10.fejezet

Szeptember 29. Kedd

Fight for you and me

Look into my eyes and believe

Little woman we will fight, we will fight

Little woman we will fight, we will rise

I see you and me

Take my hand and we

We will stand, we will fight, we will fight

We will stand and together we will rise

Reggel csapkodásra ébredtem,és eléggé megijedtem hiszen anyuék még Kaposváron voltak,így fogalmam sem volt ki csaphatott zajt reggel hat órakor. A bátyámra azért nem gondoltam,mivel ma nem kellett bemennie az egyetemre,és ilyenkor mindig tizenegyig alszik. Egy hajkefével a kezemben (jól van na,mást nem találtam!) lesettenkedtem a földszintre. Az igazsághoz hozzátartozik,hogy megbotlottam a saját lábamba,így az utolsó három lépcsőfokot a fenekemmel tettem meg. A konyhába láttam,hogy valaki matat a hűtőben. Amint megfordult az illető megnyugodtam.

-Mi a francért vagy fent ilyen korán? – túrtam bele álmosan hajamba.

A bátyám csak állt,de nem szólt semmit. Arcát nem láttam teljesen mivel még sötét volt,bár nem annyira de tisztán nem láttam a vonásait. Ő meg még csak meg se mozdult. Kezdtem megrémülni. Aztán egyszer csak hirtelen megmozdult,és kikerülve engem felment az emeletre. Az első gondolatom az volt,hogy biztos alva járt.

Ez után az eseménydús reggel után,futottam a buszmegállóba. Dorinával a szokásos helyen találkoztunk,majd együtt mentük be a suli épületébe.

-Várj! – kiáltottam el magam,amint eszembe jutott valami.

- Mi? Mivan? – torpant meg.

- Te nem meséltél nekem – mutattam rá. – Dávidról.

- Jaaa,tényleg nem. – Nevetgélt.

- Na gyerünk már! – nyaggattam.

- Jólvan nyugi! – nevetett kíváncsiságomon. – De közben kísérj el a büfébe. – Mondta,majd meg se várva beleegyezésemet, maga után húzott a kígyózó sor felé. A rádióba épp egy Beyoncé szám ment.

- Na szóval,az volt,hogy elhívott moziba. – Mondta halkan lesütött szemmel. – Bár nem biztos,hogy ez bármi komoly lenne,érted,szóval ne reagáljuk túl! – nézett rám összeszedetten,de én átláttam rajta.

- Igazad van,ez nem nagy ügy. – Bólogattam. Dorinával vigyorogva összenéztünk,majd egyszerre sikítottuk el magunkat.

- Jézusooom! – mondtam Dorina kezét rángatva.

- Tudoooom!! – sikította izgatottan. – Nyugodjunk le. Szedjük össze magunkat. – Vett mély lélegzeteket,én meg vigyorogva néztem.

- Ajh hagyj már. – Lökött meg vállával nevetve.

Úgy örültem,hogy Dorina végre tovább lépett a seggfej exén,és Dávid is okénak tűnt,bár vele se beszéltem még,de azok alapján amit Dorina mondott,és a suliban produkált viselkedése alapján tényleg rendes srácnak tűnik.

A büfében megvettük a reggelinket,mert most ugyebár anya nem csomagolt semmit,így a pulton hagyott pénzből vettem szendvicset.

A teremben már szinte mindenki jelen volt. Dorinával leültünk a helyünkre és elkezdtünk beszélgetni,úgy mindenféle hülyeségről,amikor is Emma jött oda hozzánk.

-Sziasztok. – Köszönt,mire visszaköszöntünk. – Arra gondoltam,hogy szombaton szerveznék egy ilyen pizsama buli féleséget,és örülnék ha ti is eljönnétek. – Mondta mosolyogva.

- Öhm…és ki lesz még ott? – kérdezte Dorina.

- Csak Nóri,Alexa,Anett és én,meg ha jöttök akkor persze ti. – Nevette el magát.

- Óóó szóval csak mi,osztályon belüli lányok? – kérdeztem.

- Aha,tudjátok elég kevesen vagyunk lányok az osztályba és azért gondolom mindenkinek jobb lenne,ha nem utálnánk egymást,és viszonylag jó baráti kapcsolatot tudnánk összehozni. – Nézett ránk mosolyogva.

- Én benne vagyok. – Mosolyogtam rá.

- Én is. – Mondta Dorina.

- Király! Akkor,majd még megbeszéljük a részleteket. – Mondta izgatottan.

Mivel még volt öt perc a szünetből,ezért úgy döntöttem most megyek oda Koloshoz beszélgetni. Egy kicsit ideges voltam,de annyira nem,mert tudtam,hogy jó fej.

-Szia. – Szólítottam meg,mire tekintetét elszakította a telefonról majd rám nézett.

