16.fejezet

 Sziasztok! Először is,tudom,hogy sokat késtem ezzel a fejezettel,amiért bocsánatot kérek tőletek,de egyszerűen nem volt időm írni. Másodszor meg szeretnélek megkérni titeket,hogy kommenteljetek és iratkozzatok fel,mert tudnom kell,hogy tetszik e nektek az amit én írogatok.

Remélem tetszeni fog ez a fejezet,jó olvasást!:)

Október 8. Csütörtök

And I had the week that came from hell

And yes I know that you could tell

But you're like the net under the ledge

When I go flying off the edge

You go flying off as well

And if you only die once

I wanna die with

You got something I need

In this world full of people, there's one killing me

And if we only die once,

I wanna die with you

 Törin a tanárnő volt oly kedves,és témazárót ígért nekünk következő órára. Ezzel azt érte el,hogy mindenki annyira „várja” a következő történelem órát.

-Hát a hétvégi programom is megvan – sóhajtott szomorúan Dorina,mikor megszólalt a csengő,s mindenki elkezdett pakolászni.

 Szomorúan bólintottam,majd körbenéztem a teremben; Roli ma nem jött iskolába.

 Aggódtam hiszen az üzeneteimre se reagált,és nem csak az enyémre. A fiúk is írtak neki,de semmi reakció. Sajnos semmit se tudunk tenni ez ellen,végülis az se biztos,hogy valami baj van,lehet,hogy szimplán csak rosszul érezte magát,ezért inkább úgy döntött otthon marad.

-Hahóó Iza – szakított ki gondolataimból Dorina hangja. – Na? – szegezte nekem kérdését.

- Öhm…elnézést mit mondtál? – kérdeztem.

- Csak azt kérdeztem,hogy kész van e az angol házid,de minden rendben? – fürkészte arcom.

- Persze csak gondolkodtam – varázsoltam arcomra egy megnyugtató mosolyt.

- Papád? – nézett rám szomorúan.

 Dorina tudta,hogy mi a helyzet a papámmal,és bár egyszer se hozta fel,de tudtam,hogy aggódik.

-Kórházban. Még mindig. – Sütöttem le szemeimet,s igyekeztem könnyeimet nem elhullajtani.

 Egyáltalán nem akartam sírni,főleg nem a suliba mindenki előtt.

 Dorina, kezeit lágyan enyémekre fektette,ezzel is jelezve: Mellettem van.

~°~

 Fizika előtt kész káosz uralkodott az osztályban,ugyanis szinte senkinek se volt kész a házija,a tanárúr meg egyest ad akinek nincs házija,szóval volt pánik rendesen.

-Iza neked kész van? – fordult felém Kolos.

 Éppen a büfébe vett pizzás csigámat rágcsáltam,így csak bólintottam egyet. Igazság szerint még a húsz peres szünetben másoltam le Anettről,mert otthon,egyedül nem tudtam megcsinálni. Nem az én hibám,hogy hülye vagyok fizikából!

-Lemásolhatom? – nézett rám kiskutyaszemekkel.

 Lenyeltem az utolsó falatot,majd megszólaltam:

-Felőlem,de nem én csináltam,csak lemásoltam Anettről. – Erre menten felragyogott a szeme.

 Odaadtam neki a füzetemet,majd nem sokkal később Boti és Csabi is körbeállták.

-Namár Boti told arrébb azt a nagy kufferodat – kiáltott fel Kolos.

- Mi az,hogy „nagy kufferomat”? – háborodott fel.

- Hát nem a legkisebb amit valaha láttam – motyogta gúnyosan Kolos.

- Nekem legalább van! – vágta hozzá Boti.

 Nem bírtam tovább,és hangosan felröhögtem.

 -Hé, „tepsi segg” és „nagy kuffer”,kussoljatok már be,nem tudok koncentrálni – szólt rájuk Csabi.

 Erre persze ezek hárman nagy szócsatába kezdtek.

-Édes Istenem… - fogta a fejét Emma,aki épp a csaphoz ment megtölteni az üvegét. Nem volt valami jó ötlet. – Mi a franc van ezzel? – nézett megdöbbenve üvegére,amiben a víz, szürkés színt vett fel.

-Hahahahhaaaha – röhögött Dani a vizes palackra mutogatva.

- Szerintem jobban teszed ha azt inkább nem iszod meg – nézett rá Norbi.

- Ajh,de nincs innim és szomjan halok. – Ezzel a mozdulattal bevágta a kukába az üvegét.

