5.rész

Sziasztok! Itt a következő rész és előre sajnálom,hogy még nem olyan izgalmas a blog,de nem akarok mindent elhamarkodni,majd mindennek eljön az ideje,csak egy kicsit várni kell!:)

Szeptember 22. Kedd

I've gotta say I'm feeling better than I should

Don't got a lot but I know life is always good

Oh, come on over, bring some friends, we'll have a time

Don't got a lot but right now I'm feeling fine

 Reggel hisztiztem egy kicsit,mert nem találtam a piros hátul hosszabb féloldalas felsőmet,ezért toporzékoltam anyunak,hogy megint eltüntette. 
 Fél órával később már teljesen elkészülve ettem a reggeli nutellás banános szendvicsemet a piros pólómba. 
 Hát igen meglett,és kiderült,hogy se anya se egy fekete lyuk nem szippantotta be,egyszerűen csak a székemen volt,mert elfelejtettem,hogy már tegnap este kikészítettem. Jól van na nem az én hibám!

- Izabella! - kiáltotta anya a fürdőből. - Mi megyünk is. Zárd be magad után az ajtót és hívj fel ha elindultál hazafele a suliból és amikor megérkeztél. Kaja a hűtőben,ha mást szeretnél hagytam pénzt a konyhapulton,rendelhetsz magadnak valamit! A bátyád itthon lesz,úgyhogy nem leszel egyedül - mondta miközben jött ki a fürdőből.

- Jól van anya,de már majdnem tizenöt éves vagyok,nem kisbaba! Tudok vigyázni magamra - mondtam majd beleharaptam a szendvicsembe amitől persze tiszta nutellás lett a képem,de nem gáz. 
 Anya odajött és letörölgette az arcomról a nutellát. Komolyan néha úgy viselkedik mintha ötéves lennék.

- Na akkor mi tényleg megyünk drágám, kábé olyan este öt felé érünk haza,szeretünk,puszi - mondta majd fölálltam és kikísértem őket.

- Oké,szeretlek titeket vigyázzatok az úton puszi! - mondta majd megöleltem őket búcsúzásképp. 
 Miután anyuék elmentek felkaptam a táskámat és elindultam a suliba. 
 Dorina már ott várt engem a suli előtti buszmegállóban és együtt mentünk tovább, miközben ő elmesélte mi történt vele tegnap,amikor találkozott Ákossal.

- És erre én otthagytam! - mondta ki büszkén.

- Jól tetted! - bólogattam.

- Aztán meg otthon végig Dáviddal beszéltem szóval neki vissza se írtam! - Várjunk csak! Hogy mi??

- Hogy miiii??

- Igen, igen elküldtem!!- mondta ki boldogan.

- Jól van,ügyes vagy! De,hogy érted azt,hogy beszélgettél…Dáviddal? - kérdeztem izgatottan.

- Ja hogy az! Ugyan az semmiség, Dávid jó barátom. - legyintett.

- Jó barát mi? - vigyorogtam,mire belém könyökölt. Aúúú. 
 A sulihoz érve észrevettük a többieket és még Boldi integetett is,hogy menjünk oda hozzájuk!

- Sziasztok - köszöntünk.

- Császtok srások - mondta Boldi - Mizu? - kérdezte,mire Dorina elkezdett mesélni,úgy mindenféléről. 
 Mivel nem nagyon tudtam mit mondani így inkább felmentem a terembe,ahol Kolost,Attilát és Norbit találtam. 
 Köszöntem majd leültem a helyemre és rajzoltam. 
 Nem sokkal később a többiek is - nem kis hangzavarral - beözönlöttek. 
 A rádióba Avicii - addicted to you című száma üvöltött. Bence,Kolos,Dani és Attila is elkezdtek rá táncolni,mire természetesen mindenki elkezdett röhögni. Hát igen. Vicces volt az biztos,főleg úgy,hogy egyikük se táncos. 
 Éppen ekkor érkezett meg Roli is,aki elég furán nézett az épp táncoló - vagy valami olyasmi -  fiúkra,majd ledobta a táskáját és beállt hozzájuk.
  Így fogadtuk az osztályfőnökünket.