- Csá. – Vigyorodott el. – Mizu?

- Minden oké,csak beszélgetni jöttem. – Mondtam zavartan.

- Felőlem. – Vonogatta vállát,majd eltette a telefonját,így minden figyelmét rám irányította.

 Hát egy kicsit ideges voltam,mert nem megy valami jól a barátkozás.

-Na,ne vágj már ilyen fejet! – szólt rám. – Valami van az arcomon? – kérdezte.

- Hát tulajdonképpen elég sok minden. – Mondtam,mire felnevetett.

Végig beszélgettük – jobban mondva hülyéskedtük – az maradék időt a szünetből,majd mikor az ofő besétált,visszamentem a helyemre. Dorina kíváncsi tekintettel nézett rám.

-Na,mi volt? – kérdezte.

- Tök jó fej volt! – mondtam mosolyogva.

- Jól van gyerekek! – mondta Ágnes tanárnő,miközben leült székére. – Sok mindent kell megbeszélnünk ma. – Jelentette be,majd kinyitotta a naplót,és valamit firkantott.

- Tanárnő! – üvöltötte be Boti.

- Ne üvölts! – nézett rá szúrós szemekkel.

- Igaz az,hogy jövőhéten lesz szülői? – kérdezte ijedt tekintettel.

- Igen,igaz. – Mondta,mire még a levegő is megfagyott a teremben. – Akkor kezdjük is a szülőivel. Mindenki írja bele most az ellenőrzőjébe,én meg körbe megyek és aláírom. – Mondta,ám azonnal vagy hatan bekiabálták,hogy nekik nincs itt.

- Oh hát nem probléma,mert írok a szülőknek e-mailt. – Mondta. – Abban az esetben ha az email cím se érhető el,felhívom a szülőket és úgy értesítem őket. – Nézett a fiúkra diadalittasan.

Az óra hátralévő részében a jegyekről,és a pénteken lévő „tehetségmegmutató” izéről volt szó.

A következő óra magyar volt,ahol az egész osztály szinte már elaludt.

Húsz perces szünetben elővettem a telefonomat,és megnéztem miből írunk a héten,ugyanis mindig beírom a telefonomba,hogy ne felejtsem el.

-Neeeeeeee!! – kiáltottam fel,mire mindenki felém kapta a fejét amolyan „mivan már” fejjel. – Holnap matek dolgozat. – Nyögtem fel fájdalmasan.

- Mivan,nagyon nem megy? – röhögött ki Roli.

- Szerinted ha érteném,most a halálomon lennék? – kérdeztem tőle gúnyosan. Ő csak tovább nevetett,milyen bájos.

- Délután gyere át,és segítek. – Nézett rám mosolyogva.

- Miért te tudod? – néztem rá felig felhúzott szemöldökkel.

- Ja – felelte.

- Már bocs,de nem tűnsz egy olyan ötös matekosnak. – Néztem végig rajta.

- Ezt most bóknak veszem. – Mondta,mire elmosolyodtam. – Na akkor segítsek vagy ne?

- Jó,segíthetsz – sóhajtottam.

- Kösz,nagylelkű vagy. – Röhögött,majd visszasétált a helyére. Dorina azonnal nekem esett.

- Na,mivan? Mondjad már! – förmedt rám.

- Nyugi,nyugi! – emeltem fel kezeimet védekezésképp. – Csak felajánlotta a segítségét,mert te is tudod,hogy milyen hulla vagyok matekból. – Néztem rá.

Még egy magyar után – éljeeen… - következett a tesi,ami az jelentette,hogy: RÖPIII! Hurrááá…

Most Nórival álltam össze párba,aki ugyan olyan béna volt mint én,így eldöntöttük,hogy mostantól kezdve ha röpi lesz,egymás párjai leszünk. Jó volt,mert iszonyatosan sokat röhögtünk egymás bénázásán.

Rajon folytattuk a pénztárcákat,amikkel sikeresen elkészültünk,bár Rolit nem nagyon hagytam rajzolni,mert valljuk be,annyira tud rajzolni mint én táncolni…

Rajz után mentünk fizikára,ahol Máté Zoltán tanárúr jól megkínzott minket,és kicsivel tovább tartott bent mint kellett volna.

Külön órán próbáltam behozni a lemaradásom rajzomat illetően,mert ugyebár eléggé lemaradtam.

-Jó lesz. – Ért oda hozzám Anett mosolyogva.

- Már jó lenne ha el is készülne. – Nevettem kínosan.

- Nyugi,elfog! – bíztatott.

Úgy gondoltam ideje lenne felhoznom ezt az egész Danis témát,mert már így is elég sokáig húztam,ami nem túl fair Anettel szemben. Ezért hát mindent elmondtam neki.

-Hát igazából sejtettem,hogy tetszik neki valaki. Nem nagy ügy. – Mondta mosolyogva,bár láttam rajta,hogy igenis nagy ügy.

