4.rész

Sziasztok!:) Először is,Boldog Mikulást mindenkineeek!(: Másodszor meg azt szeretném kérni tőletek,hogy írjatok megjegyzéseket,hogy tudjam érdemes e folytatnom a blogot vagy inkább hagyjam,mert úgy se olvassa senki. Előre köszönöm nektek,jó olvasást!:)

Szeptember 21. Hétfő

I go crazy 'cause here isn't where I wanna be

And satisfaction feels like a distant memory

And I can't help myself,

All I wanna hear her say is "Are you mine? "

 Fhu,hát a gimi tényleg fárasztó,ezért nem volt időm írni,ugyanis hamarosan itt van a kilencedikesek „tehetség bemutatója”,amire sokat készül mindenkit és nekem még festenem is kell egy képet,ami majd ki lesz állítva az egész iskola előtt!! 
 Ezenkívül sok minden meg egyébként se történt,csak annyi,hogy csütörtökön lesz a rettegett verébavató és mi szuperhősöknek fogunk beöltözni,én meg még azt se tudom mi legyek,de nagyon úgy néz ki,hogy elfogadom a többiek javaslatát és szupergirl leszek. Rolival elkezdtünk beszélgetni. 
 Szinte mindennap megnézem a külön órák után,ahogyan táncol,mert mindig bent marad még fél órát gyakorolni. 
 Mivel kiszúrta,hogy nézem behívott magához,így a táncterembe ülve szoktam nézni és közben rajzolok. 
 Inkább még olyan ismerkedős stádiumba van a kapcsolatunk,de eddig egyszer se küldött el a francba,amikor néztem,szóval gondolom ez jó jel.
 A mai napot meglepetések hada árasztotta el,volt jó és rossz is,de inkább kezdem az elején.
 Na szóval,reggel eléggé nyomottan keltem,köszönet a szomszéd kutyájának, Tibornak. Eleve ki ad egy kutyának olyan nevet,hogy Tibor? De mindegy ez most eléggé lényegtelen információ. 
 Na szóval, gyorsan kikászálódtam az ágyamból és rendbe szedtem magam,majd egy kiadós reggeli után,futottam a buszmegállóhoz. 
 Dorinával megbeszéltük,hogy a suli előtt találkozunk,de ő sehol se volt,én meg azt gondoltam,hogy biztos csak késik egy kicsit,de miután tíz percet vártam és nem érkezett meg,elkezdtem pánikolni. 
 Dorina került hozzám a legközelebb, és eddig ha késett is a megbeszélt időponthoz képest,mindig írt legalább egy üzenetet,de most semmi. 
 Miközben ezen töprengtem és a telefonomon pötyögtem Dorinának aki semmi életjelet sem mutatott,oda értem az iskola épületéhez.

 - Héé Iza! Hahóó! - futott elém Dani,mire felnéztem rá. - Hát veled meg mi van? - kérdezte vigyorogva.

- Semmi csak aggódok Dorina miatt,nem írt,hogy hol van,pedig amikor késik mindig szokott írni - mondtam kétségbeesetten. Ekkor odaért Roli is,és…és egyenesen felénk tartott!
 Próbáltam venni egy mély higgadt levegőt.

- Csá - köszönt neki Dani és lepacsiztak.

- Szia - mondtam majd tovább nyomkodtam a telómat. 
 Egyrészt mert nem akartam a szemébe nézni másrészt meg túlságosan aggódtam Dorina miatt. Aki még mindig nem válaszolt!

- Mit pötyögsz ennyire? - kérdezte Roli,nekem meg görcsberándult a gyomrom.

- Ööö csak izé Dorinát próbálom elérni,mert nem tudom mi lehet vele. - hebegtem zavartan.

- Biztos minden rendben van vele Iza,ne idegeskedj! - mondta Dani. Hát kösz.

- De ajjh - nyögtem ki. De ekkor csoda történt! Dorina felhívott!!

- JézusSzentjózsef Dorina,hol a jó büdös fra.. - akartam mondani majd tekintettel arra,hogy társaságban - főleg Roli társaságában-  nem illik káromkodni mert ahogy anya szokta mondani egy törékeny úri hölgy vagyok aki nem káromkodik, gyorsan korrigáltam. -  Khm,mármint,hol a jó büdös életbe vagy most?? - kérdeztem Dorinát akinek eléggé furán hangzott a hangja. - Dorina te sírsz? - kérdeztem már tényleg ijedten.

- Nehhem,jól vagyohook,ténylegh! -  mondta bár engem nem győzött meg. - Mindjárt odaérek a suhulihooz, nyugohodtahaan menj cshak behe a terembe! - Mondta, majd letette.

- De Dorina… Hahóóóó!!! - Mondtam idegesen a telefonba bár már rég kinyomta. Nagyon megijedtem hogy mi lehet vele,ezért idegesen beletúrtam a hajamba majd sóhajtottam egy hatalmasat.

