19.fejezet

Október 19. Hétfő

B-B-B-Be careful making wishes in the dark, dark

Can't be sure when they've hit their mark

And besides in the mean, mean time

I'm just dreaming of tearing you apart

I'm in the de-details with the devil

So now the world can never get me on my level

I just gotta get you off the cage

I'm a young lover's rage

Gonna need a spark to ignite

My songs know what you did in the dark

 Reggel hamar felkeltem. Nem voltam fáradt hiszen egész héten tudtam pihenni.

Hamarosan itt az őszi szünet is. Egészen pontosan ezen a héten csak négy napot kell menni iskolába. Hú dejó.

 Miután gyorsan eltettem a szendvicsemet és a pénzt – anyuék megint elutaztak valami üzleti ügy miatt -,majd felkapva a dzsekimet kisétáltam a rideg októberi őszbe.

 A francia terembe érve levágtam magam a helyemre. Nem lepett meg,hogy üresen állt a terem. Mindig én érek oda elsőként.

 Elővettem a rajzfüzetem és elkezdtem firkálgatni – így mindig hamarabb telik az idő számomra.

Egy idő után kezdtek beszállingózni a többiek is.

 Ákos amint észrevett mosolyogva köszöntött,s érdeklődni kezdett,hogy jobban vagyok e meg ilyenek.

-Hát még néha émelygek,de amúgy minden oké. – Válaszoltam mosolyogva.

- Akkor örülök – mosolyodott el. – Egyébként nem maradtál le nagyin semmiről. Tovább mentünk az anyaggal de semmi vészes amit ne tudnál bepótolni.

- Értem. Na,és mit csináltál a hétvégén? – érdeklődtem.

- Moziba voltam.

- Tényleg? És mit néztél meg? – kérdeztem.

- Valami akció filmet,de nem volt annyira jó. Volt egy olyan jelenet amikor…. – Milyen szépen csillog a szeme.

- Ez milyen gagyi már nem? – nézett rám.

- Őőő…mi? – kérdeztem vissza zavartan.

Jó,talán egy kicsit elkalandoztam,és nem figyeltem rá teljesen.

-A jelenet. Tudod a film amiről már öt perce beszélek – világosított fel mosolyogva.

- Ohh. – De ciki…

 Már épp mondani akart valamit,amikor egy nagy csattanás hallatszott,mire mindenki odakapta a fejét.

-Izaaaaa – szaladt felém Dani,én meg felálltam,hogy felkészüljek a becsapódására.

 Kitártam karjaimat, Dani meg egyenesen belém ütközött. De tényleg. Nem viccelek.

-Na végre már – ölelt át szorosan. – Hiányoztál.

- Te is nekem,de megfojtasz – nyögtem,mivel tényleg nem kaptam már levegőt.

- Ja bocsi – nevette el magát.

 A madame bejött,ezért Ákos is a helyére ment.

-Végre jöttél,már baromira untam az agyam. – Mondta Dani,miközben a tanárnő éppen egy oldalt keresett a laptopján. – Tudod milyen unalmas barmok ezek. – Intett fejével a csoport többi tagja felé.

- Naaa – löktem meg a karommal. – Ne legyél gonosz.

- Na,erre térjünk vissza majd akkor ha én hiányzok egy hétig. – Rázta meg a fejét,mire felnevettem.

                                                                                  ~°~

 A tesi öltözőbe épphogy betettem a lábam,a lányok – Dorinával az élen – a nyakamba ugrottak.

-Jaaaj már nagyon hiányoztál – súgta a fülembe Dorina. – Nagyon rossz volt nélküled az órákon ülni.

- Te is hiányoztál – szorongattam meg.

 Öltözködés közben a lányok elkezdtek nekem mesélni,mik történtek az egy hét alatt,amíg én lábadoztam.

  

 Tesi után – röplabdázás már megint – az öltöző felé menet Anett megállított.

-Olyan jó,hogy meggyógyultál. – Mosolygott rám.

- Én is örülök neki. Már nagyon unatkoztam.

- Képzeld – kezdett bele a mesélésbe. – Pénteken suli után összefutottam az egyik volt osztálytársammal,Mátéval.

- Igazán?

- Igen,és hát elhívott moziba – pirult el.

- Miii?? – kiáltottam fel meglepetten. – És el is mész vele? Mi van Danival? Máris túlvagy rajta? – bombáztam kérdéseimmel.

