14.fejezet

Október 6. Kedd

Now dance, fucker, dance,

Man he never had a chance,

And no one even knew

It was really only you.

And now you steal away,

Take him out today,

Nice work you did,

You're gonna go far, kid.

 Áron szülinapjaa!! Ma már jobb kedvel keltem fel. Ennek nem tudom mi volt az oka,hiszen magyar felelés is volt tervben,és több mint biztos voltam benne,hogy engem fog választani.

 Lent a konyhában megint egy cetli fogadott. Ebből tudtam is,hogy anyuék megint elmentek a papámhoz a kórházban. Gyorsan küldtem neki – mármint anyának – egy SMS-t,hogy értesítsenek ha bármi van,mire azt írta,hogy ne aggódja. Hogy ne aggódjak!! Most komolyan?! Ki ne aggódnak ilyenkor,már nem azért…

 Ma kivételesen nem találkoztam Dorinával a szokásos helyen,mert fogszabályzásra ment. Így hát egyedül indultam a suli felé. Legalábbis ez volt tervben,de ez megváltozott amint meghallottam,hogy valaki a nevemet kiabálja. A kiabálás alatt tényleg kiabálást értek! Persze a nagy hangerő miatt páran felkapták a fejüket,hogy mégis ki a franc kiabál reggel,de ez csak pár másodpercig tartott,ugyanis lényegében leszarták.

 Hátrafordultam,hogy felfedjem a „kiabáló” kilétét. Először nem is ismertem meg. Aztán jobban megnéztem és rájöttem: Az  a táncos srác,aki megdicsérte a festményemet – és aki olyan jól néz ki. Persze ez csak mellékes infó.

-Szia! – köszöntött hatalmas mosollyal az arcán.

 Az első amit észrevettem rajta,hogy milyen szépek a fogai. Ugyanis azt azért meg kell említenem,hogy nagyon kevés embernek szépek a fogai. Az enyémek se szépek annyira,bár szerintem nem feltűnő.

-Szia – köszöntem vissza,mert ha gáz,ha nem,sajnos elfelejtettem a nevét. Gondolom ez nem csak velem esett már meg éltemben.

- Ha nem bánod,akkor esetleg bemehetnénk együtt a suliba…? - vakargatta tarkóját. Egyértelmű,hogy zavarban volt,és persze nem akarok én itt kötözködni,de ez egy elég hülye kérdés volt…na de mindegy!

- Hát én nem bánom,ha már úgyis egy suliba járunk – próbáltam oldani zavarát,azzal,hogy viccesre veszem a figurát. Bár sokszor ami nekem vicces az másnak nem.

- Elég hülye kérdés volt. Most már tudom – nevetett fel,mire én is csatlakoztam hozzá.

 Az épületben automatikusan a 15-ös terem felé vettem az irányt. Aztán hirtelen eszembe jutott,hogy elfelejtettem venni Áronnak valami csokit.

 Mivel az a srác,még mindig mellettem volt  - és őszintén bár nem is beszéltünk,mégis jó érzés volt a társaságába lenni,olyan megnyugtató – ezért gondoltam megkérdezem tőle,hogy eljönne e velem a büfébe.

-Persze – mosolygott rám.

 Most kivételesen nem volt nagy sor a büfénél,így hamar sorra jutottunk. Egy baj volt csak: Nem tudtam milyen csokit vegyek neki.

-Szerinted? – fordultam a sráchoz.

- Nem tom’ – vonogatta vállát. – Valami tábla csoki kéne. Ha egyszer szülinapja van.

- Tényleg. Tábla csoki kéne – fordultam a büfés nénihez,aki mosolyogva elém rakta a tábla csokikat.

- Hmm – doboltam ujjammal államon. – Legyen a meggyes. – Húztam ki a többi közül a meggyes milkát.

 Miután kifizettem,megkérdeztem a srácot,hogy elkísér e a teremhez. Mivel igent mondott,együtt mentünk végig a folyosón. Már eléggé zavart,hogy nem tudom a nevét,ezért gondoltam rákérdezek:

-Ööö…bocsi a bunkó kérdésért,de mi is a neved? – néztem rá.

- Nem gond – legyintett mosolyogva. – Ákos.

- Ajh tényleg – csaptam homlokomra.

 Ákos felnevetett.

-Ugyan. Nem gáz,de azért most már jegyezd meg – mondta még mindi nevetve.