- Na! Mi történt? - kérdezte Dani.

- Mindjárt jön!

- Mondtam - mosolyodott el.

- Nem, nem valami nincs rendben vele! Sírt a telefonba!!- mondtam ki nyíltan.

- Nem úgy volt,hogy van egy szívszerelme? - mondta gúnyosan megnyomva a szívszerelme szót Roli. - Szerintem vele van valami gáz. - rántott egyet a vállán. 

- Lehet – mondtam - De nagyon megijesztett - csóváltam meg a fejem.

- Nyugi nincs semmi gáz,inkább menjünk be! - mondta Dani, és elindultunk befelé. A terembe leültem a helyemre és idegesen fürkésztem az ajtót,hogy mikor jön már be rajta Dorina. 
 Amikor végre megérkezett. Lehajtott fejjel a helyére baktatott.

- Dorinaa! - mondtam neki halkan. 
 Felemelte a fejét,és úristen! Fekete karikák,piros orr,megduzzadt szemek. Na jó ebből elég!  
 Megfogtam Dorina kezét és berángattam a lánymosdóba. Ott segítettem megmosni az arcát majd amikor ezzel végeztünk,keresztbefont karokkal álltam előtte, olyan „hallgatlak” stílusban. 
 Épp szóra nyitotta a száját amikor is Alexa,Anett,Nori és Emma robogott be a mosdóba.

- Na, most már kezdheted! - mondta Alexa,majd mellém állva csípőre tett kézzel vizslatta Dorinát.

- Összevesztünk Ákossal,és mindenfélét az arcomba vágott,hogy én egy semmirekellő vagyok és a háta mögött meg csalom össze vissza. - mondta alig hallhatóan,mire teljesen ledöbbentem.

- Szakítottunk! - suttogta és elkezdtek potyogni a könnyei. Alexa kivételével mind odamentünk hozzá és megöleltük,ő meg csak bámult mintha nem is ezen a bolygón élne.

- Még Ő gyanúsított meg TÉGED?! - kérte ki magának(?).

- Dorina! Ha kételkedik benned akkor nem érdemel meg téged! Pláne nem akkor, amikor mindennek elmond téged! - mondta ki határozottan.

- De ezt ti nem érthetitek - legyintett szipogva - Már több mint egy éve járunk és…és most meg mindennek vége! - mondta sírva,majd szorosabban öleltem és addig amíg lejjebb nem apadt a zokogása.

 - Na jó,ideje indulni,mert befognak csöngetni és franciánk lesz! – mondta Nóri,majd még egyszer megmostuk Dorina arcát,majd elindultunk a terembe. 
 Órán feleltünk az igékből,aki nem tudta az egyest kapott,nekem sikerült mind a négy igét hibátlanul elragoznom,így ötöst kaptam,ahogyan Dani is,akinek súgtam három igét.
 Az óra többi részében meg,mivel unta magát, összefirkálgatta a karomat. Köszi! 
 A következő óránk tesi volt,így mindenki átfutott a tesiteremhez. 
 Haha,én felmentett voltam,ugyanis anya írt nekem felmentést „női okokra” hivatkozóan,így én felültem a lelátóra és nézelődtem. 
 Észrevettem,hogy Áron is fent ül a lelátón,így összeszedtem minden bátorságomat és odamentem hozzá.

- Ööö…Szia! – köszöntem. Felnézett rám,kérdő tekintettel,gondolom nem tudta hogy mi a francért mentem oda hozzá. Sebaj,egy próbát megért.

- Csá. - Mondta furán,majd elkezdte nyomkodni a telóját.

- koRnt hallgatsz? – kérdeztem,mert meghallottam,az egyik számukat. Ő erre már kíváncsian felnézett rám,majd egy hatalmas vigyor keletkezett az arcán.

- Ja,ismered?- kérdezte

- Igen,sokszor hallgattam,régen a kedvenc bandám volt!- mosolyogtam rá.

- Ahaa.. - mondta – melyik a kedvenc számod?- kérdezte felvont szemöldökkel,mintha kételkedett volna bennem.

- Haters,Children of the koRn,Evolution,Y’all want a single,Word up,de igazából az összes,albumokat szoktam hallgatni inkább mert ott többet megtudok hallgatni! - mondtam őszintén. Mire még mindig kissé furán nézett – A bátyám szoktatott rá,ő imádja és jó irányba akart engem is terelni – vonogattam a vállamat. Erre a fülhallgatója egyik felét felém nyújtotta,míg a másikat beledugta a fülébe. Betettem a füles másik felét a fülembe,aztán meg elindította az egyik albumot.  Egész órán ezt hallgattuk,aztán óra végén amikor feloldotta a telóját,hogy kikapcsolja a zenét,valami egészen döbbeneteset láttam,ugyanis a képernyőzára nem más volt mint….Alexa!! Áron észrevette,hogy a telóját nézem.

