19.fejezet

Október 19. Hétfő

B-B-B-Be careful making wishes in the dark, dark

Can't be sure when they've hit their mark

And besides in the mean, mean time

I'm just dreaming of tearing you apart

I'm in the de-details with the devil

So now the world can never get me on my level

I just gotta get you off the cage

I'm a young lover's rage

Gonna need a spark to ignite

My songs know what you did in the dark

 Reggel hamar felkeltem. Nem voltam fáradt hiszen egész héten tudtam pihenni.

Hamarosan itt az őszi szünet is. Egészen pontosan ezen a héten csak négy napot kell menni iskolába. Hú dejó.

 Miután gyorsan eltettem a szendvicsemet és a pénzt – anyuék megint elutaztak valami üzleti ügy miatt -,majd felkapva a dzsekimet kisétáltam a rideg októberi őszbe.

 A francia terembe érve levágtam magam a helyemre. Nem lepett meg,hogy üresen állt a terem. Mindig én érek oda elsőként.

 Elővettem a rajzfüzetem és elkezdtem firkálgatni – így mindig hamarabb telik az idő számomra.

Egy idő után kezdtek beszállingózni a többiek is.

 Ákos amint észrevett mosolyogva köszöntött,s érdeklődni kezdett,hogy jobban vagyok e meg ilyenek.

-Hát még néha émelygek,de amúgy minden oké. – Válaszoltam mosolyogva.

- Akkor örülök – mosolyodott el. – Egyébként nem maradtál le nagyin semmiről. Tovább mentünk az anyaggal de semmi vészes amit ne tudnál bepótolni.

- Értem. Na,és mit csináltál a hétvégén? – érdeklődtem.

- Moziba voltam.

- Tényleg? És mit néztél meg? – kérdeztem.

- Valami akció filmet,de nem volt annyira jó. Volt egy olyan jelenet amikor…. – Milyen szépen csillog a szeme.

- Ez milyen gagyi már nem? – nézett rám.

- Őőő…mi? – kérdeztem vissza zavartan.

Jó,talán egy kicsit elkalandoztam,és nem figyeltem rá teljesen.

-A jelenet. Tudod a film amiről már öt perce beszélek – világosított fel mosolyogva.

- Ohh. – De ciki…

 Már épp mondani akart valamit,amikor egy nagy csattanás hallatszott,mire mindenki odakapta a fejét.

-Izaaaaa – szaladt felém Dani,én meg felálltam,hogy felkészüljek a becsapódására.

 Kitártam karjaimat, Dani meg egyenesen belém ütközött. De tényleg. Nem viccelek.

-Na végre már – ölelt át szorosan. – Hiányoztál.

- Te is nekem,de megfojtasz – nyögtem,mivel tényleg nem kaptam már levegőt.

- Ja bocsi – nevette el magát.

 A madame bejött,ezért Ákos is a helyére ment.

-Végre jöttél,már baromira untam az agyam. – Mondta Dani,miközben a tanárnő éppen egy oldalt keresett a laptopján. – Tudod milyen unalmas barmok ezek. – Intett fejével a csoport többi tagja felé.

- Naaa – löktem meg a karommal. – Ne legyél gonosz.

- Na,erre térjünk vissza majd akkor ha én hiányzok egy hétig. – Rázta meg a fejét,mire felnevettem.

                                                                                  ~°~

 A tesi öltözőbe épphogy betettem a lábam,a lányok – Dorinával az élen – a nyakamba ugrottak.

-Jaaaj már nagyon hiányoztál – súgta a fülembe Dorina. – Nagyon rossz volt nélküled az órákon ülni.

- Te is hiányoztál – szorongattam meg.

 Öltözködés közben a lányok elkezdtek nekem mesélni,mik történtek az egy hét alatt,amíg én lábadoztam.

  

 Tesi után – röplabdázás már megint – az öltöző felé menet Anett megállított.

-Olyan jó,hogy meggyógyultál. – Mosolygott rám.

- Én is örülök neki. Már nagyon unatkoztam.

- Képzeld – kezdett bele a mesélésbe. – Pénteken suli után összefutottam az egyik volt osztálytársammal,Mátéval.

- Igazán?

- Igen,és hát elhívott moziba – pirult el.