- Nyugi most már berögződött – nyugtattam meg mosolyogva.

 Rövidesen el is érkeztünk a 15-öshöz,ahonnan már kiszűrődtek bizonyos zajok; telefonról lejátszott zene – ha jól hallottam,akkor Halász Judit – Boldog szülinapot című száma ment - , éneklések,amik inkább kiabálások voltak.

 Ákossal a teremajtóban állva,összeráncolt szemöldökkel néztük az eseményeket.

 A sulirádióban ekkor kezdett rá a Jet – Are you gonna be my girl? című száma.

 Dani csörtetett el mellettünk – majdnem föl is lökött mindkettőnket -, a táskáját ledobta a földre,majd a farzsebéből előhúzott egy…vizipisztolyt! Aztán Áront megcélozva lelőtte. Mármint nem igazából,mert ez csak vizipisztoly volt.

 Persze ezen mindenki elkezdett nevetni – beleértve engem és Ákost is -,aztán egyszer csak Roli háttal ráugrott Danira,s kicsavarta kezéből a pisztolyt,majd egy jól irányzott lövéssel nyakon találta.

-Úgy látom itt aztán megy a buli – nevetett fel Ákos,mire csatlakoztam hozzá.

- Jól van ti barmok,most aztán már elég volt! – állt fel a helyéről Emma csípőre tett kézzel.

 Roli úgy látszott nem nagyon ijedt meg,mert csak rábámult Emmára,majd egész egyszerűen meghúzta a ravaszt.

-Vigyázzon mindenki! Fegyver van nálaa! – kiáltott fel Kolos.

- Na most már aztán… - ment oda hozzá Emma,s egész egyszerűen tarkón vágta.

 Úgy gondoltam ideje odaadnom Áronnak a csokit,ezért már elindultam befelé,amikor eszembe jutott Ákos.

-Köszi,hogy elkísértél – fordultam hozzá.

- Semmi – mosolyodott el. – Remélem majd még beszélünk – mondta,mire bólogattam.

- Biztosan!

- Hát akkor jó akármilyen órát – köszönt el.

 Még pár percig néztem utána,majd mikor megfordultam Rolival találtam szembe magam.

-Utolsó kívánság – vigyorodott el,majd felemelte a kezében tartott vizipisztolyt.

- Nemááár – röhögtem fel. Roli ezt az alkalmat választotta ki arra,hogy „meglőjön”,így a vízsugár egyenesen a számban landolt. Pontosítva a torkomba…

- Most komolyan? – néztem rá köhögések közepette.

- Most mi? – vágott „ártatlan” fejet. – Nem tudhattam,hogy ilyen királyul célzok – röhögött fel.

 Nevetve arrébb löktem,majd a terembe mentem. Egyenesen Áronhoz.

-Boldog szülinapooooot! – nyújtottam át neki a csokit.

- Kösz – mondta mosolyogva,majd magához húzva megölelt.

- Jól van gyerekek! – rontott be a terembe Ágnes tanárnő. – Az osztályfőnöki óra elkezdődött,mindenki üljön a helyére – emelte fel a hangját.

- Tanárnő! Áronnak ma van a szülinapja – ordította be Boldi.

- Kevesebb hangerővel – nézett rá az osztályfőnök. – Isten éltessen Áron! – mosolygott rá Áronra.

- Kösz tanárnő – mondta Áron,mire mindenki elnevette magát.

- Ha nem akarsz a születésnapodon egy osztályfőnökivel bővelkedni,kérlek változtass a modorodon! – nézett rá szúrós szemekkel a tanárnő.

- Elnézést kérek – javította ki magát Áron.

- Nagyon sok dolgot kell megbeszélnünk – jelentette be. – Először is,ott van a diáknap,amire az osztályoknak valamilyen produkcióval kell előállnia.

- És azt,hogy mi legyen a produkció mi választjuk? – tette fel a kérdést Csabi.

- Igen,de kérlek legközelebb jelentkezz! – sóhajtotta.

 Az óra további részében a jegyekről és a csütörtöki fogorvosról beszéltünk. Jaja. Csütörtökön fogorvos,amitől én rohadtul félek. Utálom a fogorvosokat.

 Következő óra magyar volt. Mindenki azon imádkozott,hogy nehogy ő feleljen. Én gyorsan átolvastam a jegyzetemet és a tankönyvemet.