- Nem tudom,még nem döntöttem. Danival meg nincs semmi,ugyanúgy kezel mint eddig. Barátként. – Felelte szomorúan. – Nem is lesz semmi soha közöttünk,és ez fáj mert szeretem,de nem tudok ezzel mit csinálni. Ő nem érzi azt amit én. Nem is erőszakolhatom rá,hogy érezze. Neki más típusú lányok tetszenek. Tudod,a „vadabbak”.

- De…

- Nem. Muszáj tovább lépnem. – Fejezte be a beszélgetést.

 Nem értem Anettet. Nem szabadna ilyen könnyen feladnia.

 Sóhajtottam egyet,majd folytattam utamat a lányöltöző felé.

 A öltözők előtti padon megláttam Rolit. Épp a telefonját nyomkodta.

 Megköszörültem a torkomat,mire felnézett.

 Intettem neki egyet,mire mosolyogva visszaintett. Anettet szidom itt,amiért ilyen hamar feladja a Daniért folytatott harcot,míg én még csak nem is akarom bevallani magamnak az érzéseimet. Egy kicsit szánalmas vagyok,de annyira azért nem.

                                                                                  ~°~

Tesi után a „kedvenc” órám következett: Kémia. Juhhúúú…

A kémia terembe érve arra lettem figyelmes,hogy mindenki bújja a kémia könyvét – na jó,nem mindenki.

-Őőő Boldi – fordultam osztálytársam felé,aki éppen a karját írta tele,feltételezem puskát írt.

- Hmm?

- Ugye nem dolgozat?  - hunytam le szemeimet gyötrődésemben.

- De? – nézett rám furán. Mintha hülye lennék.

- Nemár – hajtottam le fejem a padra. Jó ez nem igaz,csak szépítettem. Igazából akkorát koppant a fejem a padon,hogy kisebb agyrázkódást szenvedtem.

- Nyugi már,te úgyse írod meg – veregette meg a hátam. – Hiszen hiányoztál egész héten.

- Boldi – emeltem rá tekintetem. – Ez a nő engem utál. Szerinted nem íratja meg velem?

 Jól gondoltam. Még szép ,hogy megíratta. Sőt az is biztos,hogy karó lesz. Csodás.

                                                                         

                                                                      ~°~

 Különórák után éppen,hogy csak kiléptem a teremajtón Dorina támadott le. Mögötte sorakozott még Alexa,Emma és Nóri.

 Anettel furán néztünk a lihegő négyesre.

-Hát veletek meg mi történt? – kérdeztem nevetve.

- Iza – kezdett bele komoran Dorina. – Roli volt barátnője áll a suli előtt.

 Erre mentem lehervadt a mosolyom.

-Miért? – kérdeztem furán.

- Gondolom,hogy beszéljen vele. Tudod az emberek azt szokták – oltott e Alexa.

- Menj már – csitította Emma.

- És én most mit csináljak vele? – néztem rájuk kíváncsian.

- Őőő…mi az,hogy mit? – ráncolta össze homlokát Dorina.

- Nem zavar téged? – kérdezte Nóri,mire csak megráztam a fejem.

 Mégis mit kellett volna reagálnom erre? Az ő dolguk,hogy mit kezdenek egymással. Összejönnek e újra vagy sem. Az ő döntésük. Persze egy kicsit azért kíváncsi voltam,de nem éreztem semmi féltékenységet vagy hasonlót. Roli csak egy barát. Nem érzek iránta semmit. Nem igaz?

-Aranyosak vagytok,hogy így iderohantatok ezért – néztem végig rajtuk. – De tényleg nem érdekelnek. Meg sietnem is kell haza,szóval most mennék is. Sziasztok! – köszöntem el tőlük,majd a táskámból előkotortam a telefonom.

 A suli előtt tényleg ott állt Roli volt barátnője. Egy pillantást vetettem rá,majd betettem a fülest a fülembe és elindítottam a Fall out boy – My songs know what you did in the dark című számát.

 Amikor visszafordultam láttam,hogy Roli beszélget a lánnyal. Oldalra nézett,s összeakadt a tekintetünk. Gyorsan előrefordultam és megszaporáztam lépteimet a buszmegálló irányába. 

18.fejezet

Október 12. Hétfő

 And meet me there, bundles of flowers,

We wait through the hours of cold

Winter shall howl at the walls,

Tearing down doors of time.

Shelter as we go...

Hatalmas viharra ébredtem,s amikor ránéztem a telefonom kijelzőjére hajnali öt órát mutatott,így próbáltam visszaaludni,de csak forgolódtam. Úgy döntöttem,hogy akkor hamarabb felöltözök,és majd elfoglalom magam valamivel,ha már visszaaludni nem tudtam.

 Miután elkészültem lementem reggelizni. Anya és apa már fent voltak,és meglepődtek.

