Hát igen,nincs mit tenni – tárta ki karjait.
A „pletyizés” után úgy döntöttünk rendelünk pizzát. Méghozzá 55 centiset,majd lementünk a konyhába turmixokat gyártani.

Ezután kiválasztottuk a filmeket amiket megakarunk nézni,most viszont mennem kell,mert már hívogatnak a többiek,hogy jöjjek már.

2015. március 14., szombat

11.fejezet

 Október 2. Péntek

Yo listen up here's a story
About a little guy that lives in a blue world
And all day and all night and everything he sees
Is just blue like him inside and outside
Blue his house with a blue little window
And a blue corvette
And everything is blue for him and himself
And everybody around
'Cause he ain't got nobody to listen to
I'm blue da ba dee da ba die...

 Az elmúlt két napban a rajzomon dolgoztam,ezért nem írtam. Nagyon nem történt semmi,a matek dolgozaton kívül amit tegnap ki is kaptunk,és dobpergééééés….NÉGYES LETT!! Jaja,egész hihetetlen,de sikerült! Szerdán anyuék hazajöttek,mivel a papámnak már kicsit javult az állapota,bár még mindig bent tartják a kórházban,biztos ami biztos.
  Reggel baromira izgultam,hiszen eljött a nap,hogy bemutassam a rajzomat. Nekem nagyon tetszett,mert úgy éreztem,hogy teljesen visszatükrözi azt ami bennem lakozik. Idegességemben véletlenül félrecsúszott a tus,így már pirosra vakartam a szemem,mire végre letudtam szedni. Emiatt nem volt időm,így úgy döntöttem hagyom a francba a sminkelést,és futok a buszmegállóba.
A suliba nekünk – kilencedikeseknek – csak az első két óra volt megtartva,utána indulhattunk is a – ahogyan én hívom – nagy terembe,ahol minden suli rendezvényt tartanak.
 A színpad melletti falakon már felakasztották a rajzainkat,amiket első óra után kellett beadnunk. Minden rajz felett ott volt a név (hogy ki készítette) és az osztály. Mindegyik rajz nagyon jó volt.
-Ez nagyon király,nem? – állt meg mellettem Csabi.
- De,tényleg az – mosolyodtam el.
- Én mondtam,hogy szuper lesz a tiéd – állt mellém Anett.
A táncosok és énekesek elmentek egy utolsót próbálni,ami míg itt nézelődtünk.
-Kíváncsi vagyok milyenek lesznek a többiek – mondta Miki.
- Biztos profik lesznek – legyintett Ati.
 Az ofő intett,hogy menjünk oda,és leültetett minket a második sorba. Nem sokkal később az énekesek – olyan viccesen hangzik – is csatlakoztak hozzánk.
Kezdés előtt tíz perccel a többi diák is megérkezett,és helyet foglaltak,de az első négy sor a miénk volt,így ők csak kicsit hátrább kaptak helyet.
-Nagyon kíváncsi vagyok,milyenek lesznek – súgta nekem Anett izgatottan.
- Én is,bár biztos szuperek – súgtam vissza. Pont ekkor bukkant elő az igazgató,s belekezdett beszédébe.
 Az igazgatónő beszéde után – kemény húsz perc – végre kezdtünk. A fények leoltódtak,s helyüket sötétség vette át,majd megszólalt a zene – Hollywood Undead- Gravity – ,s a színpadra fókuszálódott a fény.
 A színpadot az iskola kilencedik évfolyamába járó táncosok töltötték meg. Legelöl  középen Roli és Emma állt,én azonban azonnal kiszúrtam Dorinát is,aki mögöttük állt Norbival és Botival.
Az évfolyamtánc eszméletlen volt,bár én csak az osztálytársaimat néztem,mindenesetre nagy tapsot kaptak. Ezután jöttek az egyéni produkciók,s ahogy megtudtam,minden táncosnak egy perce volt arra,hogy előadja a táncát. Hát igen ez nem sok,de bekellett férni az időbe.