- Miii?? – kiáltottam fel meglepetten. – És el is mész vele? Mi van Danival? Máris túlvagy rajta? – bombáztam kérdéseimmel.

- Nem tudom,még nem döntöttem. Danival meg nincs semmi,ugyanúgy kezel mint eddig. Barátként. – Felelte szomorúan. – Nem is lesz semmi soha közöttünk,és ez fáj mert szeretem,de nem tudok ezzel mit csinálni. Ő nem érzi azt amit én. Nem is erőszakolhatom rá,hogy érezze. Neki más típusú lányok tetszenek. Tudod,a „vadabbak”.

- De…

- Nem. Muszáj tovább lépnem. – Fejezte be a beszélgetést.

 Nem értem Anettet. Nem szabadna ilyen könnyen feladnia.

 Sóhajtottam egyet,majd folytattam utamat a lányöltöző felé.

 A öltözők előtti padon megláttam Rolit. Épp a telefonját nyomkodta.

 Megköszörültem a torkomat,mire felnézett.

 Intettem neki egyet,mire mosolyogva visszaintett. Anettet szidom itt,amiért ilyen hamar feladja a Daniért folytatott harcot,míg én még csak nem is akarom bevallani magamnak az érzéseimet. Egy kicsit szánalmas vagyok,de annyira azért nem.

                                                                                  ~°~

Tesi után a „kedvenc” órám következett: Kémia. Juhhúúú…

A kémia terembe érve arra lettem figyelmes,hogy mindenki bújja a kémia könyvét – na jó,nem mindenki.

-Őőő Boldi – fordultam osztálytársam felé,aki éppen a karját írta tele,feltételezem puskát írt.

- Hmm?

- Ugye nem dolgozat?  - hunytam le szemeimet gyötrődésemben.

- De? – nézett rám furán. Mintha hülye lennék.

- Nemár – hajtottam le fejem a padra. Jó ez nem igaz,csak szépítettem. Igazából akkorát koppant a fejem a padon,hogy kisebb agyrázkódást szenvedtem.

- Nyugi már,te úgyse írod meg – veregette meg a hátam. – Hiszen hiányoztál egész héten.

- Boldi – emeltem rá tekintetem. – Ez a nő engem utál. Szerinted nem íratja meg velem?

 Jól gondoltam. Még szép ,hogy megíratta. Sőt az is biztos,hogy karó lesz. Csodás.

                                                                         

                                                                      ~°~

 Különórák után éppen,hogy csak kiléptem a teremajtón Dorina támadott le. Mögötte sorakozott még Alexa,Emma és Nóri.

 Anettel furán néztünk a lihegő négyesre.

-Hát veletek meg mi történt? – kérdeztem nevetve.

- Iza – kezdett bele komoran Dorina. – Roli volt barátnője áll a suli előtt.

 Erre mentem lehervadt a mosolyom.

-Miért? – kérdeztem furán.

- Gondolom,hogy beszéljen vele. Tudod az emberek azt szokták – oltott e Alexa.

- Menj már – csitította Emma.

- És én most mit csináljak vele? – néztem rájuk kíváncsian.

- Őőő…mi az,hogy mit? – ráncolta össze homlokát Dorina.

- Nem zavar téged? – kérdezte Nóri,mire csak megráztam a fejem.

 Mégis mit kellett volna reagálnom erre? Az ő dolguk,hogy mit kezdenek egymással. Összejönnek e újra vagy sem. Az ő döntésük. Persze egy kicsit azért kíváncsi voltam,de nem éreztem semmi féltékenységet vagy hasonlót. Roli csak egy barát. Nem érzek iránta semmit. Nem igaz?

-Aranyosak vagytok,hogy így iderohantatok ezért – néztem végig rajtuk. – De tényleg nem érdekelnek. Meg sietnem is kell haza,szóval most mennék is. Sziasztok! – köszöntem el tőlük,majd a táskámból előkotortam a telefonom.

 A suli előtt tényleg ott állt Roli volt barátnője. Egy pillantást vetettem rá,majd betettem a fülest a fülembe és elindítottam a Fall out boy – My songs know what you did in the dark című számát.

 Amikor visszafordultam láttam,hogy Roli beszélget a lánnyal. Oldalra nézett,s összeakadt a tekintetünk. Gyorsan előrefordultam és megszaporáztam lépteimet a buszmegálló irányába.