- Ööö nem akarok kíváncsiskodni,de ööö….Ez…mármint ti most…úgy értem,te meg Alexa…szóval.. – hebegtem sokkosan,mire Áron elröhögte magát.

- Ja,de ne mond senkinek,amíg Alexa személyesen el nem mondja nektek! Na de én most léptem. Szevasz – intett mosolyogva. 
  Hogymiii?? 
 Mindent tudni akartam,ezért sietős léptekkel robogtam a lányöltöző felé,mármint robogtam volna,ha a folyosón nem ütközök bele, Roliba! Ezt. Komolyan. Nem. Hiszem. El! Miért van,az,hogy mindig Roli az akibe bele ütközöm valahol?

- Bocsi – motyogtam,a cipőmet bámulva,mert féltem,hogy ha a szemébe nézek,totál elvörösödök.

- Nem gáz,már megszoktam,hogy mindig belém ütközöl – legyintett,majd egyszerre röhögtük el magunkat. Milyen aranyos amikor nevet…Nem! Szedd össze magad Iza,koncentrálj!!

- Jól van na,te vagy mindig előttem! – mondta,mire röhögve megkerült és tovább ment. 
 Egy ideig még utána néztem,aztán rájöttem,hogy nekem most Alexát kéne vallatnom,így befutottam az öltözőbe,ahol a d-sek elkezdték leszedni a fejem,hogy „csukd már be az ajtót,isteneeem”…Komolyan,mégis miért kell nyávogni,majd becsukom ha bejöttem rajta,pfff..

- Alexa! Nincs valami mondanivalód a számunkra? – szegeztem a kérdést,az épp a pulcsiját levető lánynak. A többiek érdeklődve felé pillantgattak.

- Mire gondolsz? – kérdezte,majd beleivott a vizébe.

- Hát mondjuk arra,hogy nem is tudom,Áronnal jársz! – mondtam ki,mire Alexa kiköpte a vizét és fulladozott, a lányok meg tátott szájjal néztek rá.

- Mivaaaaaan?? – kapcsolt először Emma.

- Te jársz Áronnal? – kérdezte Nóri is.

- Mi a jóbüdösélet? – ámult Anett is.

- De hát hogyan? – érdeklődött Dorina is,akinek már bedagadtak a szemei a sírástól.

- Befejeztétek? – kérdezte unottan Alexa. – Igen járunk,de még nagyon friss,ezért nem szóltam,bocsánat! – nézett ránk ajakbiggyesztve.

- Nem számít,de most ajánlom,hogy mindent mondj el! – nézett rá fenyegetően Emma. Aztán Alexa belekezdett.

- Az úgy volt,hogy múlthét előtti héten bent maradtam külön óra után még gyakorolni egy kicsit,de nem vettem észre,hogy bárki bent lenne,amikor a dal végén végül észrevettem Áront az ajtónak dőlve,ahogyan engem néz és nem tudom,olyan gyorsan vert a szívem,ahogy rá néztem,hogy azt hittem meghalok…és én még sose éreztem ilyet,így eléggé megijedtem…Aztán odajött hozzám,kezébe vette a gitárját,amiért visszajött és hát együtt zenéltünk…én énekeltem, ő meg gitározott és közbe énekelt,és akkor valami elkezdődött…este rám is írt és hajnali egyig beszélgettünk…így ment ez egy hétig,aztán elhívott moziba és ott megcsókolt…azóta járunk,szóval tényleg alig egy hetes az egész,ezért nem mondtam nektek…De most,hogy tudjátok,sokkal jobban érzem magam – sóhajtott,mire mind meghatódva néztünk rá és egyszerre ugrottunk rá,és öleltük meg.  Úgy örülök nekik,de tényleg! Bár Dorina ne lenne ilyen szomorú az a barom miatt. Úgy tudtam,hogy még gondunk lesz vele.  
 Kémián Boldi mellett ülök,aminek örülök,mert fájdalmasan sokat röhögök!
 Nagyban jegyzeteltem a tábláról,amiket Illyés tanárnő felírt,amikor hirtelen Boldiból kiszakadt egy nyerítés szerű hang,mire mindenki röhögve felénézett, én meg padra hajtott fejjel szakadtam a röhögéstől.

- Fiam! – nézett Illyés Boldira.

- Igen,tisztelt tanárnő,mit óhajt? – kérdezte „bájos” mosollyal, mindenki visszatartott röhögéssel figyelte az eseményeket.

- Ezt a hangot te adtad ki magadból? – vonta fel szemöldökeit.

- Ja,hogy azt? Ugyan az sokszor előfordul,majd megszokja – legyintett,mire már a hasamat fogtam.