Abc sorrendbe mentek,így a mi osztályunk kezdte. Tőlünk is Dorina. Nagyon szurkoltam neki,bár tudtam,hogy eszméletlen lesz.
 Kicsit félénken sétált a színpadra,de amint megpillantott minket elmosolyodott. Sofia Karlberg-Crazy in Love című számára táncolt,egy amolyan balettos táncot(nem nagyon értek én ezekhez) Amint elkezdte tátott szájjal néztem,és ezzel Anett is így volt.
-Azta… - ámuldozott Anett. – Milyen hajlékony.
- Igen – néztem elképedve. Na az amit Dorina csinált,na hát azt én sose fogom tudni!
Dorina után Emma következett. Tudtam,hogy a táncos lányok közül az évfolyamban rá mondják,hogy a legjobban táncol,és már láttam is szecskaavatón,hogy baromi jól nyomja.
-Biztos valami Artic Monkeys számra fog táncolni – súgta Anett.
- Nagyon szereti nem? – kérdeztem,ugyanis egyszer már megemlítette,hogy szereti a bandát.
- Hát azt,hogy nagyon,azt nem tudom,de táncolni szeret a számaikra – mondta,majd újból a színpad felé fordította tekintetét.
Amint Emma megjelent a színpadon hatalmas taps és fütty fogadta.
-Nem is tudtam,hogy ennyire népszerű – fordultam Anett felé.
- Azt én se tudtam,hogy ennyire – ráncolta szemöldökét.
- Hé csajok,ne hagyjatok már ki engem is a sutyorgásaitokból – hajolt oda hozzánk Dani,aki a másik oldalamon ült.
- Te tudtad,hogy ennyire népszerű? – fordítottam felé tekintetem.
- Ja,mivel baromi jól táncol,így érthető is,hogy ennyire népszerű – vonogatta vállait.
Ezután elcsendesedtünk,ugyanis megszólalt az Artic Monkeys – I bet you look good on the dancefloor című száma.
Emmán egyáltalán nem látszott,hogy félne vagy valami ilyesmi. Nagyon magabiztosan táncolt,és közben énekelte a szöveget is,ami persze nem hallatszott,de láttam,hogy tátog.
A tánca alatt ismét észrevettem milyen jó alakja van,de tényleg.
-Alakom – súgtam Anettnek viccesen,mire felnevetett.
- Enyém is – súgta oda nekem Dani.
- Hülye – löktem meg enyhén vállammal.
 Emma baromi nagy tapsot kapott, ismét. Természetesen mi is füttyögettünk neki,mert megérdemelte.
Emma helyét Boti vette át,aki Ed Sheeran – Sing című számára táncolt,s amint megszólalt a zene,azonnal elmosolyodtam,mert eszembe jutott Roli,és amikor próbált felvidítani.
 Boti egyébként nagyon ügyes volt,és belőle aztán nem hiányzott a szerénység,de ez így volt jó.
Botit Norbi követte,aki Olly Murs – On my cloud című számára táncolt,és mint a többiek ő is nagyon ügyes volt,de ezt eddig is tudtam,hiszen már nagyon régóta táncol.
Az osztályunkba az utolsó táncos Roli volt,akiről tudtam,hogy szinte már profi,hiszen már hét éves kora óta táncol,és mindennap majdnem minden órájában csak táncol.
-Roli biztos sikert fog aratni – súgta nekem Dani. – Szinte minden versenyen,amin volt első helyezést ért el.
- Ő is népszerű táncos? – kérdeztem,mire csak elvigyorodott és egy amolyan „szerinted?” arcot vágott,így egyből tudtam a választ. Hát persze,hogy az,hiszen nem véletlenül keltette fel az én érdeklődésemet is,nem igaz?
Amint Roli fölbukkant ugyanolyan tapsban részesült,mint Emma. Kétségkívül ők ketten a legnépszerűbbek a kilencedikes táncosok közül.
