7.fejezet II.rész

 Mindenki izgatottan várta,hogy elindítsák a zenét,s pár perccel később ez be is következett. A helyiségbe az villanyok leoltódtak,az éles fény helyét pedig különböző neon színek vették át,melyek váltakozva,más-más színekkel öleltek körbe minket. Ez egyet jelentett: a „buli” kezdetét vette.

-Aaaaaaaaa imádom ezt a számot – kiáltotta a Dorina,amikor felcsendült a Dont’t think i could forgive you. – Táncoljunk! – húzott be a tömegbe. Hát igen,amint elindult a zene mindenki beözönlött a tánctérre.

- Várj! – álltam meg,mire érdeklődve rám pillantott válla felett. – Fel kell hívnom anyut,hogy megbeszéljem vele meddig maradhatok. – Mondtam,mire egy bólintással lerendezte,s tovább nyomult – immáron már nélkülem – a tánctérre.

 A zsebemből kihalásztam a telómat,majd mivel túl hangos volt bent,kimentem a folyósóra,és anya számát tárcsáztam. Három csöngésre felvette.

-Szia anya. – Szóltam bele.

- Drágám – üdvözölt. – Jól vagy? Milyen volt a szecskaavató? – bombázott kérdéseivel.

- Igen jól,és jó volt…az a helyzet,hogy most kezdődött a buli és.. – kezdtem.

- Micsoda? Hogy buli? Milyen buli? – szakított félbe.

- Nyugi,ez a szokásos szecskaavató utáni suli buli,semmi extra és a tanárok is jelen vannak. – Próbáltam megnyugtatni. – Na de a lényeg az,hogy meddig maradhatok?

- Hát mivel hétköznap van,ezért ne túl sokáig ha lehet. – Mondta. Hát ezzel nem lettem kisegítve.

- És ez pontosan hány órát jelent? – kérdeztem unottan.

- Most van fél hét,tehát legyen fél tíz. – Mondta. Huh. Még sose engedett el ilyen sokáig! Mi a franc történhetett?!

- Okés anyu,köszönöm! – kezdtem búcsúzkodni.

- De a bátyádat hívd fel,hogy jöjjön el érted! – mondta gyorsan. – Én is felhívom,hogy mikorra jöjjön érted,de azért a biztonság kedvéért hívd fel te is,és nagyon vigyázz magadra! Szeretlek! – mondta.

- Rendben. Szeretlek – a telefonomat belecsúsztattam a zsebembe,majd visszamentem a terembe,ahol már egy új számra táncolt a tömeg. Sajnos Dorinát nem találtam meg ugyanis baromi sokan voltak. Mi a franc az egész suli itt van?!

- Na mivan nem táncolsz? – szakított el gondolataimtól Roli hangja. Felnéztem rá,majd elmosolyodtam.

- Na és te? – kérdeztem vissza. – Te miért nem táncolsz? Elvégre imádsz táncolni ha nem tévedek.

- Ja,imádok,de ez – mutatott a zsúfolt térre – nem az én stílusom.

- Értem. – Mondtam,majd mivel kissé kínos csend telepedett ránk körbe járattam tekintetem. Azonnal meg is akadt egy kisebb sereg lánycsordán,akik épp körülvettek valakit. Azt pontosan ugyan nem láttam ki az illető,de nagyon népszerű lehetett a lányoknál. Amint az egyik lány arrébb lépett megláttam az illetőt…Danit.

- Úgy látom Dani nos…elég népszerű a lányok körében. – Nevettem el magam.

- Ja. – Hm. Milyen beszédes.

- Te nem örülnél ennek? – kérdeztem,mire összeráncolt szemöldökkel felém fordult.

- Ugyan minek? – kérdezett vissza,ám nem hagyta,hogy válaszoljak. – Hogy egy csapat tini lány lógjon a nyakamon,úgy,hogy egész nap csak a szarságaikat kelljen hallgatnom? – kérdezte gúnyolódva. – Kösz inkább kihagynám.

- Jól van,csak kérdeztem. – Motyogtam.

 A kínos csend újból beállt közöttünk,és őszintén örültem volna ha valaki az osztályból most hirtelen megjelenne. NA nem mintha zavart volna,hogy kettesben lehettem Rolival – már amennyire egy diákokkal teli helyiségben lehetséges – csak éppen ez a kínos hangulat ne lett volna. Nem értem miért éreztem kínosnak,hiszen többször is voltam már vele kettesben. Mármint tényleg kettesben. Amikor csak magunk voltunk a táncteremben és néztem hogy táncol. Már valami barátság féle volt közöttünk,de még is kínosnak és nehéznek éreztem a hallgatást kettőnk között. Buzgón kutakodtam fejembe,hogy találjak valamilyen témát amit bedobhatnék,de semmi nem jutott az eszembe hirtelen. Francba.

 A hangszórókból Ellie Goulding – Love me like you do című száma csendült fel.

-Imádom ezt a számot. – a szavak csak úgy kicsúsztak a számon. Roli oldalról rám pillantott,majd mire észbe kaptam már a táncparkett kellős közepén találtam magam. Roli kezei csípőmön pihentek. Pulzusom hirtelen megugrott,és éreztem,hogy elpirulok.

