9.fejezet

Sziasztok!:) Most hamarabb elkészült a rész. Ez főleg azért van,mert a héten nem megyek suliba,így több időm van. Jó olvasást ehhez a részhez is!:)

Szeptember 28. Hétfő

Today is the greatest

Day I've ever known

Can't live for tomorrow,

Tomorrow's much too long

I'll burn my eyes out

Before I get out

  A hétvége hamar eltelt. Szombaton eldöntöttem,hogy mostantól elfogok járni naponta futni. Na persze ez nem lesz így,mivel biztos nem lesz mindig erőm és persze időm rá,de amikor csak tudok megyek! Norbi szülinapja is ekkor volt, ezért ráírtam,hogy felköszöntsem,amit meg is köszönt. Nem tudom ez most miért volt lényeges,de mindegy is.

 Reggel nehezen keltem ki az ágyból,de amikor ez sikerült nagyon boldog voltam. Gyorsan felöltöztem az időjárásnak megfelelően,ami egy kicsit szelesebb volt,de érthető is,hiszen már hamarosan október.

 Mikor lementem láttam,hogy anya meg apa összevissza bolyong a nappali és konyha között,és egy bőröndbe pakolnak. Mivel nem említették korábban,hogy mennek valahova eléggé ledöbbentem.

-Szia Iza,a szendvicsedet becsomagoltam,ott van a pulton – mutatott a konyhapult irányába. – Nekünk most el kell mennünk Kaposvárra ,mivel tudod a papa nagyon beteg,és kórházba került,de ne aggódj kincsem rendben? – simította meg  arcom,mikor észrevette,hogy könnyes lett a szemem.

 A papám már rég óta nagyon beteg,és többször is kórházba került már,én meg minden alkalomnál magam alatt voltam emiatt,hiszen nagyon szoros kapcsolatunk volt,és mégiscsak a papám,ezért természetes,hogy nem szeretném,ha bármi baja lenne.

-Biztos rendben lesz? – néztem anyára.

- Persze drágám! – jött oda apa is. – Elég szívós az öreg. – Mondta,mire anya oldalba bökte,én meg elmosolyodtam.

- Na,akkor megyünk drágám,a bátyád majd vigyáz rád. – Mondta,majd összenéztünk. – Vagy inkább te vigyázol rá. – Helyesbített,mire bólogattam.

 Miután anyuék elmentek,én is elindultam. Sajnos a buszt sikeresen lekéstem,így csak a 15 perccel későbbit értem el,és mondanom se kell,hogy elkéstem az első óráról. Dorina küldött egy SMS-t,hogy hol vagyok,mire visszaírtam neki,hogy ne várjon meg,mert lekéstem a buszt.

 A késésemnek a francia tanárnő nem örült túlzottan,szóval írhattam egy igeragozásos dolgozatot. Hurrá. Az óra másik felében a munkafüzetbe dolgoztunk,épp mikor válaszoltam az egyik kérdésre, egy papír fecni került elém. Ránéztem Danira,de ő csak úgy tett mintha válaszolna a kérdésekre,de tudtam,hogy még csak el se olvasta őket. A kis fecni ennyi állt : „Gáz van?”

 Bár még ez a két szó is nehezen olvasható volt. Felé fordultam és egy fejrázással fejeztem ki,hogy nem akarok most erről beszélni,mire kitépett a füzetlapjából még egy darabot,majd ráfirkantott,s odacsúsztatta hozzám. Megnéztem és egy mosolygófej volt rajta,mire összeráncolt szemöldökkel néztem Dani felé,aki széles mosolyra húzta ajkait,így mutatva,hogy mosolyogjak. Tette akaratlanul is mosolyt csalt arcomra,mire felmutatta hüvelykujját.

 Az osztályban lévő fiúk közül talán Danival van a legjobb kapcsolatom,aminek kifejezetten örülök,mert Dani jó fej.

 Szünetben együtt mentünk át a tesi teremhez. Nóri is franciás,de ő ma nem jött suliba,szóval csak Danival mentem most.

-Na és,hogy állsz azzal a lánnyal? – kérdeztem tőle.

- Egész jól,ugye szombaton ráírtam,ahogy tanácsoltad,és egész hétvégén beszéltünk. – Vigyorodott el.

- Na és ki az? – kérdeztem,mert ugye ezt az információt nem osztotta meg velem,ám tudtam,hogy nem Anett az,mert már mondta volna,ha Dani ráír.

- A kis kíváncsi – borzolta össze hajam.

- Hagyj már! – löktem el nevetve. – Amúgy is ha már kérted a segítségemet szerintem igazán elárulhatnád ki az a csaj?

- Nem ismered! – legyintett.

