22. fejezet

 Sziasztok! Sajnálom,hogy megint nagy kihagyás történt,de egyszerűen nem tudtam gépközelbe kerülni...Azért remélem tetszeni fog ez a rész. Most ebben a részben van egy kis telefonos üzengetős rész,amit ékezetek nélkül írtam,mert úgy szerintem sokkal realisztikusabb,hiszen majdnem mindenki ékezet nélkül ír,ha messengeren beszélget a barátaival. Remélem nem lesz nagyon zavaró! Egy nagy bejelentésem van még,ami nem más mint,hogy sikeresen befejeztem ennek a történetnek az első évadát! A részeket az utóbbi időkben előre írtam,bár most kicsit elcsúsztam,mivel nem volt gépem,de a lényeg,hogy bepótoltam,szóval neki álltam a tizedik osztálynak!! Személy szerint elégedett vagyok a befejezéssel,és remélem majd nektek is elfogja nyerni a tetszéseteket. Jesszus nagyon sokat írtam,úgyhogy már inkább elhallgatok!:D Jó olvasást!:)

Október 22. Csütörtök

 I wanna be so far gone in you

So far nothing else will ever do

I wanna be so far gone in you

In you..

I wanna be so far gone in you

So far nothing else will ever do

I wanna be so far gone in you

In you..I wanna be lost

I wanna be lost in you

Like a ship in the night

I wanna get lost in you

Underneath your sky

I wanna be lost in you

Like a ship in the night

So far gone tonight

 Az őszi szünet előtti utolsó tanítási nap. Hát,nem egészen ugyanis ma gyakorlatilag csak az első két óra volt megtartva,utána mentünk a „nagy” terembe,ahol minden ünnepséget tart az iskola.

 Reggel gyorsan magamra kaptam az ünneplőmet; Fekete farmer,fehér blúz és a suli kendő. Miután felöltöztem komótosan lecammogtam a konyhába,ahol a szüleim és a bátyám már javában reggeliztek.

 Anya amint meglátta,hogy lejöttem már pattant is fel a helyéről.

–Jobban érzed magad,édesem? – nézett rám aggódóan.

 Bólintottam,s magamra erőltetve egy mosolyt,töltöttem magamnak egy bögrébe teát,majd leültem közéjük.

–Hé – bökte meg a bátyám a vállam. Unottan felé pillantgattam. – Tudod,ha kell bárkit megverünk apával. – Vígasztalt.

–Csak semmi erőszak – nézett anya a bátyámra szigorúan,mire az kölyökkutya szemekkel nézett rá.

 Úgy gondoltam,hogy előállt a megfelelő pillanat amikor megkérdezhettem anyát,hogy elmehetek e Emma bulijára,így hát fel is tettem a kérdést.

–Hát nem is tudom,Iza – felállt,majd összeszedegette a tálakat,és a mosogatóhoz vitte. Természetesen követtem,hogy meggyőzzem.

–Légysziiii, anyaaaaa – nyafogtam. – Ez az első buli amire meghívtak,és talán kicsit jobb kedvem is lenne tőle – néztem rá boci szemekkel.

–Figyelj kislányom – kezdte, - én tisztában vagyok azzal,hogy most szívfájdalmad van amiatt a fiú miatt,de ez nem változtat a tényen,hogy későn jöttél haza csurom vizesen, ráadásul még nem is szóltál,hogy kimaradsz. Ezek mind amiatt a fiú miatt történtek.

–Tudom anya,és sajnálom,de az egész őszi szünetben bűnhődni fogok,méghozzá eleget. – Próbálkoztam tovább. Látván,hogy anyát még ezzel se sikerült meggyőznöm,a titkos fegyveremhez fordultam: – Apaa! – kiáltottam el magam.

–Iza ugye tudod,hogy még mindig itt ülünk? – nézett rám a bátyám furán,utalva a kis kiáltásomra.

–Jól van de ez így sokkal filmbeillőbb volt,jó? Ne kötekedj – öltöttem rá nyelvet,mire grimaszt vágott.

–Mit akartál kincsem? – fordult felém apa az újságjából felnézve.

