24. fejezet

November 3. Kedd

Please don't see just a boy caught up in dreams and fantasies

Please see me reaching out for someone I can't see

Take my hand let's see where we wake up tomorrow

Best laid plans sometimes are just a one night stand

I'd be damned Cupid's demanding back his arrow

So let's get drunk on our tears and

God, tell us the reason youth is wasted on the young

It's hunting season and the lambs are on the run

Searching for meaning

But are we all lost stars, trying to light up the dark?

Reggel maraton futásba kezdtem, ugyanis késésben voltam. Szabályosan kilőttem magam a házból és maximális sebességgel vágtattam a buszmegálló irányába. Útközben párszor megbotlottam a kikötőzött cipőfűzőmbe, a telefonomból kilógó fülesre ráléptem, így a telefonomat sikerült megsétáltatnom, aztán a sálam majdnem megfujtott, de sikeresen elértem a buszt. Az emberek elég furán nézhettek rám, de én győztes mosollyal az arcomon szálltam fel a buszra.

 A teremben a szokásos csend és üresség fogadott. Egy sóhajtás kíséretében helyet foglaltam, majd elővettem egy sima csíkos füzetet amit osztályfőnökire szoktam használni.

Ahogy az idő telt egyre több motoszkálást, kintről beszűrődő zajokat hallottam. Egyedül ültem a sötétben, mert túl fáradt voltam felkapcsolni a lámpákat. Becsöngetés előtt tíz perccel beszállingóztak a többiek is. Kolos oda is jött hozzám.

–Helló Iza, mizu? – mosolygott rám.

–Helló Kolos – utánoztam. – Semmi csak fáradt vagyok.

 A kommunikációnk eddig tartott ugyanis Dani lépett be a terembe, széles mosollyal az arcán, és el is kiáltotta magát:

–Barátnőm vaan!! – egy pillanatig mindenki némán figyelte, én meg aggódva Anettre néztem, akin láttam, hogy nem kell sok hozzá és elsírja magát.

–Dani már ezerszer megbeszéltük, hogy a játék Taylor Swift babáddal való viszonyod nem számít igazi kapcsolatnak – csóválta a fejét Áron.

–Nekem van egy Brad Pitt babám, hozzuk össze őket – szállt be a beszélgetésbe Kolos is.

–Te meg vagy őrülve? – fordult felé Roli döbbent ábrázattal. – Brad Pitt csak Angelina babával jöhet össze te tudatlan. Hát ennyit se tudsz? – csóválta a fejét Roli.

 Erre már én is felnevettem.

–Maradjatok már, komolyan beszélek! – szakította félbe őket Dani.

–Jól vanna! – csitítgatta Boldi. – Ki a csaj?

–Köszönöm kérdésed kedves Boldizsár – válaszolt Dani mosolyogva, mire megforgattam a szememet. – Itt van! – mutatta felénk a telefonját.

 Egy hosszú vöröses barna hajú lány képe jelent meg előttünk. El kell ismernem nagyon szép lány volt,de Anett szebb. Százszor.

Felé néztem és láttam, hogy nagyban lapozgatja az irodalom füzetét.

–Nem rossz a csaj – csúszott ki Áron száján, amiért meg is kapta a megérdemelt büntetését, ugyanis Alexa tarkón vágta. Áron persze azonnal korrigálta magát: – Persze nálad nincs szebb, édesem – mosolygott Alexára, aki ettől kicsit megenyhült, és szerelmesen nézett a barátjára.

Sose lesz barátom.

 Na mindegy, szóval mivel láttam Anetten, hogy eléggé kivan, ezért odaakartam menni hozzá, de valaki megelőzött.

–Nézd Netti, szerinted is illik hozzám? – tartotta Anett felé a telefonját Dani. – Ugye milyen szép? – Pontosan ennyi kellett Anettnek. Fogta magát, arrébb lökte Danit és kiszaladt a teremből. Dani értetlenül bámult utána.

–Valami rosszat mondtam? – nézett rám kétségbeesetten.

 Megráztam a fejem, majd Anett után rohantam Dorinával és Alexával a nyomomba. A folyosón közbe összeütköztünk az érkező Emmával.

–Sziasztok – köszöntött minket, majd mivel látta, hogy valami gond van, kikérdezett minket, és jött velünk Anett után.

 Anettet a folyosó végi WC-be találtuk meg az egyik fülkébe szipogott.

–Anett – szóltam hozzá lágy, nyugodt hangon – , nyisd ki az ajtót kérlek, nincs itt senki.

 Pár másodperccel később hallatszott a zár kattanása, és a piros kis vonal eltűnt, Anett meg kilépett a fülkéből. Vöröslő, nedves arccal és kisírt szemekkel nézett ránk. Azonnal odamentünk hozzá egy kiadós ölelésre.

–Fáj – csak ennyit mondott, de annyira halkan, hogy alig hallottam.

–Tudjuk életem. – Simogatta nyugtatóan a hátát Emma.

–Tudtam, hogy ez lesz – folytatta Anett – , de nem gondoltam, hogy ilyen érzés lesz.

–Anett figyelj rám – mondtam lágyan, majd megvártam amint az ő könnyes kék íriszei találkoznak az enyémekkel – , Dani egy idióta.

–Pozitív – szólt közbe Alexa.

–Te sokkal szebb vagy annál a lánynál és tudom, hogy a belső is fontos ezért mondom, bár nem ismerem a lányt, de téged valamennyire igen, és tudom, hogy hülye, hogy nem vette ezt észre. Viszont biztos vagyok benne, hogy majd rájön, neked viszont nem kell megvárnod azt a pillanatot. Tovább kell lépned most, mielőtt még túlságosan is belegabalyodsz. Megtudod csinálni, és mi is itt vagyunk, hogy segítsünk. Rendben? – néztem rá mosolyogva, mire csak a szemét törölgetve bólintott egyet.

–Az első szabály: Nincs szomorkodás! – nézett rá tettetett szigorúsággal Emma.

 Anett erre elnevette magát, majd ismét bólintott egyet.

–Öleléééés! – hívott minket magához Alexa.