  Tesi órán most nem voltunk összevonva a fiúkkal,így folytathattuk a röplabdát,amúgy is annyira imádom. Igen,ez most irónia volt.

- Jól van lányok álljatok párokba – tapsolt Kőszegi.

  Úgy döntöttem most Emmával leszek párban,mert nem beszélünk sokat,és én szeretnék jóban lenni vele.

- Jól van lányok,kezdésnek kosárérintés lesz! – kiáltotta Kőszegi,mire mindenki beállt a párjával szembe.

 Hát elég vicces volt ugyanis még egy egyszerű kosárérintést se tudtam csinálni,így a hálón sose ment át a labda – legalábbis én nem tudtam átütni. Ellenben Emmával,aki baromi jól röpizik. Nem hinném,hogy legközelebb vele fogok párba állni,mert egyrészt ő túl jól csinálja az én szerencsétlen próbálkozásaimmal ellentétben,másrészt meg,hát főleg ezért.

 Harmadik óra kémia volt. Brrr. És ki is kaptam a csillagos egyes dolgozatomat. Nem viccelek,komolyan egy csillag is éktelenkedett az egyesem mellett!

-Azta rohadt – röhögött Boldi,a dolgozatomra nézve. Megnéztem az övé hányas lett. Egyes.

- Én ezt nem értem. – Mondtam,a kezemben a két dolgozattal. – Ugyan azt írtuk…vagyis nem írtuk,én mégis csillagos egyest kaptam,te meg sima egyest. – háborodtam fel.

- Ez egyszerű – nézett rám Boldi. – Utál téged! – röhögte el magát ismét.

- Tanár nő! – tettem fel a kezem,s vártam,hogy felszólítson.

- Igen Izabella? – nézett rám lilakeretes szemüvege mögül.

- Hogy,hogy csillagos egyest kaptam? – kérdeztem,mire a többiek elkezdtek nevetni.

- A lapod teljesen üres volt,mégis mit vártál? Ötöst kapsz? – nézett rám hitetlenkedve.

- Én…nem…mármint – dadogtam. – Csak nem értem,hogy miért kaptam csillagot az egyesem mellé.

- Te most visszabeszélsz? – nézett rám szúrós tekintettel.

- Mi? – kérdeztem. – Dehogyis,én csak gondoltam megkérdezem,mert furcsálom…

- Kislányom te most feleselsz? – emelte fel hangját Illyés. – Azonnal hozd ki az ellenőrződet,elég volt ebből! – csapott a naplóval asztalára.

 Komótosan kikászálódtam a helyemről ellenőrzőmmel kezemben,majd Illyés asztalára tettem. Visszafelé láttam,hogy mindenki próbálja visszatartani a feltörni készülő kuncogást. Roli felé néztem,és láttam,hogy a fejét fogva röhög. Én nem tartottam ennyire viccesnek a helyzetet,de mindegy.

 A következő óránk matek volt,így visszamentünk az osztálytermünkbe. Ez most egy tíz perces szünet volt,úgyhogy próbáltam összeszedni minden erőmet,hogy kibírjam a matek órát. A rádióban épp az Aerosmith – Rag Doll ment. Körbe néztem az osztályon és rájöttem,hogy az osztály felével még nem is beszéltem.

- Dorina szerinted,nem lenne jobb,ha mondjuk mással is beszélgetnénk? – mondtam mire elég furán nézett rám. – Mármint a fiúk többségével még egy szót se váltottunk és szerintem kéne,mert jobb lenne ha jobban összeismerkednénk mindenkivel. – Mondtam neki.

- Igazad van,de nem is tudom…most a lányokhoz még odamerek menni beszélgetni,de a fiúkkal más a helyzet…mármint ha ők akarnak ismerkedni majd idejönnek. – Mondta.

- Én azért megpróbálok beszélgetni velük! – határoztam el magam.

- Jajj már megint ez a szááám – fogta fejét Emma,mikor megszólalt az Another Love.

- Mi bajod ezzel a számmal? – nézett rá Anett.

- Semmi,csak már vagy húszezerszer volt! – hajtotta le a padra fejét Emma.

- Ne nyivákolj már vége is van! – szólt rá Alexa,mikor elhallgatott Tom Odell hangja,majd helyét Taylor Swift vette át.

- Remek,egyre jobb! – takarta be füleit kezével Emma.

Mi csak nevettünk rajta. Mindeközben azon gondolkodtam vajon kivel kéne először beszélnem a fiúk közül. Végül Kolos mellett döntöttem.

-Na mi a téma? – jött oda hozzánk Áron.

- Fürödté’ ma?! – kiáltotta Dani,mire mindenki elnevette magát.