-Hát te ilyen korán? – puszilta meg homlokom apa.

- A vihar miatt felébredtem,és nem bírtam visszaaludni. – Foglaltam helyet a konyhaasztalnál.

- Mit kérsz reggelire,drágám? – simította meg hajam anya.

- Müzlit. – Mosolyogva bólintott,majd elővett egy tányért.

- Mivel már úgyis fent vagy,bevihetlek az iskolába,most úgyis szakad az eső – ajánlotta fel apa.

- Az jó lenne,köszönöm – nyomtam egy puszit az arcára.

 Gyorsan belapátoltam a müzlit,majd elmentem fogat mosni. Apa szólt,hogy indulnunk kell,ezért gyorsan lesuhantam a lépcsőn. Bár még mindig túl korán volt,de legalább elvitt kocsival,szóval nem panaszkodtam.

-Iza,húzz sálat is – szólt anya.

 Türelmetlenül kutakodtam a sálam után,ám sajnálatos módon nem találtam meg.

-Francba,hol lehet – tűnődtem.

- Izabella! – nézett rám anya szúrós szemekkel. – Mit mondtam neked a káromkodásról?

- Tudom,bocsánat csak kicsúszott – mentegetőztem.

- Iza,mennünk kéne – nézett az órájára apa,ezzel is érzékeltetve azt,hogy késésben van.

 Idegesen dobbantottam egyet,majd a sálam nélkül kiléptem az ajtón. Úgy voltam vele,hogy csak nem lehet gond,ha most az egyszer nem húzom fel a sálam.

~°~

 A franci terembe még nem volt senki,így elővettem a telefonomat,és zenét hallgattam,miközben rajzolgattam a rajz füzetembe.

  Idővel beözönlöttek a többiek is,többek között Ákos és Dani is.

-Csá Iza. – Vágta le magát a mellettem lévő székre Dani.

- Szia – mosolyogtam rá.

- Egy kicsit sápadt vagy. Minden oké? – fürkészte arcom.

- Sápadt? – néztem rá furán.

- Ja.

- Minden rendben. – A beszélgetés itt véget is ért,ugyanis a Madame viharzott be a terembe.

 Egész órán émelygett a gyomrom. Folyamatosan a hányinger kerülgetett,s félő volt,hogy kidobom a taccsot az egész csoport előtt.

-Iza,biztos jól vagy? – súgta Dani.

 A Madame épp a táblára írta az új ige ragozását.

-Nem – nyögtem,s erősen koncentráltam arra,hogy ne hányjam le Danit.

- Na jó,szólok a Madame-nak,hogy engedjen ki,mert nem szeretném ha kidobnád a taccsot. – Ezzel fel is emelte a kezét,ami – annak ellenére is,hogy milyen szarul voltam – meglepett,hiszen Dani nem az a jelentkezős fajta,ami persze baj,de hát ő ilyen.

- Igen Dániel – szólította fel a tanárnő.

- Iza rosszul érzi magát – jelentette be,mire mindenki felém kapta a tekintetét. Szuper.

- Igazán? – emelte magasba szemöldökét,én meg csak bólogattam. – Ez esetben menj gyorsan.

 Ahogy ezt kimondta,felpattantam a helyemről,majd már ott sem voltam a terembe.

~°~

 Az incidens után,a Madame felküldött az ofőhöz,aki írt nekem kikérőt,és felhívta anyut,hogy jöjjön értem.

 Nem sokkal később már a háziorvos rendelőjében ültünk.

 Kiderült,hogy elkaptam valamilyen vírust,ami mostanában terjeng,és sajnos fertőző,így egész hétre kiírt az orvos.

 Csodálatos. Egész héten ágyban kell lennem,ami persze jó,hiszen ki nem örülne ennek,de hiányozni fog az osztály,és kicsit biztos unatkozni fogok.

17.fejezet

Október 9. Péntek

I don't wanna lie,

I'm gonna take what you're giving

'Cause I know you're willing

To take me all the way.

You got me right here combustible.

And I can't wait to finally explode.

The big, big bang, the reason I'm alive,

When all the stars collide

In this universe inside.

The big, big bang

 Végre péntek,te jó ég! El se hiszem!

 Reggel vidáman pattantam ki az ágyból,hiszen úgy voltam vele,hogy már csak pár óra és jön a pihenés.

 Első óra infó volt,amit szeretek. Mikor mindenki leült a helyére elkezdtünk dolgozni az Excelen.

 Dorina mellettem eléggé bénázott,pedig csak egy egyszerű számítást kellett csinálnunk,de hát ő nem nagyon ért az ilyen dolgokhoz.