- Kapsz az enyémből csak ne nyavalyogj. – Vette ki a saját üvegét Boldi.

 Emma szemei felragyogtak.

-Köszi – hálálkodott,majd elvette Bolditol az üveget.

 Épp a tolltartómat vettem ki a táskámból,amikor a fizikaszertár ajtaja kicsapódott,és a tanárúr lépett ki rajta.

-Jól van mindenki üljön a helyére! – dobta le a naplót a tanári asztalra.

- Iza – hallottam meg Kolos hangját,így hátrafordultam. – Itt a füzeted.

- Letudtátok írni? – kérdeztem,miközben elvettem tőle a füzetet.

- Ja. Kösz – mosolyodott el.

 Hát igen,azt azonban nem gondoltam volna,mikor odaadtam nekik,hogy belefirkálnak!!

 Az egész füzetem televolt mindenféle firkákkal. Persze annyira nem akadtam ki ezeken,mert emlékek maradnak.

~°~

 Fizika óra után, – senki se kapott egyest,szerencsére – mindenki elvonult a mosdókba,hogy fogat mossunk,ugyanis indultunk a fogorvoshoz.

-Remélem nem kell fogszabályzó – mondta Alexa,miközben elpakolta a fogkeféjét.

- Neked biztos nem – ráztam meg fejem.

- Neked se – jelentette ki Nóri.

- Senkinek se kell! – zárta le a témát szemforgatva Emma.

- Ezt nem kéne csinálnod! – néztem rá.

 Nem mintha komolyan vett volna,csak simán kiröhögött.

-Na menjünk vissza a terembe,még a végén itt hagynak – viccelt Anett.

- A többi osztály is velünk jön? – kérdezte Nóri,amikor a folyosón sétáltunk a terem felé.

- Szerintem külön időpontban megy mindegyik osztály – mondta Alexa.

 A terembe érve a fiúk már ott dobálták egymást a fogkrémjükkel.

 Dorinával manőverezve mentünk a helyünkre.

 Ágnes tanárnő pont ekkor toppant be a terembe,majd elüvöltötte magát:

-Fogkrémeket eltenni,azonnal! – erre a fiúk nagy nehezen eltették a holmijukat.

- Hé – fordultam Dorina felé. – Hallod ezt? – kérdeztem.

- Őőő az üvöltözéseken kívül,nem hallok semmit Iza – vágott értetlen fejet.

- Hát épp ez az! – tártam szét karjaimat. – Sulirádió?

- Tényleg! – kiáltott fel,mire mindenki felénk kapta a fejét. – Tanárnő miért nincs sulirádió? – tette fel a kérdést.

- Szóval még nem értesültetek róla? – döbbent meg.

- Nem – kiabálta be Áron.

- Áron,hányszor mondjam még,hogy ne kiabálj?! – sóhajtotta az osztályfőnökünk.

- Elnézést – kért bocsánatot,ám ezt is kiabálva mondta.

 A tanárnő egy legyintéssel elintézte,majd újból ránk szentelte figyelmét.

-Tehát ott tartottam,hogy az igazgatónő és a tanári kar úgy döntött beszünteti a sulirádiót. – Na erre mindenki kiakadt.

- Ezt nem tehetik! – csapott az asztalra Miki,mire mindenki visszafojtott nevetéssel nézett felé. – Nekünk is vannak jogaink! – Ennyi. Eddig bírtuk,mindenki elröhögte magát.

- Ember – dobta meg nevetve egy papírgalacsinnal Áron.

- Gyerekek,kérlek nyugodjatok meg – próbált helyre tenni minket a tanárnő.

- De miért szüntették be? – kérdezte Alexa.

- Mert sokak szerint inkább zavaró volt,aztán meg a diákok inkább a saját,megszokott zenéiket hallgatják a telefonjukon. Sokan észre se vették,hogy már tegnap se üzemelt az iskolai rádió. – Mondjuk ebben igaza volt,hiszen tényleg nem vettük mi se észre,de egészséges tinik lévén lázadozunk,szinte minden ellen.

-Gyerekek,most már indulnunk kell,úgyhogy pakoljátok össze a holmitokat – nézett végig rajtunk.

- Tanárnő! – lóbálta kezeit Nóri.

- Igen?

- A különórák meglesznek tartva? – tette fel kérdését.

- Nektek nem,ugyanis a fogorvos miatt az egész nap összekuszálódott,mert két osztály még megy utánatok is,így nem tudjuk mikor végeznek. – Erre mindenki egy emberként lélegzett fel. Persze,mindenki szereti a különórákat,csak mindig olyan átkozottul sokáig bent ragadunk miattuk a suliba.