 Fogalmam se volt melyik számot választja majd Roli,ezért kíváncsian vártam,majd meghallottam a Eiffel 65 – blue című számát. Hát erre a számra tényleg nem számítottam,de így belegondolva tényleg jól lehet rá táncolni. Ooh ha én tudnék táncolni….
  Roli után jöttek a b-sek,aztán a c-sek és a d-sek. Mind ügyesek voltak,már csak azért is taps jár nekik,hogy kimertek állni ennyi ember előtt. Én biztos nem lennék képes rá.
 A táncosok után az énekesek következtek,így amíg a táncosok leültek hozzánk,addig az énekesek bevonultak a színpad mögötti függöny mögé.
 Mosolyogva néztem,ahogyan Dorina,Emma,Roli és Boti felénk közeledtek.
-Na,hogy tetszett? – huppant le mellém Dorina.
- Nagyon ügyesek voltatok,mind – néztem rájuk mosolyogva.
Amint meghallottuk a felcsendülő zenét,mind elhallgattunk. Alexa kezdte az éneklést,amin egy kicsit meglepődtem,mert azt hittem,hogy náluk is lesz egy olyan évfolyamos produkció,és nem értettem,hogy miért nincs. Ezt meg is kérdeztem a mellettem ülő Dorinától.
- Dávid azt mondta,hogy nem tudtak megegyezni egy számban,ugyanis nem volt olyan ami mindenkinek tetszene – mondta. – Amúgy is mindig az „énekesek” vannak a legtöbben,így azért előrelátható volt,hogy nem fognak tudni megegyezni.
- Mondjuk ez így tényleg logikus – értettem egyet,majd figyelmemet újra a színpadon lévő Alexának szenteltem. Tudtam,hogy ügyes lesz,hisz nem csak jó abban amit csinál,de még imádja is.
 Aztán belekezdett Miley Cyrus – Wrecking ball című számába. Varázslatos volt,de tényleg.
-Nagyon szép a hangja,nem igaz? – kérdezte Anett,miközben mosolyogva nézte Alexát.
Dorinával szájtátva néztük Alexát. Tényleg nagyon ügyes volt!
Alexa után Nóri következett. Az All of me-t énekelte,mi meg Dorinával majdnem sírva fakadtunk. Neki is gyönyörű hangja volt. Ami meglepett,hogy Nórit én egy félénkebb lánynak ismertem ki,de amikor a színpadon énekelt ez a félénkség eltűnt róla,és mintha mi – a közönség – ott se lettünk volna.
 Azt gondoltam,hogy a lányok lassú számokat fognak énekelni,s azt is,hogy a fiúk meg gyorsabb kissé durvább számokat.
 Az első fiú Áron volt,aki a Rise Against egyik számát énekelte. Sajnos nem tudom melyiket,mert annyira nem ismerem a bandát.:(
 Áron után Dani jött,és mikor azt mondtam Rolinál,hogy milyen nagy tapsot kapott,akkor az amit Dani kapott arra valami egészen más szó kéne. Már a fülemet fogtam,mert azt hittem beszakad a dobhártyám.
-Ez most komoly?! – kérdeztem.
- Hát igen,Dani eléggé népszerű – mondta Anett fanyar mosollyal. Úgy látszik nem volt túlságosan oda,de hát nem is csodálom.
- Ez egy kicsit túlzás azért,nem? – fordult felék Dorina. – Most oké,hogy jól néz ki meg minden,és jó fej, de ennyiért eldobja mindenki az agyát?! Pff – morgolódott.
- Neked meg mi bajod? – nevettem ki,mire széles vigyorra húzta száját. Csak viccelt. Ő is bírja Danit,hiszen Danit ki az aki ne bírná?!