-Iza,segíts! – súgta nekem kétségbeesetten Dorina.

 Szemeimet levezettem a képernyőről,és Dorina számítógépére szegeztem.

-Te mit csináltál ezzel? – nevettem fel,ugyanis Dorina mindent eltüntetett a táblázatából,de tényleg mindent,még az adatokat is.

- Ne nevess,hanem segíts – sziszegte.

- Jól van na – emeltem fel kezeimet magam elé védekezésképpen. – Ennyire balfasz,hogy lehet valaki – motyogtam kuncogva.

- Hallottam! – bökött bele bordámba,mire kis híján felsikoltottam.

- Amúgy csak egy új munkalapot csináltál – nevettem fel ismét. – na most már jó lesz.

~°~

 Szünetben Emmával elmentünk a büfébe,mivel ilyenkor sülnek ki frissen a pogácsák.

-Na és mit fogsz csinálni a hétvégén? – kérdezte  Emma a sorban állva.

- Hát tudod, bulizni fogok. – Erre felnevetett. Hát nem mondom,hogy jólesett.

- Szóval rajzol és zenét hallgatsz? – húzta fel szemöldökét.

- Pfff neem – kértem ki magamnak. – filmezek is – mondtam gúnyosan.

- Húú de vad vagy – nevetett,mire én is felnevettem.

- Te mit fogsz csinálni? – kérdeztem tőle.

- Gyakorlok és szombaton találkozok pár másik táncossal – mondta mosolyogva.

- De jó – mondtam neki vidáman.

 A sorban már csak egy srác volt előttünk,bár már becsöngettek,hiszen ez öt perces szünet volt,de földrajz volt a kövi óránk,ahol a tanár mindig késik olyan tíz percet.

 Mivel mögöttem még voltak páran,így inkább kiálltam a sorból és a falnál vártam Emmát.

 Emma pár perccel később odaért hozzám,kezében a pogácsájával és egy damla cukorral,amit átnyújtott nekem.

-Tessék – mosolyodott el.

- Köszi – vigyorodtam el.

- Na menjünk – ragadta meg a karom,majd húzott maga után.

- Na és mi a helyzet Ákossal? – húzkodta szemöldökét.

- Jajj hagyjál már – löktem meg vállammal. – Még is mi lenne? Természetesen nem beszéltem vele már szerda óta azt hiszem – tűnődtem el.

- Tényleg? – nézett rám döbbenten.

- Most miért vagy így meglepődve ezen? – kérdeztem értetlenül. – Nem mintha a szerda az olyan messze lett volna.

- Tudom,csak azt hittem,hogy rád írt meg ilyenek… - harapott bele a pogácsájába. Úgy tűnt,hogy lapít és tud valamit amit én nem.

- Gyanús vagy nekem – méregettem összeszűkített szemekkel.

- Csak beszéltem vele egyik nap,és hát rólad kérdezősködött – mondta vigyorogva.

- Tényleg? – döbbentem meg.

- Ugyan már,biztos te is észrevetted már,hogy bejössz neki – forgatta szemeit unottan.

- Őőő nem – vágtam rá. Tényleg nem gondoltam volna,hogy bejövök neki,azt hittem,hogy szimplán csak kedves mindenkivel.

- Most,hogy tudod,mit akarsz tenni?

- Kéne valamit? – néztem rá összeráncolt szemöldökkel.

- Neked nem tetszik? – szegezte nekem kérdését.

- Figyelj,aranyos meg persze jól is néz ki,de egyáltalán nem ismerem még – mondtam. – meg most meg vagyok így is,hiszen még csak tizennégy vagyok! Első a tanulás,aztán majd jön a többi magától,hisz ráérek még. – Mire befejeztem oda is értünk a terem elé,ahonnan mindenféle zajok hallatszottak ki.

- Ekkora barmokat komolyan mondom,itt zajonganak. – Ezzel szinte kitépte az ajtót,s úgy viharzott be.

- Azért az ajtót hagyd itt légy szíves – kiáltottam utána,majd elnevettem magam saját poénomon. Csak egy kicsit szánalmas.

 Épp,hogy a helyemre ültem,a tanár úr berontott a terembe kávéjával kezében,s lassan,komótosan odasétált a tanári asztalhoz,majd leült.

 Pont mikor rajzolgattam a füzetembe,egy papírgalacsint éreztem meg nekem vágódni.

Abba az irányba fordultam,amerről jöhetett,hogy kiderítsem ki a gazdája.