–Győzd meg anyát,hogy engedjen el a Halloween-i bulira! Most az egyszer hívnak meg,és így is egész őszi szünetbe büntibe leszek,és sehova se mehetek,légysziiiiiiiiiii!! – nyafogtam ismét.

–Hát nem is tudom,szívem. – Húzta el a száját. – Beszéld meg anyáddal! – felelte,mire anya ajkai győztes mosolyra húzódtak.

–Nemáááááár – nyafogtam tovább.

–Na jó,most már elég volt Izabella! – nézett rám szigorúan. – Majd még megfontolom,hogy elengedlek e. Most pedig menj,húzd fel a cipőd,apád elvisz az iskolába,hogy ne keljen esőbe buszoznod.

 Durrogva indultam el az előszoba irányába,amikor anya visszahívott. Nyomban felcsillantak a szemeim,hiszen azt hittem,hogy megenyhült,és mégis elenged a buliba,ám csalódnom kellett.

–A szendvicsedet ne hagyd itt – nyújtotta át a műanyag zacskót. – Amint vége az ünnepségnek hívj,és érted megyek. – Puszilta meg a homlokomat.

                                                                                       ~°~

 Törin haladtunk tovább az anyaggal,mivel szünet utáni órán összefoglalunk,és írjuk is rá egy hétre a témazárót. Hát igen,a gimiben nem áll meg a tanulás még a szünet előtti utolsó órákon se. Imádom a gimit…Haha.

 A szünetben a büfé felé menet kikérdeztem Dorinát,hogy végre világosítson fel az egész Dávidos üggyel kapcsolatban,mivel én még leragadtam az első mozis találkozójuknál.

–Hát.. – kezdte – Dávid nagyon aranyos,figyelmes,udvarias… - ecsetelte elrévedt tekintettel.

 Felnevettem.

–Na azt mondd,hogy álltok! – ráztam meg kicsit a karját,hogy szálljon vissza a lelke a testébe.

–Elhívott még egy randira… - suttogta pipacs piros arccal.

–Ajjjh deédeeees – gügyögytem,mire csak egy – igen csontos – könyök a bordámba volt a válasz.

 Dorinával tovább beszélgettünk a következő randijukról,és,hogy mit vegyen fel meg hova mennek.

–Mizu csajok? – hallottunk meg egy hangot mögülünk,mire egy nagyot sikkantva arrébb ugrottunk. Persze az összes diák körülöttünk idiótának nézett,de eljutottam arra a pontra ahonnan már egyáltalán nem érdekelt.

 A támadó fantom,aki nem volt más mint Kolos,hatalmas kacarászásban tört ki.

 Dorinával egy „dögöljmeg” fejjel ajándékoztuk meg,majd nemes egyszerűséggel arrébb löktük. Ettől a pillanattól vette kezdetét a háború,ami köztem és Kolos között zajlik le,mivel Dorina egy „Engem hagyjatok ki ebből” szólással kiszállt a harcból.

 A teremhez érve már a folyosón hallottuk az akusztikus gitár kellemes dallamát.

 Mosolyogva léptem be a terembe,és láttam,hogy mindenki Áronék padját állja körül.

–Ügyes – szólt Dorina ahogyan Áront néztük.

 Valóban az volt,mondjuk én egy percig se kételkedtem ebben,ahogy abban se,hogy aki a mi giminkbe jár, az ne lenne tehetséges.

 Ahogy később – Danitól – megtudtam Áron a Thousand Foot Kruch – So Far Gone című számát játszotta el Alexa gitárján.

 Alexa mindvégig mosolyogva és persze szerelmesen figyelte Áron minden egyes mozzanatát.

 Az ő kapcsolatuk számomra az amolyan „példa” kapcsolat. Olyasfajta amilyenről minden velem egykori lány álmodik. Persze gondolom az ő kapcsolatukba is beesnek néha itt-ott kis gikszerek,de ennek ellenére is jól megvannak. Jó,mondjuk az igaz,hogy nem olyan rég jöttek össze,de úgy érzem sokáig így is maradnak.

Angolon filmet néztünk,de szinte senki se figyelt. Inkább zenét hallgatott és telefonozott mindenki. Igen,tudom. Ez a mai fiatalság a modern ketyeréikkel…

 A fülesemet beledugtam a fülembe,és elkezdtem rajzolgatni a vázlat füzetembe,amikor is egy üzenetem jött messengeren.

