15.fejezet

 Október 7. Szerda

You had it right the first time

But you went and said it's fine

I gave you all of me

So you had no reason to think twice

You had it right the first time

But you were so blind

'Cause there'll never be no better me to find

You had it right the first time

 Reggel hatalmas viharra ébredtem. Számítani lehetett erre,hiszen eléggé lehűlt a levegő.

 Az időjárástól függetlenül,jó kedvem volt. Gyorsan felöltöztem,majd megreggeliztem,és a rózsaszín pöttyös esernyőmet felkapva,kiléptem a zord októberi őszbe.

 A buszmegállóban sokan bebújtak a fedett rész alá,így óvva önmagukat az elázástól. Nagy nehezen odatámolyogtam,ugyanis az erős széltől akárhányszor léptem egyet,kettőt nyomban visszatántorodtam. Az esernyőm meg konkrétan majdnem elszállt. Szó szerint.

 Tehát így indult a reggel; elázva,a széllel való bunyó után. Hmm.

 Dorinával most nem találkoztunk a suli előtt,mert most nem busszal jött az eső miatt,hanem a szülei elhozták kocsival.

 Az osztályterembe az ajtó mellé letettem az esernyőmet száradni,majd leültem a helyemre az irodalom felszerelésemet elővéve.

 Ahogy telt az idő egyre többen szállingóztak be a terembe.

 Mikor Roli is megérkezett,odamentem hozzá.

-Úgy látom te is eláztál – néztem végig rajta mosolyogva.

 Rám emelve tekintetét elmosolyodott.

-Rohadt egy idő. – borzolta össze nedves haját,ezzel is rásegítve száradására.

- Az – mondtam halkan.

 Nem igazán tudtam,hogy hozzam szóba azt,hogy nem írt vissza. Végül is nem nagy ügy,nem igaz? De akkor meg miért görcsölök rajta ennyire?

 Szerencsére nem kellett szóba hoznom. Ő megtette:

-Bocs,hogy tegnap nem írtam vissza,csak elfelejtettem – vágta le magát a székére.

 Elfelejtette. Elfelejtett engem.

-Ugyan semmi baj – legyintettem,s próbáltam olyannak tűnni,mint akinek ez semmit se jelent. – Megesik.

- Igen – mondta halkan maga elé nézve.

 Valami nem stimmelt vele. Láttam rajta.

-Minden rendben van? – kérdeztem.

- Ja,persze – mondta,de még mindig nem nézett rám.

- Figyelj – ültem le mellé. – Tudom,hogy nem ismerjük egymást olyan régóta,meg jól,de tényleg nagyon megkedveltelek és szeretném ha tudnád,hogy számíthatsz rám. – Mondtam ki halkan a szemébe nézve. – Persze most ne érezd azt,hogy bármit is erőltetek vagy valami… - kezdtem zavarba jönni,ugyanis nem szólt semmit,csak némán nézett rám.

- Kösz – felelte,majd fülesét betette fülébe,s fejét lehajtotta a padra.

 Néma csöndben néztem. Tudtam,hogy valami nyomasztja,de tisztán látszott rajta: most egyedül szeretne lenni.

- Őőő…bocs Iza,de ideengedsz? – mondta Norbi.

- Ja persze, bocsi – pattantam fel a helyéről.

- Nem baj – nevetett fel.

 Még öt perc volt becsengetésig,de Dorina még mindig nem ért ide.

 Gondoltam beszélgetek kicsit a többi lánnyal, de ez nem jött össze; Nóri odament Bencéhez beszélgetni,Alexa Áronnal volt elfoglalva, Anett olvasott – ilyenkor nem ajánlatos megzavarni –, Emma pedig még nem érkezett meg.

 Így hát úgy döntöttem odamegyek Danihoz. Ő ugyanis csak a helyén ült és bámult előre.

-Veled meg mivan? – néztem rá furcsán.

 Lassan felém fordította fejét,majd megszólalt:

-Lepattintottak – felelte,s hangja úgy hangzott,mint aki teljesen meg van lepve.

- Az a lány? – húztam fel szemöldököm.

- Ja,de nem értem miért – értetlenkedett tovább.

- Biztos nem akart tőled semmit – feleltem. – Megesik. – Vonogattam vállamat.

-Hogy megesik? – nézett rám hitetlenül. – Talán veled „megesik” ilyen,de velem… Hiszen csak nézz rám. – Állt fel székéről,majd végig mutatott magán.