- Nem úgy volt,hogy „ez”,nem a te stílusod? – kérdeztem Rolit,még mindig zavarban. Ő csak megvonta vállát,majd féloldalasan elmosolyodott. A szívem a mellkasomba őrült módjára kezdett el verdesni. Kezeimet felvezettem mellkasán,majd nyaka köré fontam. Teljesen tanácstalan voltam. Nem tudtam mit kéne csinálnom,és még szerencse,hogy nem volt teljes világítás,mert biztos,hogy arcomat ellepte a pirosság.

 A szám sajnos hamar véget ért,így Roli elengedett,majd beletúrt hajába.

-Öööhm…izé…köszi. – Dadogtam.

- Ugyan. – Legyintett. –Úgy látszik még se vagy teljesen reménytelen táncos. – Röhögte el magát,mire beleöklöztem karjába.

- Szemét. – nevettem.

- Izaaa – kiáltotta egy hang,mire odanéztem és láttam,hogy Dorina robog egyenesen felénk.

- Na megyek kimentem Danit. – Köszönt el Roli,s már ott se volt. Még néztem távolodó alakja után,mikor Dorina odaért mellém. Arca kipirult a sok táncolástól.

- Szerintem most kicsit le kéne pihenned. – Tanácsoltam.

- Ugyan,még csak most jöttem bele. – Nevetett. - Na és miről beszélgettetek? – nézett rám huncut mosollyal.

- Jaj hagyj már! – sóhajtottam,mire ő csak nevetett.

- Csajok – közeledett felénk Alexa nyomában Anettel,Emmával és Nórival.

- Sziasztok. – Köszöntem nekik mosolyogva

- Na táncoltatok? – kérdezte Emma.

- Sokat. – Kacsintott Dorina.

- Egyszer,Rolival. – Mondtam semleges hangszínnel.

- Mi? – kapták felém tekintetüket mind.

- Ja de nem nagy ügy. – Mondtam mintha semmit se jelentett volna,pedig ez nem igaz. Jelentett.

- Ja persze,hát hogyne. – Forgatta szemeit Alexa.

- Jólvanna’ – sóhajtottam. – Nagyon aranyos volt. – Mondtam mosolyogva.

  A lányok ezután abba hagyták a faggatásom,helyette inkább elkezdtek beszélgetni az ott lévő „helyes” fiúkról. Tekintetem akaratlanul is megakadt a terem szélén lévő lány seregen,ami most már nem csak Danit,de Rolit is körbevette. Remek. Most körülötte is ott fognak legyeskedni.

-Na ti miért nem táncoltok? – jött oda hozzánk Boldi, Boti, Csaba,Kolos és az osztály többi fiú tagja, Danit és Rolit kivéve. Ők még mindig nem szabadultak ki a lányok köréből.

- Dani és Roli merre van? – kérdezte Áron miközben átölelte Alexát.

- Ott vannak – mutattam ujjaimmal a két fiú irányába. Áron egyszerűen csak odament,majd pár perccel később visszajött immáron már a két fiúval röhögve.

- Na csapassuk! – mondta Kolos,majd előre tolakodott a tömegben,mi meg a nyomában. A the Kooks – Naiv című száma épp,hogy felcsendült,mire mi mind neki kezdtünk táncolni. Legalábbis valami olyasmit produkálni. Hirtelen megéreztem,hogy valaki megfogja a kezem és maga felé fordít. Ez az illető nem volt más mint Roli.

- Na ez már tényleg nem az én stílusom. –Vigyorgott,s vigyora tükrözte az enyémet. Mindketten elkezdtünk táncolni. Nem. A tánc nem a megfelelő szó erre. Inkább csak hülyültünk. Roli többször is megpörgetett,majd egyszer én is őt,amit persze csak baromkodásból csináltunk,de jót szórakoztunk rajta.

 Innentől kezdve a buli alatt,végig együtt maradt az osztály. Hülyültünk,nevettünk. Egyszerűen csak jól éreztük magunkat,ám az idő hamar elszaladt nekem meg mennem kellett,így gyorsan elköszöntem mindenkitől,s hívtam a bátyámat,hogy jöjjön értem.

 Éppen mikor befejeztem a hívást kikapták a telefont a kezemből. Felnéztem és Roli állt előttem,miközben valamit pötyögött a telefonomba. Miután végzett átnyújtotta,majd egy lélegzetelállító mosoly kíséretében visszament a többiekhez,s ismét egyedül maradtam a folyosón. A vigyort azonban nem tudtam letörölni az arcomról.

 Amint kiléptem megcsapott a hideg szél amitől kicsit fáztam,még annak ellenére is,hogy rajtam volt a dzsekim. Az idő kezd lehűlni. A buszmegállóba észrevettem a bátyám alakját,majd odasiettem hozzá.

 Otthon miközben a sminkemet mostam le,pityegett a telefonom,mire gyorsan utánakaptam nehogy leessen  földre. Megnéztem az üzenetet melynek köszönhetően melegség kúszott a belsőmbe. Csak ennyi állt benne : „ Kösz a táncot, falábú,de legközelebb ha lehet ne vágj bordán!:D”.  Elnevettem magam mikor megláttam,hogy van bent a neve a telómba : Roli a király. Ez most komoly?!