 Pár perc ölelkezés után Anett megszólalt:

–Be kéne mennünk, elfogunk késni. – A hangja már kicsit nyugodtabban hangzott.

 A terem ajtaja már be volt csukva, ebből sejtettük, hogy az osztályfőnök már beért. Kopogtunk egyet, majd benyitottunk és Ágnes tanárnő kérdő tekintetével találkoztunk.

–Lányok, tudtommal már több mint öt perce becsengettek – nézett az órájára. – Most az egyszer eltekintek e mellett, és nem írlak be titeket későnek, de nagyon ajánlom, hogy ez legyen az utolsó alkalom – jelentette ki, mire engedelmesen bólogattunk. – Rendben. Sipirc a helyetekre!

 A helyemhez érve Dorina kérdő pillantása fogadott.

–Hol voltatok? – kérdezte suttogva.

 Gyorsan beavattam a részletekbe, aztán az osztályfőnöki órának szenteltem a figyelmemet.

–Jól van gyerekek, az első dolog amit meg kell beszélnünk az az, hogy ki legyen a DÖK-ös az osztályból. Két ember kellene, ők fogják képviselni az osztályt egy-egy gyűlésen. – Világosított fel minket. – Kinek lenne kedve jelentkezni?

 Az osztályban mindenki lapított. Gondolom senkinek se volt kedve, plusz melót vállalni.

–Legyen Anett az egyik – szólalt meg végül Dani.

 Döbbenten néztem rá, ahogy Anett is.

–Persze csinálj csak nekem még több tenni valót. Köszönöm szépen! – förmedt rá dühösen Anett.

 Úgy tűnt Danit meglepte a heves reakció, és próbált lágyítani.

–Nem azért mondtalak téged, mert keresztbe akarok tenni, hanem mert gondoltam én leszek a másik és csinálhatnánk együtt. – Bevallom egy kicsit megsajnáltam Danit. Látszott rajta, hogy nem akart keresztbe tenni Anettnek.

 Anetten is láttam, hogy megbánta, hogy így ráförmedt Danira, de még mielőtt megszólalhatott volna, Ágnes tanárnő közbevágott.

–Mindenkinek rendben lenne ez így? – kérdezte az osztálytól.

Persze az osztály egyetértően bólogatott, egyrészt mert senki se akarta ezt az egészet bevállalni, másrészt meg már szinte mindenki rájött, hogy van valami feszkó Dani és Anett között, és talán ezzel eltudják rendezni valamelyest.

Egy dupla magyarral, és egy fárasztó testnevelés órával később már mind rajzórán csücsültünk.

–Jól van osztály, a mai nap párokban fogunk dolgozni – amint ezt kijelentette az osztályban elkezdődtek a kiabálások, hogy ki kivel legyen párba.

–Na akkor Iza te velem leszel – közölte Roli, majd le is vágta magát mellém.

 Dorina már átült Dávidhoz, úgyhogy úgyis volt hely. Meg persze nem bántam, hogy Roli mellém ült.

 Az osztályban már mindenki a párja mellett foglalt helyet, és ami meglepett az az, hogy Anett és Dani egymás mellett ültek. Bár a feszültséget szinte vágni lehetett közöttük, mégis örültem, hogy egymáshoz kerültek.

–A feladat egyszerű, még ti is képesek vagytok a végrehajtani – oltotta le az osztályt a tanár úr.

–Mi is imádjuk magát, tanár úr! – kiáltotta be Csabi.

–Le kell festenetek egy belső érzést – folytatta mintha meg se hallotta volna Csabi beszólását. – Viszont mindkettőtöknek más érzést kell lefestenie egy A3-as lapra. Ennek az lesz a lényege, hogy a két érzés eggyé válik.

 Én személy szerint lelkesedtem a feladat iránt, nem úgy mint a mellettem ülő Roli, aki csak a telefonját nyomkodta. Nem szép dolog megnézni más üzeneteit tudom jól, de nem bírtam megállni, ezért vetettem rá egy pillantást. Valamilyen Lilla írt neki. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy elvesszen a lelkesedésem.

 Felálltam, majd kimentem a tanári asztalhoz lapért, ecsetért, edényért és festékért. Amikor visszaértem a helyemre ledobtam a festékes lapot Roli elé, majd nekiálltam festeni. Kevertem színt, majd elkezdtem festeni. Az elején még fogalmam sem volt, hogy milyen érzést szeretnék megjeleníteni, de mivel valamilyen pirosos szín jött ki, ezért úgy döntöttem ez a düh lesz.

 Mellettem Roli is nekiállt végre festeni, bár fogalmam sem volt, hogy milyen érzést szeretne megjeleníteni, mivel csak egész egyszerűen fogta az ecsetét, és mindegyik színbe belemártotta, majd rákente a lapra. Ezt nem hagyhattam szó nélkül.

–Te mégis mit csinálsz? – Roli felnézett a „munkából”.

–Festek? – nézett rám hülyén.

–Azt látom, de mit? – kérdeztem vissza. – Van valamilyen koncepciód?

–Oké, nem értem mit mondasz, de hagyj alkotni – mondta, majd a kapott liba fos színű festékével elkezdett festeni.

–Ez mégis milyen érzés akar lenni? – tettem fel egy újabb kérdést.

–Ja én nem érzést festek – nézett rám komoly arccal – , csak össze-vissza keverem a színeket.

 Erre azt se tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.

–Istenem, hogy lehet valaki ekkora egy világ nyomoréka – fogtam a fejem.

–Héé! – háborodott fel Roli, majd bosszúból fogta az ecsetét és a lap azon oldalán húzta végig, amelyiken én festettem, így az én pirosas színemen egy ocsmány liba fos színű csík éktelenkedett.

–Hogy merted? – néztem rá döbbenten. Roli elkezdett nevetni én meg fogtam az ecsetemet, belemártottam a tűzpiros színbe, majd végighúztam Roli liba fos színén, aztán a csuklóján.

 Roli döbbenten meredt a csuklójára és a rajta éktelenkedő tűzpiros csíkon, majd hangosan felnevetett. Csatlakoztam hozzá így már mindketten együtt nevettünk.

 Persze a tanár úr háromszor is ránk szólt, hogy viselkedjünk, de nem érdekelt. Jól éreztem magam.