Ákos Kovács üzenete: Unalooom.

 Halkan felnevettem,majd sebesen elkezdtem pötyögni a telómon.

Fábián Izabella üzenete: Ora vaaaaan!!!!!!

Ákos Kovács üzenete: Egy felkialto jelbol is megertettem am:Ddd

Fábián Izabella üzenete: Nekem nem ugy tunik,mert meg mindig irsz!:D Allandoan zaklatsz.

 Persze ezt csak viccből írtam. Egyáltalán nem zavar,hogy sokszor ír,sőt még örülök is neki.

Ákos Kovács üzenete: Nem tehetek rola. Nem lehet neked ellenallni…

Fábián Izabella üzenete: Aaaaa szoval ellenallhatatlan es elkepeszto vagyok? Egy kislany peldakepe??? *-*

Ákos Kovács üzenete: Ooooo hat azert ne esunk tulzasba:D

Fábián Izabella üzenete: En soha….najo neha,de ezert vagyok olyan cuki nem?:D

Ákos Kovács üzenete: Mivel egy fiu nem mond olyat,hogy cuki ezert nem mondom ki,de igen. Valami olyasmi:)

Fábián Izabella üzente: Pedig te az vagy. Cukiii!!

Ákos Kovács üzente: Menj maaar!!!

 Az Ákossal folytatott üzenetváltás megnevetetett,és ezt Dorina is kiszúrta ugyanis a telefonom fölé hajolt,így az egész beszélgetést látta. Rosszallón ránéztem,mire csak vigyorogva húzogatta a szemöldökét.

 Ekkor újabb üzentem érkezett,ám ezúttal nem Ákostól.

 Budai Roland üzenete: Min rohogsz egymagadban? Kicsit nyugtalanito…

 Éreztem,ahogyan a szívem eszeveszett tempóba kezd dübörögni a mellkasomba.

 Remegő kezekkel írtam a választ.

 Fábián Izabella üzenete: Hahaha. Nagyon vicces vagy,gondolkodtal mar a stand up comedy-s palyaról? Szerintem igazan neked valo lenne!

 Budai Roland üzenete:  Oh köszönöm. Már egy ideje ezt fontolgatom. Nem csak elképesztően nézek ki,a tánctudásom is profi szinten van és ennek tetejébe még a humorom is igazán nagyszerű. Egyszóval tökéletes vagyok.

 Fábián Izabella üzenete: Tul sok idot toltesz a Danival:)

 Budai Roland üzenete: Kopp kopp

 Összeráncolt homlokkal néztem a telefonom képernyőjére. Nagyot sóhajtottam,és visszaírtam neki,bár sejtettem,hogy valami igazán rossz viccet akar elsütni.

Fábián Izabella üzenete: Ki az?

Budai Roland üzenete: Tomi

Fábián Izabella üzenete: Milyen Tomi?

Budai Roland üzenete: Egyiptomi. Hahahahahaha.

 Erre hangosan felnevettem,de nem azért mert vicces volt,hanem mert olyan szar,hogy az már jó.

Budai Roland üzenete: Latom tetszett!:D

Fábián Izabella üzenete: Ez nagyon rossz volt!

 Miközben Rolival beszélgettem persze Ákos is írt,úgyhogy tiszta káosz volt.

Ákos Kovács üzenete: Amugy az oszi szunetben raersz valamikor? Jo lenne egyszer hosszasabban beszelgetni.

 Hirtelen a tokomra szakadt a levegő...Ha van egyáltalán ilyen.

Fábián Izabella üzenete: Hat buntibe leszek egesz szunetben…:/ Viszont Emma bulijara mesz?

Ákos Kovács üzenete: Igen.

Fábián Izabella üzenete: Akkor ott lehet talalkozunk,ha sikerul kikonyorognom,hogy elmehessek:D

Ákos Kovács: De azert,majd fogunk valamikor kettesben is talalkozni? Persze,ha van kedved eljonni velem valahova…

Roland Budai üzenete: HAHOOO!! IZAAA!! Na?

Roli hirtelen jött üzenete miatt teljesen megkavarodtam.