 Dani vigyorogva nézett rám. Valamit suttogott,de nem tudtam leolvasni szájáról,hogy pontosan mit akar,így megráztam a fejem,jelezve,hogy nem értem mit akar mondani.

 Erre megforgatta szemeit,majd elkiáltotta magát:

-NÉZD MEG A PAPÍRT!!

 A fejemet fogtam,s már fájt a hasam a röhögéstől. Ezt a barmot,de komolyan.

 Ahogy kérte,megnéztem a fecnit.

 Roli írt tegnap

 Éreztem,hogy a szívem gyorsabban kezdett el verni a szívem a mellkasomban.

 Tényleg? És jól van? Elmondta miért nem jött?

 Miután leírtam visszadobtam a cetlit,s vártam Dani válaszára,ami nem sokkal később megjött:

Ja, jól van. Minden oké vele,nyugi:D

 Bár az egyik kérdésemre nem adott választ,attól még örültem,hogy Rolival minden oké.

 Ezután folytattam a rajzolgatást,amikor hallottam,hogy rezeg a telefonom a zsebembe.

 Üzenetem jött messengeren…..Ákostól!

  Ez állt az üzenetben:

Ákos: Szia:)

Én: Szia,hát te?:D

Ákos: Rosszalkodok:D

Én: Juj:DD Milyen órád van?

Ákos: Magyar…

Én: És magyaron telefonozol?:D

Ákos: Hát ja,nem veszi észre,jó formán leszar minket:D

Én: Ja tényleg,nektek más a tanárotok,nem?

Ákos: Jaaa..na és neked milyen órád van,hogy így telefonozol,ami egyébként meglepett:D

Én: Föcii^^ És miért lepett meg?

Ákos: Akkor mindent értek:D Hát,mert olyan jó kislánynak tűnsz,érted

Én: Pfff

Ákos: Neked pff

Én: Nem,mert neked!!

Ákos: Pff! Mindjárt kicsöngetnek!!!!

Én: Úgy érzem,hogy te ennek egyáltalán nem örülsz,biztos azt kívánod,hogy még kétszer ennyi ideig tartson az óra! Ne is tagadd!

Ákos: Hupsz,úgy látszik lebuktam:/

 Még beszélgettünk egy keveset,csak közben kicsöngettek,így eltettem a telefonom. Egy kicsit vicces,hogy órán elővettem,szünetben meg elraktam,de mindegy.

~°~

 Suli után,nagy elhatározásra jutottam,méghozzá ahhoz,hogy elmegyek futni!! Végre! Igazából már mióta tervezem,csak hát…szóval igen,de ma volt rá időm,így magamra kaptam egy cicanacit és egy pulóvert, – már öt óra volt,és nem volt valami jó idő – majd leszökkentem a lépcsőn – csak egyszer csúsztam el – és a konyha felé vettem az irányt.

 Apa a nappaliba nézte a TV-t,így ahogy elhaladtam mellettem,hátulról átöleltem.

-Hát te hova mész? – nézett végig rajtam.

- Futniiii – emeltem magasba karjaim boldogan.

- Te? – nézett rám drága bátyám,aki épp akkor jött ki a fürdőből. - Utoljára tízévesen futottál önszántadból,de akkor is azért,mert azt hitted,hogy üldöz egy pillangó. – Mondta,mire elhúztam a számat. Jó,talán az kicsit túlzás volt,de mentségemre szóljon,hogy az a lepke tényleg sokáig felém szállt!

- Hahaha – tapsoltam unottam. – Tudod nem is értem,hogy miért nem stand up comedy-snek mentél – húztam gúnyos mosolyra ajkaimat.

- Tudod ezt én se értem – vigyorodott el,majd miközben elhaladt mellettem megborzolta hajamat,és levágódott a kanapéra,apa mellé.

  A konyhába lépve anyát találtam,aki épp a vacsorát készítette.

-Hmm – szimatoltam a levegőbe. – Jó illata van. – Léptem a hűtőhöz,majd kivettem egy üveg ásványvizet.

- Izabella,te meg hová készülsz? – kért számon csípőre tett kézzel.

- Nyugi,csak futni. – Ittam bele a vízbe. – Szerintem hamar hazaérek.

- Te,futni? – döbbent le.

- Most mivan? – néztem rá sértődötten. – Miért ez mindenkinek a reakciója?

- Bocsánat drágám,csak hát te nem vagy egy olyan sportos lány – mosolyodott el.

- Ez nem igaz! Én igenis sportos alak vagyok! – kérte ki magamnak,mire anyától megkaptam egy amolyan „ Ezt még te sem hiszed el” nézést.