 Különórák után Rolival együtt mentünk ki a buszmegállóhoz. Valamit éppen mesélt amikor észrevettem egy ismerős arcot a buszmegállóban ácsorogni. Szinte lefagytam. Nem tudtam mit kéne csinálnom. Roli összezavarodva figyelt.

–Minden oké? – kérdezte, de nem tudtam rá figyelni.

 Az ismerős szőke hajú fiú mosolyogva elindult felém. Még akkor se tudtam megszólalni amikor elénk ért.

–Szia Iza – köszöntött, majd pillantását Rolira emelte, aki kérdő tekintettel figyelte a fiút.

 Összeszedtem minden erőmet, hogy végre megtudjak szólalni.

–Szia Tomi – mondtam az egykori legjobb barátomnak, aki most valahogy idegennek tűnt.

23. fejezet

November 2. Hétfő

You say that I'm too complicated

Hung up and mis-educated

I say 9 to 5 is overrated

And we all fall down

Frustration, desperation

You say I need some kind of medication

Situation: no motivation

Destination: permanent vacation

Congratulations, your imitations

Are taking over the radio stations

Corporations, calculations

We're the voice of the new generation

Az őszi szünet utáni első tanítási nap. Hurrá. Remélem érződik mennyire örülök annak,hogy vége a szünetnek.

 A szünetem - ami durván egy hetes volt - , unalmasan telt. Nem mehettem sehova,mindennap otthon ücsörögtem és rajzolgattam,meg persze beszélgettem a lányokkal, Ákossal, Danival és Rolival is. Sajnos Ákossal se tudtam találkozni,de azt mondta,hogy majd valamelyik péntek délután bepótoljuk.

 Reggel alig akartam kikelni az ágyból,szünet után mindig nehezebben megy a reggeli kelés. A konyhában anya sertepertélt. Odamentem hozzá, és egy puszival köszöntöttem, majd elraktam a kikészített szendvicsemet, és elindultam az iskolába.

 Az idő hűvös volt, ami érthető is így az ősz utolsó hónapját taposva. Útközben a csizmám orrával bele-bele rugdostam egy-két pocsolyába.

 Huszonöt perccel, és egy lefagyott ujjal később megérkeztem a sulihoz, és gyorsan be is futottam, vágyakozva a melegért. Mivel én mindig korán érek be amikor még csak a bejárósok vannak bent, a folyosók üresek és csendesek voltak, a büfében alig volt kirakva pár péksütemény, a tanárok közül is csak néhány szálingózott be. A terembe érve felkapcsoltam a lámpákat, mivel a nap se sütött, így semmilyen fényforrás se szűrődött be. A székeket unottan lepakoltam a padokról, majd miután ezzel is kész voltam, és még mindig hátra volt fél óra becsengetésig, elővettem a füzetemet és elkezdtem rajzolgatni.

 Ahogy telt az idő, kezdtek beszivárogni a többiek is. Mindenkinek figyelmesen köszöntem, bár egy b-s lány vissza se köszönt. Egyenesen úgy nézett rám mintha nem is vele járnék franciára már közel két hónapja. Amint Dani beért, azonnal levágódott mellém, és elkezdett áradozni a szünetéről meg,hogy miket csinált, hol járt, kivel stb. Egy lányról is mesélt akit pénteken ismert meg valamilyen házibuliba, és azóta is beszélgetnek a közösségi oldalon.

–Várj, de most akkor mi van azzal a másik lánnyal? – kérdeztem összezavarodva.

–Milyen lánnyal? – kérdezett vissza.

–Hát azzal akiért annyira odavoltál, és rám is írtál még miatta! – világosítottam fel.

–Kérdezd a barátját. – Válaszolt hűvösen. – Ez a lány más. Érzem.

Erre elmosolyodtam. Daninak elcsavarta a fejét egy csaj.

–Jaj de édes vagy, kis Rómeó – szívattam.

–Menj már! – lökött meg finoman a vállával.

 Hangosan felnevettem, majd el is némultam, mert a tanár belépett a terembe.

                                                                                  ~°~

  Francia után átvonultunk egy frissítő testnevelés órára. Haha. Az öltöző előtt már ott voltak a többiek. Dorina amint meglátott elkezdett rohanni, majd egy csontroppantó ölelésben részesített.

–Jajj de hiányoztál már! – mondta miután elengedett.

–Te is nekem! – mosolyodtam el.

Közelebb mentem a többiekhez, akik nekem is elkezdték újságolni az izgalmas szünetüket. Alexa elkapta tekintetét a nagyban sztorizgató osztálytársainkról, majd rám nézett.

–Nóri volt francián? – kérdezte.

–Nem, állítólag beteg. Miért?

–Csak mert nem küldött nekem üzenetet,hogy nem lesz. Tegnap este beszélgettünk és egy szóval se említette, hogy nem jön ma. – Összeráncolt homlokkal figyeltem Alexát. Aggódtam Nóri miatt, de valahogy kételkedtem abban, hogy nagy baj történhetett vele.

–Biztos minden rendben vele – nyugtatgattam Alexát.

 Az osztálytársaimra nézve, észrevettem, hogy még egy tagja hiányzik a csapatnak. Azonnal meg is kérdeztem Áront.

–Nem tudom merre lehet. Tegnap este óta nem beszéltünk, biztos csak elaludt vagy valami – vonogatta vállát.

 Éppen, hogy csak egy percem volt megemészteni a hallottakat, ugyanis egy kéz fonódott körém hátulról. Egy bársonyos, ismerős hang szólalt meg.

–Hiányoztam? – kérdezte. Éreztem, hogy fülig vörösödtem, és egy ismerős, melengető érzés töltötte el a testemet.

–Szia – hebegtem zavartan a padlót bámulva.

 Roli csak röhögött a zavaromon.

 Kedves.

–Na mi van,már első órára se kell bejárni? – röhögött össze Áron Rolival.

–Nekem nem – vigyorgott Roli.

 Kettejük csevegését Alexa szakította félbe.

–Jól van értjük. Mindketten menők vagytok blablabla, de most már menjünk átöltözni.