- Figyelj ez nem jelent semmit! – próbáltam kicsit jobb kedvre deríteni. – Hiszen attól még,hogy tetszik neki valaki,te beszélhetsz vele,és ki tudja mi lesz!

- De ez nem helyes… - mondta halkan.

- Miért? Nem jár a csajjal. Nem történt köztük semmi! – mondtam. – És nem azt mondtam,hogy hajts rá vagy ilyesmi,hanem,hogy csak beszélj vele. Barátkozz!

- Hát végül is abból nem lehet baj,ha összebarátkozok vele. – Tűnődött el,mire rámosolyogtam. – Köszi Iza. – Ölelt meg.

- Ugyan. – Legyintettem,mikor elengedett.

- Folytasd csak. – Mutatott a rajzomra. – Szuperül néz ki. – Mosolygott,majd visszasétált a saját rajzához.

Rajz után odamentem a táncteremhez. Roli még egy kicsit táncolt,majd mikor észrevette,hogy ott állok az ajtó előtt, kikapcsolta a zenét,és elkezdett összepakolni. Melegítő nadrágban,és egy feliratos fekete pólóban jött oda hozzám,majd intett a fejével,hogy induljunk.

-Nem öltözöl át? – néztem összeráncolt szemöldökkel.

- Nem,most siessünk. – Mondta.

Roliék háza előtt az első gondolatom az volt,hogy milyen szép a kert. Látszott,hogy sokat dolgoztak vele.

Követtem Rolit a bejárati ajtóhoz. Belülről is minden olyan családias volt; pár kép föl volt akasztva a falra. Volt kép Roliról,egy kislányról,és a szüleiről is.

-A húgom. – Lépett mellém,amikor épp az egyik képet szemléltem meg közelebbről. A képen egy kisbaba feküdt a rácsos ágyában.

- Aranyos. – Mondtam.

- Az. – Mondta,majd mondta,hogy kövessem. Egyenesen a szobájába mentünk. Nem volt túl nagy,és túl felszerelt se; egy ágy,két szekrény,íróasztal egy székkel,és egy TV,ami az ágya előtt helyezkedett el. A fal sötétkékre volt festve,bár nagy részét ellepték a plakátok.

- Kérsz valamit? – fordult felém,mire csak megráztam a fejem. – Akkor kezdjünk neki. – Mosolygott rám.

Elővettem a matek füzetem,és ügyetlenül kinyitottam. Hihetetlenül zavarba voltam.

-Igazából nem nagyon értem ezen,mit nem értesz,de kérdezz nyugodtan. – Röhögte el magát.

- Azért annyira nem könnyű – dünnyögtem.

- Csak meg kell jegyezned a definíciókat és kész. – Nézett rám.

- Ajh de annyira hülyeség! – nyögtem fel fájdalmasan. – Kit érdekel az,hogy b négyzet meg a négyzet az micsoda!

- Nem akarlak elkeseríteni,de ezt még egy tyúk is megtudja jegyezni. – Röhögött ki.

- Jó neki. – Motyogtam sértődötten.

- Najó, csináld meg ezt a feladatot. – Mutatott egyre,amit az előbb írt fel.

- Te addig csinálod a házikat? – kérdeztem,mire egyszerűen csak képen röhögött,majd elővette a telefonját.

- Kész vagyok! – kiáltottam fel,mikor már vagy tíz perce írtam.

- Hú ilyen hamar? – nézett rám gúnyosan,mire próbáltam egy hasonlóan gúnyos mosollyal viszonozni.

Elvette a füzetem,majd javítani kezdte.

-Aha,ahaaaa. – Mondta,mire azt hittem végre jól megtudtam oldani. – Hibás. – Nyújtotta vissza füzetemet.

- Mivan? – nyögtem fel. – Ezt nem hiszem el!

- Eléggé balfasz vagy. – Mondta rezzenéstelen arccal.

- Te meg kedves. – Vágtam vissza,mire csak elvigyorodott.

Már vagy egy órája matekoztunk – jobban mondva matekoztam,ugyanis Roli hamar megunta,hogy állandóan bénázok,így bekapcsolta a TV-t – amikor megcsörrent a telefonja.

-Francba elfelejtettem,hogy mennem kell edzésre. – Pattant fel az ágyról. – Otthon gyakorolj még úgy…örökre. – Nevette el magát.

- Hahaha. – Forgattam szemeimet unottan. – Azért ne legyél elszállva magadtól,lehet,hogy matekból és fizikából jó vagy,de a többi – húztam el a számat.

- Héé! – mondta sértődötten,mire kiröhögtem.

Roli kikísért az ajtóig,majd elköszöntünk egymástól,és elindultam haza.

Most viszont mennem kell még matekozni,ha nem akarok egyest kapni.