 Pollár becsengetés után öt perccel lépett be a terembe a naplóval kezében.

-Egy feleletet szeretnék hallani az Egyházi vallásos irodalomról. Van valaki aki szívesen felelne? – kérdezte.

 Az osztályban mindenki lapított.

-Rendben ez esetben én választok egy embert – lapozott a naplóban. – Izabella – nézett rám mosolyogva.

 Komótosan feltápászkodtam a helyemről,majd Pollár felé fordultam.

-Kezdheted – mondta.

- Szóval… – kerestem a szavakat. -  Kora középkortól kezdve alakultak különböző szerzetesrendek – kezdtem bele.

 A feleletemre négyes kaptam,aminek azért örültem,ugyanis nem nagyon tanultam rá.

 Szünetben kicsit pihentem,ami azt foglalta magába,hogy betettem a fülest a fülembe,majd lehajtottam a fejem a padra.

 Második magyar óra után,Dorina végre megérkezett,és azonnal fecsegni kezdett,hogy milyen ijesztő volt a fogszabályzás,pedig még csak konzultáltak. Nem tudom mi lehet egy egyszerű megbeszélésben ijesztő,de hát ő tudja.

 Negyedik óra tesi volt,ahol kidobóztunk,ami elég jól ment. Bár kidobni nem dobtam ki senkit,de engem se tudtak kidobni. Najó,talán igen,de a legvégén!

 Rajzórán új feladatot kezdtünk. Alakzatokat kellett rajzolni. Én épphogy be tudtam fejezni,és ötöst kaptam!

 Fizika órára gyakorlatilag olyan voltam mint egy hulla. Ugye fizika órán összevannak tolva a padok,így Dorina és Nóri között ülök. Mögöttünk ülnek a fiúk: Roli,Áron,Kolos,Dani,Boldi,Boti és Dávid. Előttünk meg;Anett,Alexa,Miki,Attila,Bence,Norbi és Csabi. Elég hülyén helyezkedtünk el,most így jobban belegondolva,de hát mindegy.

 Fizika órán senkise figyel oda igazán a tanár úrra,inkább vagy firkálgatunk,házit csinálunk vagy alszunk.

 Én épp firkálgattam amikor valaki megkopogtatta a hátamat,mire hátrafordultam,és Dani azonnal a kezembe nyomott egy papír fecnit.

 A füzetem fölött görnyedve kibontottam. Felismertem az írást. Roli írta. Ez állt benne:

Összehaverkodtál Ákossal?

Erre nagyot dobbant a szívem a mellkasomba.

Azt azért nem mondanám,hogy összehaverkodtam vele. De jó fejnek tűnik.

 Gyorsan leírtam a választ,majd hátraadtam Daninak,aki odaadta Rolinak.

 Pár perccel később megint előttem volt a fecni.

Annyira nem jó fej mint én…és bejön neked vagy mi?

 Erre kicsit furcsán néztem,ugyanis ez azt jelentette,hogy azért érdekli. Esetleg féltékeny. Argh. Miért nem lehetne egyértelműen.

Ki tudja….:)

 Írtam le sejtelmesen. Jó igazából nem jön be Ákos úgy,de ki tudja…lehet ez meg fog változni. Meg aztán ezt Rolinak nem kell tudnia.

 Erre már nem írt vissza semmit,ám mikor kijöttem a teremből gyorsan kidobtam a szemetesbe a padba talált joghurtos dobozt,és láttam,hogy a fecni - amin Rolival leveleztünk  - darabjai ott lapulnak a szemetek tetején.

 Összeráncolt szemöldökkel néztem,ugyanis nem értettem miért tépte szét. Én azért megtartottam volna,de mindegy.

 Különóra után gyorsan siettem haza.

 Otthon felhívtam anyát,és azt mondta,hogy holnap hajnalban jönnek,és ha elfogyott a pénzem kérjek a bátyámtól.

 Miután rendeltem egy pizzát,felmentem a szobámba,bejelentkeztem facebookra, ráírtam Rolira,s elkezdtem írni a házikat.

 Dorinán,Emmán , Anetten és Dani kívül más nem írt rám. Egy órát beszélgettem velük,majd elköszöntem. Roli nem írt vissza. Pedig látta mit írtam neki. Majd holnap beszélek vele.

 Most meg megyek aludni,mert eléggé elfáradtam.