–Támogatom! Utálok késni – motyogta Anett.

–Jaaj Netti lazíts már! Egyszer gimis az ember – mosolygott rá Dani, majd barátian összekócolta a haját. Dani közelségétől persze Anett feje paprika piros színben pompázott.

Pár perccel később már mi lányok legalábbis, a tesi teremben futottuk a bemelegítő köröket. Emma és Dorina mellettem futott, így persze beszélgettünk is, ami nem valami jó futás közben, de iszonyú nehéz megállni.

–Na és mi van Ákossal? – kérdezte Emma.

–Mi lenne? Beszélgetünk, és valószínű, hogy valamelyik nap találkozunk is suli után. – Válaszoltam.

–De most akkor tetszik neked? Mi van Rolival?

–Nem tudom, vagyis nem érzem azt amit akkor, amikor Rolival vagyok – vallottam be őszintén.

 Az érzéseimmel még én sem voltam tisztában száz százalékosan, így normális választ se tudtam Emmának adni. Inkább témát is váltottam.

–Na és Dorina, mikor lesz a kövi randitok Dáviddal? – vigyorogtam drága barátnőmre. Az említett persze fülig pirult.

–Szombaton – mondta halkan. – Ez lesz a harmadik, és annyira ideges vagyok, mert valahogy úgy érzem, ezen a randin fog megkérni, hogy legyek a barátnője.

–Jaj deédeees – mosolyogtam olvadozva, mire Dorina belemártotta a könyökét a bordámba.

–Fejezd be! – nézett rám szúrósan, de láttam rajta, hogy bármelyik pillanatban elnevetheti magát.

Matekon közölte a tanár, hogy bizony ha akarjuk, ha nem, szerdán témazárót írunk az azonosságokból. Hurrá. Ismét. Viszont Roli megígérte, hogy holnap tud korrepetálni, hogy ne kapjak egyest.

 Otthon megírtam a házikat, majd beszélgettem egy kicsit a többiekkel aztán elmentem aludni.

Kifárasztó volt ez a szünet utáni első nap.

Helyzetjelentés

sziasztok drága olvasoim!:) előre elnézést az esetleges hibákért amiket most elfogok veteni,itt most főleg az ékezetekre s egyéb helyesírási hibákra celzok,ugyanis telefonról irok. Ennek az oka ugyanaz mint annak,hogy egy jo ideje nem volt újabb rész. Nagyon sajnálom es remelem nem partoltatok ez idő alatt mind el. Részeket azert nem tudtam hozni,mivel a gépem furcsán kezdett el viselkedni ismételten,ha ramentem a dokumentumoknal a wordbe,hogy kimasoljam az esetleges részt,a gépem egesz egyszerűen lefagyott. Nem ment tovább,kész,meghalt. Ugy nez ki hétfőn visszük megcsinaltatni(bocsánat a szakaszavak hiánya miatt),es majd ott valahogy elintezzuk,hogy pendrivera at tegyek az iromanyaimat,s amint ez megtörtént es megvan a pendrive,ráteszem a részeket anyukám gépére,es onnan meg fel ide. Addig is várjatok meg egy picit,ígérem próbálom gyorsítani a folyamatot! Akar mikor is lesz rész,a blogot semmiképp se fogom bezárni,igy,hogy nincs befejezve,úgyhogy nem kell aggódni,ha nincs rész annak nyomos okai vannak. Remelem vannak olyanok akik itt maradtak,es ezúttal is szeretnem megköszönni nektek a sok támogatást! Kitartást a sulihoz!:)

22. fejezet

 Sziasztok! Sajnálom,hogy megint nagy kihagyás történt,de egyszerűen nem tudtam gépközelbe kerülni...Azért remélem tetszeni fog ez a rész. Most ebben a részben van egy kis telefonos üzengetős rész,amit ékezetek nélkül írtam,mert úgy szerintem sokkal realisztikusabb,hiszen majdnem mindenki ékezet nélkül ír,ha messengeren beszélget a barátaival. Remélem nem lesz nagyon zavaró! Egy nagy bejelentésem van még,ami nem más mint,hogy sikeresen befejeztem ennek a történetnek az első évadát! A részeket az utóbbi időkben előre írtam,bár most kicsit elcsúsztam,mivel nem volt gépem,de a lényeg,hogy bepótoltam,szóval neki álltam a tizedik osztálynak!! Személy szerint elégedett vagyok a befejezéssel,és remélem majd nektek is elfogja nyerni a tetszéseteket. Jesszus nagyon sokat írtam,úgyhogy már inkább elhallgatok!:D Jó olvasást!:)

Október 22. Csütörtök

 I wanna be so far gone in you

So far nothing else will ever do

I wanna be so far gone in you

In you..

I wanna be so far gone in you

So far nothing else will ever do

I wanna be so far gone in you

In you..I wanna be lost

I wanna be lost in you

Like a ship in the night

I wanna get lost in you

Underneath your sky

I wanna be lost in you

Like a ship in the night

So far gone tonight

 Az őszi szünet előtti utolsó tanítási nap. Hát,nem egészen ugyanis ma gyakorlatilag csak az első két óra volt megtartva,utána mentünk a „nagy” terembe,ahol minden ünnepséget tart az iskola.

 Reggel gyorsan magamra kaptam az ünneplőmet; Fekete farmer,fehér blúz és a suli kendő. Miután felöltöztem komótosan lecammogtam a konyhába,ahol a szüleim és a bátyám már javában reggeliztek.

 Anya amint meglátta,hogy lejöttem már pattant is fel a helyéről.

–Jobban érzed magad,édesem? – nézett rám aggódóan.

 Bólintottam,s magamra erőltetve egy mosolyt,töltöttem magamnak egy bögrébe teát,majd leültem közéjük.

–Hé – bökte meg a bátyám a vállam. Unottan felé pillantgattam. – Tudod,ha kell bárkit megverünk apával. – Vígasztalt.

–Csak semmi erőszak – nézett anya a bátyámra szigorúan,mire az kölyökkutya szemekkel nézett rá.

 Úgy gondoltam,hogy előállt a megfelelő pillanat amikor megkérdezhettem anyát,hogy elmehetek e Emma bulijára,így hát fel is tettem a kérdést.