- Igaz,te tökéletes vagy! – nevettem.

- Így igaz! – ült vissza helyére.

- Viszont lehet,hogy úgy gondolta belsőleg nem passzoltok. – Néztem rá.

- Ugyan. – Legyintett. – A kiscsaj nem tudja mit hagy ki. – Dőlt hátra székén.

- Jól van „egómanó” – nevettem fel ismét.

- Tudod,így utólag,már nem is tetszik  a csaj.

- Tényleg? – néztem rá visszatartott nevetéssel.

- Ja. Túl nagy volt az arca – mondta. – Túl sokat képzelt magáról,mintha ő bárkit megkaphatni,érted? – nézett rám,mire én döbbenve néztem rá. – Ki nem állhatom az ilyen embereket. HAHÓÓ! Kevesebb egót ha kérhetem – lóbálta meg kezeit.

- Most komolyan mondod? – néztem rá unottan. – Mintha te annyira szerény lennél.

- Most mi? – döbbent le. – Az vagyok! – jelentette ki,mire hangosan felröhögtem.

 Dorina éppen ekkor toppant be,így elindultam vissza a helyemre.

 Dani még utánam kiabált párszor,hogy „ő igenis szerény”.

 Magyaron a hősmondákról beszéltünk,bár engem annyira nem kötött le. Helyette inkább az ablakon bámultam ki. Figyeltem,ahogy egyre több apró esőcsepp lepi be az ablakot.

-Izabella,kérlek megismételnéd amit az előbb mondtam? – szakított ki gondolataimból Pollár tanárnő.

- Elnézést nem figyeltem – feleltem megszeppenve.

- Többször ne forduljon elő – enyhült meg.

 Ezután próbáltam jobban odafigyelni a tananyagra. Nem ment könnyen.

-Iza kész a matek házid? – fordult felém Dorina ijedt ábrázattal.

- Aha – nyújtottam felé a füzetem.

- Köszi – ezzel neki is állt villámgyorsan másolni.

- Iza,elkísérsz a büfébe? – nézett rám kérdő tekintettel Alexa.

 Bólintottam egyet,majd követtem Alexát.

 A büfében nem voltak annyira sokan,mivel ez a szünet csak öt perces volt.

-Elfogunk késni! – néztem kétségbeesetten Alexára.

 Két ember volt még előttünk,és már csak két percünk maradt a szünetből. Matekről meg semmiképp se akartam elkésni.

-Nyugi már! Nem fogunk – csitítgatott Alexa. – Egyébként meg mi van Rolival? Ma szokatlanul melankólikus hangulatban van.

- Nem tudom – vágtam rá.

- Ja,persze – forgatta szemeit.

- Ez nem egészséges – néztem rá.

- Jajj kuss már – nevetett fel.

                                                                               *

 Matekon sokan kaptak egyest,mivel nem volt kész a házijuk.

 Elkezdtük a függvényeket,ami hááát….nem túlzottan a kedvencem,de mondjuk ha a matekról van szó,akkor semmi se a kedvencem.

  Tesin kosaraztunk. Kettőször esett a fejemre a labda. Még jó,hogy kemény fejű vagyok,bár még így is szédültem kicsit.

 Francia előtt Nórival zenét hallgattunk,mikor Dani és két évfolyamtársunk – akik szintén franciásak – berobogtak röhögcsélve a terembe.

 Mögöttük megláttam egy ismerős alakot. Ákost.

 Gyorsan felálltam a helyemről és odamentem hozzá.

-Hát te? – mosolyogtam rá.

- Átjövök franciára – mosolyodott el ő is.

- Azt lehet? – döbbentem le.

- Persze – felelte. – Miért nézel ilyen döbbenten? –  nevetett fel.

- Jaa,csak nem tudtam,hogy így lehet válogatni a csoportokat. Mindenesetre örülök,hogy átjössz. – Mondtam.

 Rám nézett,mármint tényleg. Mélyen a szemembe nézett,engem meg rabul ejtett a tekintete. A gyomromban hirtelen valami fura melegség kúszott,mint amit akkor érzek amikor Rolival vagyok. Fura volt,hiszen azt hittem,hogy ezeket a megmagyarázhatatlan érzéseket csak ő tudja kiváltani belőlem. Eddig ezt hittem,azonban most itt van Ákos és….nem tudom,de valami elindult bennem.

 Fürkésző tekintete alatt elvörösödtem,s e cselekedetemmel megmosolyogtattam. A francba.