 Dani úgy látszott élvezte népszerűségét,mert még meg is hajolt,mielőtt elkezdett volna énekelni. Amint belekezdett a Can’t hold us-ba,rájöttem mire ez a nagy rajongó tábor. Ismét leesett az állam. Nem csak,hogy eszméletlenül énekelt,de még jól is adta elő magát. Végig hülyéskedte,de hát ez tőle abszolút nem volt meglepő. Erre azért lehetett számítani.
-Valamit tud a srác – nézett Danira elismerően Dorina.
- Az biztos – tapsoltam nevetve a közönséggel.
  A fiúk mind nagyon jók voltak,pedig köztudott,hogy kamaszkorba még mutálódik a hangjuk,mindenesetre mindegyiket végig tapsoltuk.
 Miután az utolsó fellépő is végzett,az igazgatónő sétált fel a színpadra.
-Nagyon nagy taps jár a kilencedikeseknek! Tényleg nagyon ügyesek voltatok mind. – Nézett végig rajtunk. – Most viszont még hátra vannak a kis rajzosaink,akik lázasan készültek,vért izzadva,hogy elkészüljenek festményeikkel,melyeket ki is állítottunk – mutatott a falak irányába. – Azt szeretném kérni,hogy álljatok fel,s tekintsétek meg őket. – Fejezte be mosolyogva,mire mindenki beszédbe elegyedve állt fel helyéről,s indult el rajzaink irányába.
 - Bár én már láttam,de azért még egyszer megnézem – mosolyogott rám Dorina,majd egyenes az én rajzom felé vette az irányt,s ahogy láttam Dávid is csatlakozott hozzá. Mosolyogva néztem őket,majd a mellettem álló Anett felé fordultam,aki Danit fürkészte tekintetével.
- Menj oda hozzá! – szorítottam meg bátorítóan karját.
- De hát most olyan sokan vannak körülötte – motyogta.
- És aztán? Attól még odamehetsz hozzá – mondtam neki.
- Nem is tudom… - rázta fejét. – Mi van akkor ha elküld?
- Nem hinném,hogy elküldene – nyugtattam meg,mivel biztos voltam abban,hogy Dani nem küldené el. – Na ne szerencsétlenkedj már,hanem menjél! – löktem meg kissé,hogy bátorítsam.
- Jól van – mondtam,majd vett egy mély levegőt,s elindult Dani felé.
Mosolyogva néztem,ahogy leszólítja Danit,aki erre mosolyogva mondott valamit,majd elköszönt a körülötte legyeskedőktől,s immáron már kettesben indultak el,ahogy láttam Anett festménye felé.
-Izaaa – ugrott oda hozzám Emma,mire azonnal a szívemhez kaptam,mely őrült tempóba vert mellkasomba.
- Jézus Emma,a szívbajt hozod rám – mondtam,miközben nyugtatgattam magam.
- Bocsika – nevetgélt. – Nézzük meg a rajzod – fogta meg a karom,majd maga után húzott.
  Az én rajzom körül nem volt nagy a tömeg így tolakodás nélkül odafértünk. Emma hosszasan nézte „munkám gyümölcsét”,majd mosolyogva felém fordult.
-Nagyon jó lett. – Emelte tekintetét újra a festményre. – Majd rajzolsz nekem is valamit? – kapta felém fejét,csillogó tekintettel.
- Persze! – nevettem.
 Mivel Emmát hívta egy számomra ismeretlen fazon,ezért elköszönt tőlem,majd odament hozzá. Csendben nézegettem rajzomat. Igazából csak azért,mert nem fértem oda a többihez.
-Szia – szólított meg egy srác,akit azonnal felismertem,ugyanis ő is táncolt.
- Szia. – Köszöntem vissza.
- Te rajzoltad? – kérdezte a festményt kémlelve.
- Hát igen. – Válaszoltam,majd tekintetem körbejárattam a termen. Azonnal kiszúrtam Rolit,ahogy Áronnal,Bencével,Kolossal és Boldival beszélgettek. Jó, a beszélgetés erős szó arra az ökörködésre amit ők produkáltak. Nem tudom miről lehetett szó,de Roli fél térdre elereszkedett Boldi előtt.