–Hát nem is tudom,Iza – felállt,majd összeszedegette a tálakat,és a mosogatóhoz vitte. Természetesen követtem,hogy meggyőzzem.

–Légysziiii, anyaaaaa – nyafogtam. – Ez az első buli amire meghívtak,és talán kicsit jobb kedvem is lenne tőle – néztem rá boci szemekkel.

–Figyelj kislányom – kezdte, - én tisztában vagyok azzal,hogy most szívfájdalmad van amiatt a fiú miatt,de ez nem változtat a tényen,hogy későn jöttél haza csurom vizesen, ráadásul még nem is szóltál,hogy kimaradsz. Ezek mind amiatt a fiú miatt történtek.

–Tudom anya,és sajnálom,de az egész őszi szünetben bűnhődni fogok,méghozzá eleget. – Próbálkoztam tovább. Látván,hogy anyát még ezzel se sikerült meggyőznöm,a titkos fegyveremhez fordultam: – Apaa! – kiáltottam el magam.

–Iza ugye tudod,hogy még mindig itt ülünk? – nézett rám a bátyám furán,utalva a kis kiáltásomra.

–Jól van de ez így sokkal filmbeillőbb volt,jó? Ne kötekedj – öltöttem rá nyelvet,mire grimaszt vágott.

–Mit akartál kincsem? – fordult felém apa az újságjából felnézve.

–Győzd meg anyát,hogy engedjen el a Halloween-i bulira! Most az egyszer hívnak meg,és így is egész őszi szünetbe büntibe leszek,és sehova se mehetek,légysziiiiiiiiiii!! – nyafogtam ismét.

–Hát nem is tudom,szívem. – Húzta el a száját. – Beszéld meg anyáddal! – felelte,mire anya ajkai győztes mosolyra húzódtak.

–Nemáááááár – nyafogtam tovább.

–Na jó,most már elég volt Izabella! – nézett rám szigorúan. – Majd még megfontolom,hogy elengedlek e. Most pedig menj,húzd fel a cipőd,apád elvisz az iskolába,hogy ne keljen esőbe buszoznod.

 Durrogva indultam el az előszoba irányába,amikor anya visszahívott. Nyomban felcsillantak a szemeim,hiszen azt hittem,hogy megenyhült,és mégis elenged a buliba,ám csalódnom kellett.

–A szendvicsedet ne hagyd itt – nyújtotta át a műanyag zacskót. – Amint vége az ünnepségnek hívj,és érted megyek. – Puszilta meg a homlokomat.

                                                                                       ~°~

 Törin haladtunk tovább az anyaggal,mivel szünet utáni órán összefoglalunk,és írjuk is rá egy hétre a témazárót. Hát igen,a gimiben nem áll meg a tanulás még a szünet előtti utolsó órákon se. Imádom a gimit…Haha.

 A szünetben a büfé felé menet kikérdeztem Dorinát,hogy végre világosítson fel az egész Dávidos üggyel kapcsolatban,mivel én még leragadtam az első mozis találkozójuknál.

–Hát.. – kezdte – Dávid nagyon aranyos,figyelmes,udvarias… - ecsetelte elrévedt tekintettel.

 Felnevettem.

–Na azt mondd,hogy álltok! – ráztam meg kicsit a karját,hogy szálljon vissza a lelke a testébe.

–Elhívott még egy randira… - suttogta pipacs piros arccal.

–Ajjjh deédeeees – gügyögytem,mire csak egy – igen csontos – könyök a bordámba volt a válasz.

 Dorinával tovább beszélgettünk a következő randijukról,és,hogy mit vegyen fel meg hova mennek.

–Mizu csajok? – hallottunk meg egy hangot mögülünk,mire egy nagyot sikkantva arrébb ugrottunk. Persze az összes diák körülöttünk idiótának nézett,de eljutottam arra a pontra ahonnan már egyáltalán nem érdekelt.

 A támadó fantom,aki nem volt más mint Kolos,hatalmas kacarászásban tört ki.

 Dorinával egy „dögöljmeg” fejjel ajándékoztuk meg,majd nemes egyszerűséggel arrébb löktük. Ettől a pillanattól vette kezdetét a háború,ami köztem és Kolos között zajlik le,mivel Dorina egy „Engem hagyjatok ki ebből” szólással kiszállt a harcból.

 A teremhez érve már a folyosón hallottuk az akusztikus gitár kellemes dallamát.

 Mosolyogva léptem be a terembe,és láttam,hogy mindenki Áronék padját állja körül.

–Ügyes – szólt Dorina ahogyan Áront néztük.

 Valóban az volt,mondjuk én egy percig se kételkedtem ebben,ahogy abban se,hogy aki a mi giminkbe jár, az ne lenne tehetséges.

 Ahogy később – Danitól – megtudtam Áron a Thousand Foot Kruch – So Far Gone című számát játszotta el Alexa gitárján.

 Alexa mindvégig mosolyogva és persze szerelmesen figyelte Áron minden egyes mozzanatát.

 Az ő kapcsolatuk számomra az amolyan „példa” kapcsolat. Olyasfajta amilyenről minden velem egykori lány álmodik. Persze gondolom az ő kapcsolatukba is beesnek néha itt-ott kis gikszerek,de ennek ellenére is jól megvannak. Jó,mondjuk az igaz,hogy nem olyan rég jöttek össze,de úgy érzem sokáig így is maradnak.

Angolon filmet néztünk,de szinte senki se figyelt. Inkább zenét hallgatott és telefonozott mindenki. Igen,tudom. Ez a mai fiatalság a modern ketyeréikkel…

 A fülesemet beledugtam a fülembe,és elkezdtem rajzolgatni a vázlat füzetembe,amikor is egy üzenetem jött messengeren.

Ákos Kovács üzenete: Unalooom.

 Halkan felnevettem,majd sebesen elkezdtem pötyögni a telómon.

Fábián Izabella üzenete: Ora vaaaaan!!!!!!

Ákos Kovács üzenete: Egy felkialto jelbol is megertettem am:Ddd

Fábián Izabella üzenete: Nekem nem ugy tunik,mert meg mindig irsz!:D Allandoan zaklatsz.