- A szagokból ítélve te biztos nem. – dobta meg egy galacsinnal Roli.

 Az egész osztály nevetésben tört ki. Komolyan ennyit régen nevettem,a mai napi szerencsétlen helyzetem ellenére is. Annak ellenére is,hogy kaptam egy szaktanárit,és a papám kórházban van,meg tudtak nevettetni. Ez nekem nagyon sokat jelentett,mert úgy éreztem végre tartozom valahova,ahol nem kell szomorkodnom,mert egyszerűen nem hagyják.

 A matek – mint ahogyan azt vártam is – rettenetes volt…de tényleg. És a legjobb,hogy jövő órán dolgozat! Hurráá…

 Magyaron Pollár öt percet késett,így mindenki abban reménykedett,hogy nem kell felelnünk.

- Bocsánat gyerekek – jött be a terembe,majd kinyitotta a naplót. – Rendben akkor szeretnék hallani egy feleletet. – Mondta,mire mindenki egy emberként nyögött fel fájdalmasan.

 Gyorsan fellapoztam a tankönyvemet,és próbáltam minél több információt megjegyezni,miközben imádkoztam,hogy ne engem feleltessen. Ez hálisten’ be is vált.

-Akit hallani szeretnék az… - lapozta fel a naplót. – Anett. – Mosolygott rá,mire az egész osztály fellélegzett,ugyanis Anettnek mindenből csak ötöse van eddig. Kész zseni a lány!

  Anett természetesen ötösre felelt,majd haladtunk tovább az anyaggal.

Az angol óra hamar eltelt,utána meg töri következett,ahol jelentkeztem,hogy had felelhessek,mert ez az egyetlen tantárgy amibe csak ötösöm van,és hát imádom,mert szerintem ez a legérdekesebb tantárgy,meg hát hamar meglehet tanulni,hiszen csak párszor átkell olvasni aztán ennyi.  Meg is kaptam az ötöst a feleletemre,majd mentünk tovább az anyaggal.

 Rajzon folytattam a rajzom,de még nagyon messze állt a késztől,és kezdtem pánikolni,hogy kész leszek e vele pénteken,mert ugye akkor lesz ez a bemutató. A többiek rajzát elnézve már mindenki csak az utolsó simításokat végezte.

 Rajz után úgy döntöttem megnézem Rolit,és gyorsan vettem egy üveg ásványvizet neki. A táncteremben már csak ő tartózkodott,mint mindig. Minél többször nézem,hogy táncol annál jobban kezdek rájönni,hogy én mennyire bénán. A zene elhallgatott ebből jöttem rá,hogy észrevett,ezért beljebb mentem,s átnyújtottam neki a palackot.

- Kösz – mosolygott rám,majd beleivott.

  Kinéztem az ablakon és hirtelen eszembe jutott a papám,hogy mi lehet vele,hogyan lehet. Aggódtam. Valószínűleg nem lepleztem jól ezt az érzést,ugyanis Roli észrevette,hogy van valami bajom.

- Minden oké? – kérdezte,mire csak megráztam a fejem. Erre ő magához húzott és ölelésébe vont.

 Hosszú percekig álltunk így,majd elengedett,és a magnóhoz ment. Öt perc múlva elindult Ed Sheeran – Sing című száma.

Roli a kezét nyújtotta felém,amit elfogadtam,majd magához húzott,és elkezdtünk táncolni. Persze nem komolyan,inkább csak hülyéskedtünk. Többször megpörgetett miközben énekelte a számot,ami megnevetetett. Utána arrébb állt és elkezdett komolyan táncolni,én meg csak tátott szájjal figyeltem. Mutatott nekem,hogy menjek oda,és mutatott pár mozdulatot. A végére már én is belejöttem – mondhatjuk így is.

Nagyon sokat nevettem,és egyszerűen csak jól éreztem magam. Mivel elég késő volt,ezért elköszöntem – mert ő maradt még egy kicsit próbálni – majd futottam a buszmegállóba.

 A buszon ülve még mindig Roli tudtam gondolni. Amikor rá gondoltam mindig mosolyognom kellett. Mégis mi van velem?

 Gondolataimból telefonom rezgése szakított ki. Megnéztem kitől jött az üzenet. Jobban mondva egy kép,amin Roli vigyorgott bele a kamerába,olyan széles mosollyal amilyet elég régen láttam,s ami engem is megmosolyogtatott. Nem tudom mi van,de mellette nem tudok nem felengedni. És ezért nagyon hálás vagyok neki.

 Otthon gyorsan megcsináltam a házit,majd a bátyámmal rendeltünk pizzát,ami szerintem most jött meg a hangokból ítélve.