Fábián Izabella üzenete: Persze,hogy van,és szívesen elmennék veled!:)

 Miután elküldtem az üzenetet Ákosnak,oda fordultam Dorinához.

–Képzeld Ákos elhívott valahova – újságoltam neki.

–Mivaaaaan?? – emelte fel a hangját,mire páran felénk kapták a fejüket.

–Halkabban már! – szóltam rá.

–Na ezt most azonnal elkell mesélned! – nézett rám számonkérően.

 Épp beleakartam kezdeni a mesélésbe,amikor pityegett a telefonom.

Roland Budai üzenete: ?? Mivan?

 Összeráncolt homlokkal néztem az üzenetet.

–Mi az? – hajolt oda a telefonom fölé Dorina.

 Nem értettem mire írta ezt Roli,aztán megnéztem a beszélgetés többi részét.

 Amint megláttam,mire írta halkan káromkodni kezdtem.

–Basszus,basszus,basszus,basszus – suttogtam. – Félre küldtem az üzenetet,amit Ákosnak szántam. – Fogtam a fejem.

–Oh…  – húzta a száját Dorina. – Hát ez kínos.

 Döbbenten néztem rá.

–Hogy kínos??  – emeltem fel a hangomat.

–Gyors írd meg neki,hogy félre ment – sürgetett.

 Remegő kezekkel,meg persze piros fejjel pötyögtem a választ.

Fábián Izabella üzenete: Bocsi felre irtam,felejtsuk el..:Dd

Roland Budai üzenete: Oke elvan felejtve!:D De amugy kinek akartad irni?

Fábián Izabella üzenete: Oh senkinek…ez az információ nem publikus.

Roland Budai üzenete: Namaar! Ne szorakozz!! Egy fiunak?

Fábián Izabella üzenete: Jolvan…igen,Akosnak irtam.

Roland Budai üzenete: Csak nem randira hivott?:Dd

Fábián Izabella üzenete: NEM!!

Roland Budai üzenete: Ez bizony az. Jaaj Iza hát megtaláltad az IGAZIT! Mikor lesz a lagzi? Ugye engem is meghivtok? Szomoru lennek ha nem…

Fábián Izabella üzenete: FEJEZD BE!!

Roland Budai üzenete: :Ddd Pedig nagyon jol szorakozom

Fábián Izabella üzenete: Kacc kacc kukac….de NE RAJTAM!

 Ekkor szólalt meg a csöngő. Épp elakartam tenni a telefonomat,amikor eszembe jutott Ákos,így gyorsan bepötyögtem neki azt amit eleve neki akartam,de félre küldtem.

 Ezután összepakoltam,és beszélgettem a többiekkel,amíg be nem jött értünk az osztályfőnök,és el nem indultunk az ünnepségre.

                                                                                   ~°~

 Amint otthon átléptem a bejárati ajtó küszöbét,egy „Végre szabad vagyok!” kiáltással ledobtam az iskola táskámat a földre.

 Tompa puffanásokat hallottam,majd megjelent a bátyám.

–Na mivan,húgi? – lépett oda hozzám,majd összeborzolta a hajam.

–Anya? – kérdeztem azonnal.

–Konyha – felelte,majd bevágódott a nappaliba. Szó szerint.

 A konyhába érve máris kiszimatoltam az ínycsiklandó illatokat.

 Anya a tűzhely fölött kevergetett valamilyen masszát,amikor mellé léptem,és egy puszit nyomtam az arcára.

–Szia drágám – köszöntött. – Mi volt a suliban?

–Törin tanultunk,angolon filmeztünk. Ezen kívül még félre küldtem egy üzenetet ami miatt persze jól le is égettem magam – sóhajtottam.

–Biztos nem volt olyan gáz – mosolygott,de én leragadtam annál a szónál.

–Mióta használsz te olyan szót,hogy „gáz”?

–Próbálok haladni a kórral – válaszolta.

–Inkább ne csináld – nevettem el magam.

 Ebéd után felmentem a szobámba,és elvágódtam az ágyamon. Anyáékat ebéd közben folyamatosan próbáltam győzködni,de csak egy „majd még megbeszéljük” volt a válasz. Én azonban nem adom fel!