 Persze ezt csak viccből írtam. Egyáltalán nem zavar,hogy sokszor ír,sőt még örülök is neki.

Ákos Kovács üzenete: Nem tehetek rola. Nem lehet neked ellenallni…

Fábián Izabella üzenete: Aaaaa szoval ellenallhatatlan es elkepeszto vagyok? Egy kislany peldakepe??? *-*

Ákos Kovács üzenete: Ooooo hat azert ne esunk tulzasba:D

Fábián Izabella üzenete: En soha….najo neha,de ezert vagyok olyan cuki nem?:D

Ákos Kovács üzenete: Mivel egy fiu nem mond olyat,hogy cuki ezert nem mondom ki,de igen. Valami olyasmi:)

Fábián Izabella üzente: Pedig te az vagy. Cukiii!!

Ákos Kovács üzente: Menj maaar!!!

 Az Ákossal folytatott üzenetváltás megnevetetett,és ezt Dorina is kiszúrta ugyanis a telefonom fölé hajolt,így az egész beszélgetést látta. Rosszallón ránéztem,mire csak vigyorogva húzogatta a szemöldökét.

 Ekkor újabb üzentem érkezett,ám ezúttal nem Ákostól.

 Budai Roland üzenete: Min rohogsz egymagadban? Kicsit nyugtalanito…

 Éreztem,ahogyan a szívem eszeveszett tempóba kezd dübörögni a mellkasomba.

 Remegő kezekkel írtam a választ.

 Fábián Izabella üzenete: Hahaha. Nagyon vicces vagy,gondolkodtal mar a stand up comedy-s palyaról? Szerintem igazan neked valo lenne!

 Budai Roland üzenete:  Oh köszönöm. Már egy ideje ezt fontolgatom. Nem csak elképesztően nézek ki,a tánctudásom is profi szinten van és ennek tetejébe még a humorom is igazán nagyszerű. Egyszóval tökéletes vagyok.

 Fábián Izabella üzenete: Tul sok idot toltesz a Danival:)

 Budai Roland üzenete: Kopp kopp

 Összeráncolt homlokkal néztem a telefonom képernyőjére. Nagyot sóhajtottam,és visszaírtam neki,bár sejtettem,hogy valami igazán rossz viccet akar elsütni.

Fábián Izabella üzenete: Ki az?

Budai Roland üzenete: Tomi

Fábián Izabella üzenete: Milyen Tomi?

Budai Roland üzenete: Egyiptomi. Hahahahahaha.

 Erre hangosan felnevettem,de nem azért mert vicces volt,hanem mert olyan szar,hogy az már jó.

Budai Roland üzenete: Latom tetszett!:D

Fábián Izabella üzenete: Ez nagyon rossz volt!

 Miközben Rolival beszélgettem persze Ákos is írt,úgyhogy tiszta káosz volt.

Ákos Kovács üzenete: Amugy az oszi szunetben raersz valamikor? Jo lenne egyszer hosszasabban beszelgetni.

 Hirtelen a tokomra szakadt a levegő...Ha van egyáltalán ilyen.

Fábián Izabella üzenete: Hat buntibe leszek egesz szunetben…:/ Viszont Emma bulijara mesz?

Ákos Kovács üzenete: Igen.

Fábián Izabella üzenete: Akkor ott lehet talalkozunk,ha sikerul kikonyorognom,hogy elmehessek:D

Ákos Kovács: De azert,majd fogunk valamikor kettesben is talalkozni? Persze,ha van kedved eljonni velem valahova…

Roland Budai üzenete: HAHOOO!! IZAAA!! Na?

Roli hirtelen jött üzenete miatt teljesen megkavarodtam.

Fábián Izabella üzenete: Persze,hogy van,és szívesen elmennék veled!:)

 Miután elküldtem az üzenetet Ákosnak,oda fordultam Dorinához.

–Képzeld Ákos elhívott valahova – újságoltam neki.

–Mivaaaaan?? – emelte fel a hangját,mire páran felénk kapták a fejüket.

–Halkabban már! – szóltam rá.

–Na ezt most azonnal elkell mesélned! – nézett rám számonkérően.

 Épp beleakartam kezdeni a mesélésbe,amikor pityegett a telefonom.

Roland Budai üzenete: ?? Mivan?

 Összeráncolt homlokkal néztem az üzenetet.

–Mi az? – hajolt oda a telefonom fölé Dorina.

 Nem értettem mire írta ezt Roli,aztán megnéztem a beszélgetés többi részét.

 Amint megláttam,mire írta halkan káromkodni kezdtem.

–Basszus,basszus,basszus,basszus – suttogtam. – Félre küldtem az üzenetet,amit Ákosnak szántam. – Fogtam a fejem.

–Oh…  – húzta a száját Dorina. – Hát ez kínos.

 Döbbenten néztem rá.

–Hogy kínos??  – emeltem fel a hangomat.

–Gyors írd meg neki,hogy félre ment – sürgetett.

 Remegő kezekkel,meg persze piros fejjel pötyögtem a választ.

Fábián Izabella üzenete: Bocsi felre irtam,felejtsuk el..:Dd

Roland Budai üzenete: Oke elvan felejtve!:D De amugy kinek akartad irni?

Fábián Izabella üzenete: Oh senkinek…ez az információ nem publikus.

Roland Budai üzenete: Namaar! Ne szorakozz!! Egy fiunak?

Fábián Izabella üzenete: Jolvan…igen,Akosnak irtam.

Roland Budai üzenete: Csak nem randira hivott?:Dd

Fábián Izabella üzenete: NEM!!

Roland Budai üzenete: Ez bizony az. Jaaj Iza hát megtaláltad az IGAZIT! Mikor lesz a lagzi? Ugye engem is meghivtok? Szomoru lennek ha nem…

Fábián Izabella üzenete: FEJEZD BE!!

Roland Budai üzenete: :Ddd Pedig nagyon jol szorakozom

Fábián Izabella üzenete: Kacc kacc kukac….de NE RAJTAM!