 Majd én megmutatom nekik! Mondjuk a futást tényleg nem bírtam valami jól…Visszafelé inkább csak sétáltam,és odafelé is,de majd lesz jobb is!

16.fejezet

 Sziasztok! Először is,tudom,hogy sokat késtem ezzel a fejezettel,amiért bocsánatot kérek tőletek,de egyszerűen nem volt időm írni. Másodszor meg szeretnélek megkérni titeket,hogy kommenteljetek és iratkozzatok fel,mert tudnom kell,hogy tetszik e nektek az amit én írogatok.

Remélem tetszeni fog ez a fejezet,jó olvasást!:)

Október 8. Csütörtök

And I had the week that came from hell

And yes I know that you could tell

But you're like the net under the ledge

When I go flying off the edge

You go flying off as well

And if you only die once

I wanna die with

You got something I need

In this world full of people, there's one killing me

And if we only die once,

I wanna die with you

 Törin a tanárnő volt oly kedves,és témazárót ígért nekünk következő órára. Ezzel azt érte el,hogy mindenki annyira „várja” a következő történelem órát.

-Hát a hétvégi programom is megvan – sóhajtott szomorúan Dorina,mikor megszólalt a csengő,s mindenki elkezdett pakolászni.

 Szomorúan bólintottam,majd körbenéztem a teremben; Roli ma nem jött iskolába.

 Aggódtam hiszen az üzeneteimre se reagált,és nem csak az enyémre. A fiúk is írtak neki,de semmi reakció. Sajnos semmit se tudunk tenni ez ellen,végülis az se biztos,hogy valami baj van,lehet,hogy szimplán csak rosszul érezte magát,ezért inkább úgy döntött otthon marad.

-Hahóó Iza – szakított ki gondolataimból Dorina hangja. – Na? – szegezte nekem kérdését.

- Öhm…elnézést mit mondtál? – kérdeztem.

- Csak azt kérdeztem,hogy kész van e az angol házid,de minden rendben? – fürkészte arcom.

- Persze csak gondolkodtam – varázsoltam arcomra egy megnyugtató mosolyt.

- Papád? – nézett rám szomorúan.

 Dorina tudta,hogy mi a helyzet a papámmal,és bár egyszer se hozta fel,de tudtam,hogy aggódik.

-Kórházban. Még mindig. – Sütöttem le szemeimet,s igyekeztem könnyeimet nem elhullajtani.

 Egyáltalán nem akartam sírni,főleg nem a suliba mindenki előtt.

 Dorina, kezeit lágyan enyémekre fektette,ezzel is jelezve: Mellettem van.

~°~

 Fizika előtt kész káosz uralkodott az osztályban,ugyanis szinte senkinek se volt kész a házija,a tanárúr meg egyest ad akinek nincs házija,szóval volt pánik rendesen.

-Iza neked kész van? – fordult felém Kolos.

 Éppen a büfébe vett pizzás csigámat rágcsáltam,így csak bólintottam egyet. Igazság szerint még a húsz peres szünetben másoltam le Anettről,mert otthon,egyedül nem tudtam megcsinálni. Nem az én hibám,hogy hülye vagyok fizikából!

-Lemásolhatom? – nézett rám kiskutyaszemekkel.

 Lenyeltem az utolsó falatot,majd megszólaltam:

-Felőlem,de nem én csináltam,csak lemásoltam Anettről. – Erre menten felragyogott a szeme.

 Odaadtam neki a füzetemet,majd nem sokkal később Boti és Csabi is körbeállták.

-Namár Boti told arrébb azt a nagy kufferodat – kiáltott fel Kolos.

- Mi az,hogy „nagy kufferomat”? – háborodott fel.

- Hát nem a legkisebb amit valaha láttam – motyogta gúnyosan Kolos.

- Nekem legalább van! – vágta hozzá Boti.

 Nem bírtam tovább,és hangosan felröhögtem.

 -Hé, „tepsi segg” és „nagy kuffer”,kussoljatok már be,nem tudok koncentrálni – szólt rájuk Csabi.

 Erre persze ezek hárman nagy szócsatába kezdtek.

-Édes Istenem… - fogta a fejét Emma,aki épp a csaphoz ment megtölteni az üvegét. Nem volt valami jó ötlet. – Mi a franc van ezzel? – nézett megdöbbenve üvegére,amiben a víz, szürkés színt vett fel.

-Hahahahhaaaha – röhögött Dani a vizes palackra mutogatva.

- Szerintem jobban teszed ha azt inkább nem iszod meg – nézett rá Norbi.