Zavaromba beleharaptam alsó ajkamba,majd megszólaltam:

-Jobb ha leülsz és előpakolsz,mert a Madame egész órán csak téged fog piszkálni – figyelmeztettem.

- Köszi az új információt – kacsintott,majd leült az egyetlen szabad helyre,mely a terem legvégén helyezkedett el,egy b-s lány mellett.

 Nagy erőt vettem magamon,majd leültem a helyemre.

 Dani már ott ült a helyén; a füzetébe firkálgatott valamit.

 Levágtam magam a mellette lévő székre,majd egy nagyot sóhajtottam.

 Totál össze vagyok zavarodva. Két fiú nem tetszhet egyszerre….nem igaz?

-Mivan veled Iza? – fordult felém Dani.

- Igazán semmi. Na,és veled? – néztem rá szemem sarkából.

- A csaj letörölt facebookról – mondta,mire kitört belőlem a nevetés. – Ne röhögj! – lökött meg vállával.

- Úgy látszik nem mindenkinek jön be a „sármod” – mondtam ki nevetve.

- Pfff – válaszolta. – Amúgy is,kinek kellenek a csajok?

- Ohh,szóval a fiúk érdekelnek? – néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Menj már a tudod hova – röhögött fel.

- Szóval senki se érdekel? – kérdeztem.

 Tudom,hogy Anett nem kért meg rá,hogy intézkedjek és nem is hinném,hogy oda lenne érte,de hát most abból csak nem lehet baj,hogy megkérdeztem.

-Senki – felelte.

- Anettel elég jóban vagy mostanában – fecsegtem,majd erősen beleharaptam a számba.

 Talán jobb lett volna,ha Anettet inkább nem is hozom szóba,de csak úgy kicsúszott a számon.

 Szerencsére Dani nem egy észlény,így nem kezdett el gyanakodni.

-Ja. Aranyos csaj meg minden,de csak haver – mondta.

 Basszus. Még jó,hogy Anett nem volt ott,így nem is hallhatta Danit.

 Ezután megérkezett a Madame,ezért nem beszéltünk többet.

 Földrajzóra – ami igazából inkább alvásóra – után átrobogtunk énekre.

 Énekelni még úgy ahogy tudok,bár ezek a népdalok amiket veszünk….háááát nagyon nem megy.

                                                                            *

Rajz után gondoltam megnézem Rolit,hiszen fél órát pluszba bent szokott maradni.

 A tánc terem azonban üresen állt.

-Nincs itt – mondta valaki hirtelen,mire ijedtemben ugrottam egyet.

 Az illető nem volt más,mint Ákos,aki majd megpukkadt a nevetéstől. Haha.

 Kezeimet mellkasomhoz kaptam,majd igyekeztem egyenletesen venni a levegőt.

-Hülye vagy? – förmedtem rá. – Rám hoztad a frászt!

- Milyen arcot vágtál – nevetett továbbra is,mintha meg se hallotta volna amit mondtam neki.

- Haha – forgattam unottam szemeimet. – Egyébként mikor ment el? – kérdeztem Rolira utalva.

- Óra után mindjárt lelécelt – vonogatta vállait. – Különös. Mindig bent szokott maradni.

 Baromira megijedtem. Roli tényleg mindig maradni szokott még gyakorolni. Nem tudtam mi történhetett,ami miatt most kihagyta a gyakorlást.

 Tegnap valami történhetett,hiszen a suliba még nem volt semmi baja. Ma reggel meg már rossz hangulatba jött.

 Gyorsan kihalásztam a telómat a táskám aljából,majd küldtem Rolinak egy SMS-t.

-Bocs most mennem kell – kezdtem elköszönni Ákostól,mert már tényleg haza szerettem volna jutni.

- Ja oké. Én még úgyis maradok. – Mosolyodott el. – Szia – ezzel meg is fordult, és elsétált.

 Nem tudtam miért volt még mindig ott a suliba,de akkor nem is érdekelt. Túlságosan aggódtam Roli miatt,és el is fáradtam.

 A suli épületéből kilépve előhalásztam az esernyőmet,majd miután biztos védelem alatt álltam – az eső ellen persze –, megindultam a buszmegálló felé.

      *

 Otthon elpakoltam holnapra,majd elkezdtem házit írni,ám a gondolataim még mindig Roli körül jártak. Nem válaszolt az SMS-emre se.

 Csak azt tudom remélni,hogy jól van.