 Ekkor szólalt meg a csöngő. Épp elakartam tenni a telefonomat,amikor eszembe jutott Ákos,így gyorsan bepötyögtem neki azt amit eleve neki akartam,de félre küldtem.

 Ezután összepakoltam,és beszélgettem a többiekkel,amíg be nem jött értünk az osztályfőnök,és el nem indultunk az ünnepségre.

                                                                                   ~°~

 Amint otthon átléptem a bejárati ajtó küszöbét,egy „Végre szabad vagyok!” kiáltással ledobtam az iskola táskámat a földre.

 Tompa puffanásokat hallottam,majd megjelent a bátyám.

–Na mivan,húgi? – lépett oda hozzám,majd összeborzolta a hajam.

–Anya? – kérdeztem azonnal.

–Konyha – felelte,majd bevágódott a nappaliba. Szó szerint.

 A konyhába érve máris kiszimatoltam az ínycsiklandó illatokat.

 Anya a tűzhely fölött kevergetett valamilyen masszát,amikor mellé léptem,és egy puszit nyomtam az arcára.

–Szia drágám – köszöntött. – Mi volt a suliban?

–Törin tanultunk,angolon filmeztünk. Ezen kívül még félre küldtem egy üzenetet ami miatt persze jól le is égettem magam – sóhajtottam.

–Biztos nem volt olyan gáz – mosolygott,de én leragadtam annál a szónál.

–Mióta használsz te olyan szót,hogy „gáz”?

–Próbálok haladni a kórral – válaszolta.

–Inkább ne csináld – nevettem el magam.

 Ebéd után felmentem a szobámba,és elvágódtam az ágyamon. Anyáékat ebéd közben folyamatosan próbáltam győzködni,de csak egy „majd még megbeszéljük” volt a válasz. Én azonban nem adom fel!

21. fejezet

 Sziasztok drága olvasóim! Először is szeretnék elnézést kérni,hogy ilyen sokat kellett várni erre a fejezetre. Nem így terveztem,csak a gépem sajnos tönkrement,így nem tudtam írni. Most is a húgom gépét vettem kölcsön.:/ 

 A másik dolog meg, nem valami népszerű a blog,és nekem ebből az jön le,hogy nem jó az amit írok,hiszen sok ehhez hasonló blog van már. Gondolkodtam azon is,hogy bezárom a blogot,de ezt hamar el is vetettem,hiszen sokat dolgoztam vele,így hát a szüneteltetés mellett döntöttem,ám még ebben se vagyok biztos. Na,de be is fejezem a locsogást itt!:) Jó olvasást ehhez a fejezethez!

                               

Október 21. Szerda

 Your flyin’ high at the show, I’m feeling hot to the touch

 You say you’ll miss me the most, I say I’ll miss you so much

 But something keeps me really quiet, I’m alive, I’m a-lush

                     Your love,your love,my love

 I can see my baby swingin’

 His Parliament’s on fire and his hands are up

 Ont he balcony and I’m singing

 Ooh, baby, ooh, baby, I’m in love

 Miután tegnap hazaértem,és anya meglátott nyakig vizesen,nekem esett. Nem sokszor volt rám még ilyen mérges,bár azért meg is értem,hiszen a tizennégy éves lány suli után nem ment azonnal haza,ha nem még kint maradt,ráadásul nem is szólt neki erről. Így elnézve én is dühös lettem volna. Mindezek mellett még azt is kiszedte belőlem,hogy Roli miatt nem jöttem haza azonnal,így most részben őt hibáztatja mivel „megront” engem. Haha. Na jó ez nem vicces. A lényeg,hogy szobafogságot kaptam,és nem csak erre a hétre,hanem az egész őszi szünetre! Mondjuk én ezt már erős túlzásnak gondolom,de ezt már inkább nem említettem neki.

– Az egész őszi szünetre? Most komolyan? – nézett rám döbbenten Alexa,amikor magyar óra utáni szünetben lementünk a büfébe.

– Hát igen. Nagyon kiakadt – sóhajtottam.

– De akkor nem is tudunk találkozni egész szünet alatt? – szomorodott el Dorina.

 Szomorúan megráztam a fejem,jelezve,hogy sajnos a szülői akarat olyan dolog,amit nem tudok felülbírálni.

– De azért a bulimra eltudsz jönni? – kérdezte Emma.

 Hát igen. Emma bulija. Úgy tervezi,hogy harmincegyedikére szervez egy Halloween-i bulit,mivel a szülei úgyse lesznek otthon,és az egész osztályt meghívta. Anyunak ezt még nem említettem,mert féltem,hogy nem enged el. Na igen,ez még a tegnapi leosztásom előtt volt. Most meg már száz százalék,hogy nem enged el. Viszont ez az első alkalom,hogy valaki elhív a bulijára,vagy úgy bármilyen bulira egyáltalán,szóval nem akarom kihagyni semmiképp!

– Majd valahogy meggyőzőm anyát. – Vigyorodtam el.

 Amint visszaértünk a terembe, Kolos már elénk is ugrott.

– Kész a matekházitok? – nézett ránk.

– Igen? – nézett rá furán Anett.

– Miért? – kérdezte Emma.

– Mert szinte senkinek sincs készen… - nem tudta befejezni mondatát,mivel Alexa félbeszakította:

– Úgy érted,hogy neked nincs kész.

– Na,szóval mivel sokaknak, – hangsúlyozta ki a sokaknak szót,miközben gúnyosan Alexára nézett – nincsen készen a házi,ezért kitaláltuk…

– Úgy érted kitaláltad. – Szakította ismét félbe Alexa.

– Na jóvan mostmár – akadt ki Kolos,majd a Rolival és Danival beszélgető Áronhoz fordult. –  Szólj már rá a csajodra!

 Áron erre csak egy nevetéssel válaszolt,majd visszafordult a fiúkhoz.

– Ez nem jött be – nézett Alexa diadalittasan Kolosra.

– Jössz te még az én utcámba – vigyorodott el a srác.

– Na,kinyögnéd már végre,hogy mi a fészkes fenéért állítottál meg minket? Éhen halok! – akadt ki Emma.