- Ajh,de nincs innim és szomjan halok. – Ezzel a mozdulattal bevágta a kukába az üvegét.

- Kapsz az enyémből csak ne nyavalyogj. – Vette ki a saját üvegét Boldi.

 Emma szemei felragyogtak.

-Köszi – hálálkodott,majd elvette Bolditol az üveget.

 Épp a tolltartómat vettem ki a táskámból,amikor a fizikaszertár ajtaja kicsapódott,és a tanárúr lépett ki rajta.

-Jól van mindenki üljön a helyére! – dobta le a naplót a tanári asztalra.

- Iza – hallottam meg Kolos hangját,így hátrafordultam. – Itt a füzeted.

- Letudtátok írni? – kérdeztem,miközben elvettem tőle a füzetet.

- Ja. Kösz – mosolyodott el.

 Hát igen,azt azonban nem gondoltam volna,mikor odaadtam nekik,hogy belefirkálnak!!

 Az egész füzetem televolt mindenféle firkákkal. Persze annyira nem akadtam ki ezeken,mert emlékek maradnak.

~°~

 Fizika óra után, – senki se kapott egyest,szerencsére – mindenki elvonult a mosdókba,hogy fogat mossunk,ugyanis indultunk a fogorvoshoz.

-Remélem nem kell fogszabályzó – mondta Alexa,miközben elpakolta a fogkeféjét.

- Neked biztos nem – ráztam meg fejem.

- Neked se – jelentette ki Nóri.

- Senkinek se kell! – zárta le a témát szemforgatva Emma.

- Ezt nem kéne csinálnod! – néztem rá.

 Nem mintha komolyan vett volna,csak simán kiröhögött.

-Na menjünk vissza a terembe,még a végén itt hagynak – viccelt Anett.

- A többi osztály is velünk jön? – kérdezte Nóri,amikor a folyosón sétáltunk a terem felé.

- Szerintem külön időpontban megy mindegyik osztály – mondta Alexa.

 A terembe érve a fiúk már ott dobálták egymást a fogkrémjükkel.

 Dorinával manőverezve mentünk a helyünkre.

 Ágnes tanárnő pont ekkor toppant be a terembe,majd elüvöltötte magát:

-Fogkrémeket eltenni,azonnal! – erre a fiúk nagy nehezen eltették a holmijukat.

- Hé – fordultam Dorina felé. – Hallod ezt? – kérdeztem.

- Őőő az üvöltözéseken kívül,nem hallok semmit Iza – vágott értetlen fejet.

- Hát épp ez az! – tártam szét karjaimat. – Sulirádió?

- Tényleg! – kiáltott fel,mire mindenki felénk kapta a fejét. – Tanárnő miért nincs sulirádió? – tette fel a kérdést.

- Szóval még nem értesültetek róla? – döbbent meg.

- Nem – kiabálta be Áron.

- Áron,hányszor mondjam még,hogy ne kiabálj?! – sóhajtotta az osztályfőnökünk.

- Elnézést – kért bocsánatot,ám ezt is kiabálva mondta.

 A tanárnő egy legyintéssel elintézte,majd újból ránk szentelte figyelmét.

-Tehát ott tartottam,hogy az igazgatónő és a tanári kar úgy döntött beszünteti a sulirádiót. – Na erre mindenki kiakadt.

- Ezt nem tehetik! – csapott az asztalra Miki,mire mindenki visszafojtott nevetéssel nézett felé. – Nekünk is vannak jogaink! – Ennyi. Eddig bírtuk,mindenki elröhögte magát.

- Ember – dobta meg nevetve egy papírgalacsinnal Áron.

- Gyerekek,kérlek nyugodjatok meg – próbált helyre tenni minket a tanárnő.

- De miért szüntették be? – kérdezte Alexa.

- Mert sokak szerint inkább zavaró volt,aztán meg a diákok inkább a saját,megszokott zenéiket hallgatják a telefonjukon. Sokan észre se vették,hogy már tegnap se üzemelt az iskolai rádió. – Mondjuk ebben igaza volt,hiszen tényleg nem vettük mi se észre,de egészséges tinik lévén lázadozunk,szinte minden ellen.

-Gyerekek,most már indulnunk kell,úgyhogy pakoljátok össze a holmitokat – nézett végig rajtunk.

- Tanárnő! – lóbálta kezeit Nóri.

- Igen?

- A különórák meglesznek tartva? – tette fel kérdését.

- Nektek nem,ugyanis a fogorvos miatt az egész nap összekuszálódott,mert két osztály még megy utánatok is,így nem tudjuk mikor végeznek. – Erre mindenki egy emberként lélegzett fel. Persze,mindenki szereti a különórákat,csak mindig olyan átkozottul sokáig bent ragadunk miattuk a suliba.