- Fáj a fejem a sok neveletlen fajankóktól – dörzsölte a halántékát Illyés.

- Parancsoljon tanárnő ez segít! – rakott egy algopyrint Illyés asztalára,az első padba ülő Csabi,mire Illyés feje paprika vörös árnyalatúra változott.

- Ezt mégis,hogy képzeled kisfiam? Azonnal add ide az ellenőrződet,ez hallatlan! – csapta az asztalra a naplót Illyés.

- Most mi? – értetlenkedett Csabi. – Én csak segíteni akartam,maga mondta,hogy fáj a feje,nem kell máris itt idegbetegeskedni – motyogta Csabi,miközben előhalászta az ellenőrzőjét,mi meg szakadtunk a röhögéstől. 
 Hát igen,ez is egy jó kis kémia óra volt.
 Órák után mindenki futott a külön órákra,én viszont gyorsan Dorina keresésére indultam,mert ma már nem találkoztunk volna többet és külön óra után ment volna el Ákoshoz a cuccaiért.  Végül megtaláltam és meglepődésemre éppen nagyban nevetett Dáviddal!! Na ezt majd később még kinyomozom,mindenesetre örülök,hogy végre nevetni láttam.

- Sziasztok! – köszöntem nekik,majd Dorina felé fordultam. -  Nagyon vigyázz magadra! És ne hidd el egy szavát se!- mondtam neki mire ő hevesen bólogatott,majd szorosan megöleltük egymást.

- Te vagy a legjobb,remélem tudod! – mondta mosolyogva,mire én is elmosolyodtam és futottam rajzra. Már elkezdtük a kiállításra készülő képeket,így ma is azokat folytattuk. 
 Rajz után szokásosan a táncterem felé vettem az irányt,ahol - mint mindig -  Roli táncolt. 
 Mindig elcsodálkozok rajta,hogy milyen őrülten jól nyomja.  Észrevett,majd vigyorogva meghajolt,mire elröhögtem magam és megdobtam egy ceruzával. 
 A szokásos fél órás gyakorlás után együtt mentünk ki a suliból,a buszmegállóhoz. Sajnos nem egy busszal szoktunk járni.
 Miközben én azon imádkoztam,hogy nehogy meghallja a szívdobogásomat,ő csak pötyögte a telefonját mire már kezdett elegem lenni.
 Bármennyire aranyos volt és attól eltekintve,hogy majdnem elájultam,hogy ilyen közel vagyok hozzá és éreztem az illatát,felforrt az agyvizem mert társaságban azért elég bunkóság állandóan a telefont nyomkodni.

- Nem tennéd már végre el azt az átkozott telefont? - ripakodtam rá,mire megdöbbent arckifejezéssel nézett rám,majd elvigyorodott.

- Miért talán zavar? - kérdezte ártatlanul.

- Ááá dehogy is. Csak tudod társaságban nem illik a telefont nyomkodni állandóan! - mondtam neki ingerültem.

- Oh hát igazán sajnálom. - mondta majd eltette a telóját. - Így már jobb? - kérdezte szemtelenül. 

- Igen,igazán nagylelkű úriember vagy. - forgattam a szemeimet.  Aztán kész. Nem bírtuk tovább és kitört belőlünk a nevetés. 
 Elég jól eltudtunk beszélgetni,úgy mindenről,de sajnos neki előbb odaért a busza,mire felajánlotta,hogy megvárja míg az én buszom megérkezik és ő majd elmegy a következő buszával, és bármennyire boldog voltam attól,hogy ezt felajánlotta,nem akartam,hogy miattam ne érjen haza és késse le az edzését,így mondtam neki,hogy menjen csak. 
 Christina Aguilera – fighter című számát énekelgetve léptem be a házba,ahol máris megéreztem a finom illatokat.

- Megjötteeeeeeem!! – kiáltottam.

- Konyhába! – szólt vissza anyu. A konyhába azonnal észrevettem a finom sütiket a konyhapulton.

- Aaa,nyammii! – mondtam majd el is vettem volna egyet,ha anya nem csap rá a kezemre.

- Először rendes ebéd,csak utána süti! – szidott le.  Komolyan,néha úgy érzem magam,mint egy ötéves.
 – Mi volt a suliba? – kérdezte,mire mindent elmeséltem neki,majd egy üveg pepsivel felbaktattam a szobámba.
 Miután megcsináltam a házikat,lementem enni,majd gyors leírtam a mai napomat Tominak. 
 Fura,mert úgy érzem,hogy eltávolodtunk egymástól és ez nagyon rossz érzés,hiszen mióta az eszemet tudom ő a legjobb barátom,és nem szeretném ha ilyen egyszerűen tönkremenne minden…
 Na de most megyek fürdeni,mert holnap sajnos megint korán kell kelni.