- Izaaa – nézett rám Dorina vigyorogva.

- Hmm? 

- Elmarad a matek. – Erre mindketten fogtuk a kezünkben lévő táskáinkat,majd eldobtuk és megöleltük egymást.

 Jó ez így furának tűnhet,de hát örültünk,mivel Isten meghallgatta imáinkat és törölte a matekórát.

 A tanár úr biztos örül,hogy ennyire imádjuk az óráját.

 

~°~

Félórával később megérkeztünk a fogorvoshoz.

 Az út elég fárasztó volt,ugyanis a fiúk végig „baromkodtak”,ami persze nyílván vicces volt,de ugyanakkor emiatt lassabban tudtunk haladni.

 A rendelőbe érve,mindenki levágta magát a székekbe és elkezdett beszélgetni,zenét hallgatni meg úgy telefonozni.

-Rendben gyerekek névsor szerint megyünk – ért oda hozzánk az ofő. – Kérlek titeket,hogy kicsit legyetek halkabbak! – mondta,majd ő is leült az egyik székre,ami Attila mellett volt,aki mindenféle videók nézésével fárasztotta a tanárnőt.

 Alexa odament Áronékhoz,mondta,hogy nem akarunk e mi is odamenni,de én inkább nemet mondtam,mivel jó volt egy kicsit ülni, - nem,ez nem lustaság – Dorina viszont odament vele Dávidhoz.

 Nóri elővette az angolházit és elkezdte megcsinálni,Anett meg eléggé feltűnően kémlelte Danit.

-Ne nézd már annyira! – szóltam rá mosolyogva.

 Azonnal elkapta a tekintetét,majd vörös arccal felém fordult.

-Nagyon feltűnő volt? – kérdezte előre is félve a választól.

- Áhh dehogyis – legyintettem,mire nevetve meglökött.

- Ha már úgyse jövünk össze,legalább nézni nézhetem – fordította újra vissza tekintetét Dani irányába,aki éppen valamin összeröhögött Áronnal.

- Ez még egyáltalán nem biztos – simítottam meg bátorítóan a kezét,mire megeresztett felém egy mosolyt.

 Ekkor döntött úgy a telefonom,hogy megcsörren.

 Gyorsan  előkaptam a zsebemből,majd ránéztem,s láttam,hogy anya hív,így elvonultam a folyosó végébe.

-Szia anya – köszöntem.

- Izabella képzeld,a papát kiengedték a kórházból. – Hangja megkönnyebbülésről árulkodott.

 Szavaira boldogság és nyugalom árasztott el.

-Istenem,végre – suttogtam bele a telefonba. – Mondott valamit még az orvos?

- A mama hívott,hogy az orvosok kiengedték a papát,mert javult az állapota,bár még mindig kímélni kell,de legalább jól van – mondta.

- Nagyon aggódtam,Istenem de örülök,hogy jól van – sóhajtottam megkönnyebbülten.

- Most már minden rendben van drágám,nem kell aggódnod. – Mondta. – Mikor végzel?

- Most még várunk a fogorvosnál,de szerintem nem fog annyira sokáig tartani – válaszoltam.

- Rendben,majd ha végeztél hívj fel,és érted megyek. Szia drágám – köszönt el.

- Oké anya,szia – mondtam majd kinyomtam a telefont.

 Vidáman tértem vissza a többiekhez.

 Odamentem Dorinához és elmondtam neki mindent,ő meg mosolyogva megölelt.

 Ezek után csatlakoztam hozzájuk,majd utánam Anett és Nóri is. Végül az egész osztály egy kupacba gyűlt össze és kisebb-nagyobb zajjal beszélgettünk.

 Boldog voltam,több okból is.

~°~

Otthon mindenkin érzékelni lehetett a megkönnyebbülést,amiért a papát hazaengedték.

 Miután megírtam a leckéimet lementem a nappaliba, és az ágyra kuporodtam,apa mellett,aki közelebb húzott magához,egy amolyan „félölelés” félébe,így néztük az Agymenőket.

 Körbenéztem; a bátyám a fotelben helyezkedett el a tankönyve a kezében,úgy nézte a TV-t,s nevetett velünk. Anya a konyhába készítette a vacsorát,olykor mosolyogva nézett felénk,apa most csak ránk szentelte a figyelmét. Nevetett a sorozaton,hülyéskedtünk,viccelődtünk egymással.

 Engem meg boldogsággal töltött el,hogy végre mindenki boldog,és nyugodt.