- Izaaa – nézett rám Dorina vigyorogva.

- Hmm? 

- Elmarad a matek. – Erre mindketten fogtuk a kezünkben lévő táskáinkat,majd eldobtuk és megöleltük egymást.

 Jó ez így furának tűnhet,de hát örültünk,mivel Isten meghallgatta imáinkat és törölte a matekórát.

 A tanár úr biztos örül,hogy ennyire imádjuk az óráját.

 

~°~

Félórával később megérkeztünk a fogorvoshoz.

 Az út elég fárasztó volt,ugyanis a fiúk végig „baromkodtak”,ami persze nyílván vicces volt,de ugyanakkor emiatt lassabban tudtunk haladni.

 A rendelőbe érve,mindenki levágta magát a székekbe és elkezdett beszélgetni,zenét hallgatni meg úgy telefonozni.

-Rendben gyerekek névsor szerint megyünk – ért oda hozzánk az ofő. – Kérlek titeket,hogy kicsit legyetek halkabbak! – mondta,majd ő is leült az egyik székre,ami Attila mellett volt,aki mindenféle videók nézésével fárasztotta a tanárnőt.

 Alexa odament Áronékhoz,mondta,hogy nem akarunk e mi is odamenni,de én inkább nemet mondtam,mivel jó volt egy kicsit ülni, - nem,ez nem lustaság – Dorina viszont odament vele Dávidhoz.

 Nóri elővette az angolházit és elkezdte megcsinálni,Anett meg eléggé feltűnően kémlelte Danit.

-Ne nézd már annyira! – szóltam rá mosolyogva.

 Azonnal elkapta a tekintetét,majd vörös arccal felém fordult.

-Nagyon feltűnő volt? – kérdezte előre is félve a választól.

- Áhh dehogyis – legyintettem,mire nevetve meglökött.

- Ha már úgyse jövünk össze,legalább nézni nézhetem – fordította újra vissza tekintetét Dani irányába,aki éppen valamin összeröhögött Áronnal.

- Ez még egyáltalán nem biztos – simítottam meg bátorítóan a kezét,mire megeresztett felém egy mosolyt.

 Ekkor döntött úgy a telefonom,hogy megcsörren.

 Gyorsan  előkaptam a zsebemből,majd ránéztem,s láttam,hogy anya hív,így elvonultam a folyosó végébe.

-Szia anya – köszöntem.

- Izabella képzeld,a papát kiengedték a kórházból. – Hangja megkönnyebbülésről árulkodott.

 Szavaira boldogság és nyugalom árasztott el.

-Istenem,végre – suttogtam bele a telefonba. – Mondott valamit még az orvos?

- A mama hívott,hogy az orvosok kiengedték a papát,mert javult az állapota,bár még mindig kímélni kell,de legalább jól van – mondta.

- Nagyon aggódtam,Istenem de örülök,hogy jól van – sóhajtottam megkönnyebbülten.

- Most már minden rendben van drágám,nem kell aggódnod. – Mondta. – Mikor végzel?

- Most még várunk a fogorvosnál,de szerintem nem fog annyira sokáig tartani – válaszoltam.

- Rendben,majd ha végeztél hívj fel,és érted megyek. Szia drágám – köszönt el.

- Oké anya,szia – mondtam majd kinyomtam a telefont.

 Vidáman tértem vissza a többiekhez.

 Odamentem Dorinához és elmondtam neki mindent,ő meg mosolyogva megölelt.

 Ezek után csatlakoztam hozzájuk,majd utánam Anett és Nóri is. Végül az egész osztály egy kupacba gyűlt össze és kisebb-nagyobb zajjal beszélgettünk.

 Boldog voltam,több okból is.

~°~

Otthon mindenkin érzékelni lehetett a megkönnyebbülést,amiért a papát hazaengedték.

 Miután megírtam a leckéimet lementem a nappaliba, és az ágyra kuporodtam,apa mellett,aki közelebb húzott magához,egy amolyan „félölelés” félébe,így néztük az Agymenőket.

 Körbenéztem; a bátyám a fotelben helyezkedett el a tankönyve a kezében,úgy nézte a TV-t,s nevetett velünk. Anya a konyhába készítette a vacsorát,olykor mosolyogva nézett felénk,apa most csak ránk szentelte a figyelmét. Nevetett a sorozaton,hülyéskedtünk,viccelődtünk egymással.

 Engem meg boldogsággal töltött el,hogy végre mindenki boldog,és nyugodt.