– Jól van, jól van! Relax – csitítgatta Kolos. – Szóval azt találtuk ki,hogy mindenki azt mondja a tanár úrnak,hogy nem volt házi,így akinek nincs kész nem kap egyest! – ecsetelte büszkén a tervét.

 Döbbenten néztünk rá. Pár másodperc után elröhögtem magam,hiszen ennél hülyébb ötletet nem hallottam még.

– Hát te hülye vagy – nevette el magát Dorina is.

– Most mi? – nézett ránk Kolos,mert tényleg nem értette,hogy milyen béna ez a terv amit kitalált.

– Istenem,ekkora vadbarmot – fogta a fejét Alexa.

– Hát ez tényleg nem tűnik valami jó tervnek,de lehet bejön! – mondta neki kedvesen Kolos.

– Nagyon kétlem – szólt közbe Alexa,majd Áronék felé fordult. – Szerintetek ez most komolyan beválhat?

– Én nagyon is hiszek benne! – bólogatott komolyan Roli,majd látva az elképedt arcunkat,elröhögte magát.

 Ő se hitt a tervben.

– Szerintem pedig csináljuk meg – mondta Dani.

 Nem sokkal később be is csengettek,és a tanár is megjelent. Természetesen azonnal a házival kezdte,és felszólította Bencét,aki ezt felelte:

– De hát tanár úr nem is volt házi!

– Mi az,hogy nem volt? – kérdezte összezavarodva. – Kisfiam ne szórakozz velem,hiszen én tisztán emlékszem,hogy feladtam az utolsó két feladatot!

– Nekem sincs felírva semmi – szólt közbe Emma.

– Ez meg,hogy lehet – indult el a tanári asztal felé,majd elkezdett kutakodni a felhalmozott lapok között.

– Pszt,Dorina,Iza – fordult felénk Dávid. – Gyorsan tépjétek ki azt a lapot ahova felírtátok a házit. – Ecsetelte a „ragyogó” ötletét,majd szólt a többieknek is.

– Ebből nagy balhé lesz – súgtam oda Dorinának,miközben kitéptem a füzetemből azt az oldalt melyen a feladat éktelenkedett.

 Az egész termet a papírtépések zaja lepte be. Ezek a barmok nem gondoltak arra,hogy ez így elég levágós.

– Mi ez a zaj? – nézett fel a papírok közül a tanár úr.

– Őőő,hát nem is tetszett tudni tanár úr? – nézett rá ártatlanul Dani.

– Még is miről? – nézett értetlenül a tanár úr.

– Ez egy új hepp – kezdte Dani.

– Igen! Most terjesztették el a neten – szállt bele a beszélgetésbe Roli is. – Az a neve,hogy… - gondolkodott.

– Papírtépés challenge – kiáltotta be Dani,és nagyon büszke volt magára,hogy ezt kitalálta.

 Mereven bámultam a füzetemre,koncentrálva,hogy ne röhögjem el magam.

– Ma már mindenféle hülyeséget kitalálnak a fiatalok – motyogta a tanár úr a bajsza alatt,majd folytatta a kutakodást.

 Rövid idő alatt megtalálta amit keresett,én meg lehunyt szemekkel vártam,mivel tudtam,hogy mi az amit úgy keresett.

 Lassan kinyitottam a szememet,s láttam,hogy egy papírt lóbál a kezében győztesen. Ez a papír jelentette a vesztünket.

 Na jó azért ennyire nem olyan nagy cucc,de hát kamasz vagyok. Szeretem a drámát.

– Szóval azt mondjátok nem volt házi,nem igaz?  - Mindenki bólogatni kezdett. – Nos ez esetben,kénytelen leszek feladni az egész oldalt. – Győztes vigyorra húzta a száját,mi meg egy emberként nyögtünk fel.

 Ezt megszívtuk.

                                                                                   ~°~

 Tanítás után rohantam a buszmegállóhoz,hiszen időben akartam hazaérni. Mármint nem akartam,hanem muszáj volt. Anyával jobb nem újat húzni.

 A fülembe dugtam a fülesem,majd elindítottam az egyik Fall Out Boy számot míg vártam a buszra.

 A túloldalra néztem,és láttam,hogy Roli közeledik a buszmegálló felé. Akaratlanul is elmosolyodtam.

 Mikor észrevett,elmosolyodott.

– Szia – köszöntem amikor odaért hozzám.

– Iza, figyelj – fordult felém,s ábrázatán láttam,hogy elkomolyodott.

 Elég közel álltunk egymáshoz,így láttam a szeme csillogását,mely elbűvölt.

– Hm? – bámultam rá bambán.

– A tegnapiért – kezdte. – Csak megszeretném köszönni,tudod,hogy ott voltál. – Mondta,mire nagyot dobbant a szívem.

– Igazán nem kell,tényleg.. – kezdtem,de félbeszakított:

– De igen! – visszakozott. – Az utóbbi időben nem beszéltünk valami sokat,de te még így is segítettél,hogy jobb kedvem legyen. Kösz,tényleg. Jó barát vagy – mondta mosolyogva.

 Az én arcomról azonban lefagyott a mosoly. Csak ez az egy szó járt a fejemben: Barát.

 Csak egy barát.

 Barát,barát,barát,barát,barát,barát.

Persze,hogy Rolinak csak egy barát vagyok.

– Mennem kell – szakított ki komor gondolataimból Roli hangja. – Itt a buszom. – intett fejével a busz irányába. – Majd még beszélünk.

– Rendben,szia – erőltettem arcomra egy mosolyt.

 Csak egy átkozott barát.

                                                                                   ~°~

 Hazaérve hatalmas erővel csaptam be a bejárati ajtót. Jó talán egy kicsit rosszul esett amit Roli mondott.

 Anya azonnal elém ugrott.

– Izabella ne csapkodd az ajtót! Milyen viselkedés ez? Kezd romlani a magtartásod kislányom. Ez így nem mehet tovább! Mi lesz a következő? Elmész a boltba lo… - állt meg a beszédben amikor meglátta könnyes szemeimet. Azonnal feléledt benne az aggódó anya. – Mi történt kicsim? – ölelt át.

 Nem tehettem róla. Keserves zokogásba törtem ki. Szívás ez a viszonzatlan szerelem dolog.