- Ezek hülyék. – Mondtam kuncogva.
- Kik? – nézett rám kíváncsian a mellettem álló srác,kinek a jelenlétéről teljesen megfeledkeztem.
- Ja semmi,csak az osztálytársaimat néztem. – Mosolyogtam zavartan.
- Értem. – Mosolygott vissza. – Egyébként Ákos vagyok – mutatkozott be.
- Iza,de gondolom ezt már tudod. – Mondtam a névkártyára utalva,mely a rajzom fölött helyezkedett el.
- Amúgy jó lett a rajzod. – Mondta kedvesen,mire elmosolyodtam.
- Köszönöm. – Mondtam,majd végig járattam tekintetem rajta; szőkésbarna haj,zöld szem. El kell ismernem elég jól nézett ki.
Észrevette,hogy legeltetem rajtam szemem,és mosolyogva rám kacsintott,amitől természetesen fülig pirultam.
-Bocsi nem akartalak megstírölni. – Temettem arcom kezeimbe zavartan.
- Ugyan nem gond. – Mondta kedvesen,mire felnéztem,s tekintetem összeakadt zöld szempárjával. Olyan aranyos volt a mosolya.
- Na most mennem kell,de remélem még fogunk beszélni. – mondta mosolyogva,majd megfordult és egy kisebb csapat fiú csoporthoz sétált – gondolom az osztálytársai voltak.
- Hé Iza – bambulásomból Roli hangja ragadott ki. Mosolyogva néztem,ahogy felém sétál,hatalmas vigyorral az arcán.
 Amint odaért hozzám,barátian átkarolta a vállam,és a rajzom felé fordult velem együtt.
-Tudtam,hogy baromi jó lesz – mondta,mire felnéztem rá,s láttam az arcán megjelenő gödröcskéket.
- Te is ügyes voltál – mondtam neki,mire elengedett és felém fordult. – Mármint a táncban,nem a rajzolásban. – Mondtam,utalva a förtelmes rajz tudására. Ő csak nevetett,s nevetése mosolyt csalt arcomra.

 Otthon fáradtan huppantam le ágyamra,telefonommal kezemben,ugyanis Dorina azt mondta hívni fog,amint vége a filmnek. Szorítottam,hogy Dáviddal minden jól menjen neki. Gyorsan megnéztem az üzeneteimet,de nem jött semmi se Tomitól. Ennyit bírtam. Ennek a barátságnak lőttek,és úgy látszik nem volt olyan erős,mint amilyennek mi hittük. A fura az volt az egészben,hogy ahogyan telt az idő,kevésbé hiányzott.
  Hamar meguntam a fekvést,ezért inkább összepakoltam a holmimat,amit vinni akarok holnap, Emma pizsamapartijára.
Ezzel is hamar végeztem,így hirtelen felindulásból írtam Rolinak,hogy unatkozom. Nem tudom miért pont neki írtam. A szívem vad ritmusba vert,s azt hittem mindjárt kiugrik,miközben vártam a válaszát. Ám azt nem kaptam,ezért inkább letettem az asztalomra a telómat,nehogy valami hülyeséget írjak valakinek, megint.
 Miközben néztem az Így jártam anyátokkal-t a TV-be,hirtelen megcsörrent a telefonom,én meg majd leestem az ágyról,annyira megijedtem.
 Gyorsan kaptam telefonom után,nehogy leessen az asztalról.
Nagy meglepetésemre Roli hívott. Mellkasomba dübörgő szívvel vettem fel a telefont.
-Igen? – szóltam bele.
- Úgy hallottam,hogy unatkozol – hallottam meg hangját,mire elvigyorodtam.
 Most viszont mennem kell,mert megkértem,hogy tartsa amíg írok. Remélem nem tette le.