- Hát ez… - nézett végig a még mindig táncoló fiúkra. – khm,egészen lenyűgöző – mondta zavartan.

- Gyerünk Dani rázzad! – kiabált be Boldi,mire mindenki felröhögött.

- Na jól van gyerekek most már nem is megy a zene! Kérlek foglaljatok helyet,hogy elkezdhessük az osztályfőnöki órát. – tapsolt kettőt Ágnes tanárnő. 
 A terembe mindenki elfoglalta a helyét,majd többé kevésbé érdeklődve figyeltük a tanárnőt.

- Az egyik fontosabb dolog amiről beszélnünk kell az a pénteki verébavató esemény – mondta. – Tehát először is azt kell megbeszélnünk,hogy ki minek öltözik! Szóval,körbeadok egy lapot és szeretném,ha mindenki ráírná a nevét és mellé azt,hogy minek öltözik be – adta oda a lapot az első padba ülő Attilának.  Ezzel egy kicsit elment az idő de végül mindenki felírta. Én Kim possible leszek,mert ahhoz van ruhám és régen amúgy is imádtam.

- Rendben – tette le Farkas tanárnő az asztalra a lapot. – Ne felejtsétek el,hogy a verébavató ünnepség után,lesz nektek egy verébavató after parti – mondta,mire az osztályba mindenki elkezdett fütyülni. – Csend legyen! – emelte fel a hangját a tanárnő,mire mindenki elhallgatott. – A másik dolog amit meg kell gyorsan említenünk – nézett az órájára. – Van is még egy kis időnk. Tehát a jövő héten megrendezett műsorról lenne szó. Iskolánk minden évben megrendezi ezt a kis műsort,ahol megmutatjátok tehetségeiteket. Mást nagyon nem kell erről megbeszélnünk hiszen a külön óráitokon a tanárok minden szükséges információt megosztottak veletek. Mehettek szünetre,sziasztok – köszönt el az osztályfőnök. 
 Következhetett a dupla magyar. Hurrá.

- Jól van gyerekek,akkor következő órán felelés lesz,abból amiket ma leírtunk,úgyhogy tanuljatok! – mondta Pollár tanárnő miután kicsengettek,majd kiviharzott a teremből. 
 A szünetben odajöttek hozzánk a lányok.

-  Ez nem igaz,hogy már a második héten feleltet – nyávogott Anett.

-  Szerintem ez így korrekt hiszen az első hét,az ismerkedős hét,hogy megszokjuk az iskolát,az osztályt és a tanárokat. Most viszont már megvolt az ismerkedés,így írathatnak is! – fejezte be,roppant érdekes beszédét Alexa.

- Mi? Bocs bealudtam – ásított egyet Dorina mire felnevettem.

- Haha,baromi viccesek vagytok – forgatta unottan a szemeit Alexa.

- Hé,lányok nem jöttök? – kérdezte Botond.

- He? – kérdezte Emma.

- Tesi lesz, és mindjárt becsöngetnek! Nektek meg mivel lányok vagytok gondolom több idő kell vagy mi – vonogatta a vállát majd kilépett az ajtón

- Basszus – fogtam a fejem idegesen. – Húzzunk! – megfogtam a lányokat,majd eszeveszetten futottunk a tesi öltözőhöz.

- Őőőő bocsika,arrébb mennél – furakodtam át a

tömegen. 
 Gyorsan átfutottunk az udvaron,majd be a lányöltözőbe. 
 A d-sek már felöltözve ültek a padjaikon és pletykálkodtak. Legalább is szerintem. Nem nagyon beszélgettem eddig velük. De őszintén megvallva nem is tervezem. Elég bunkók még a felsőbb évesekkel is. Pedig ők a kilencedikesek!    

- Oké van kábé öt percünk,hogy átöltözzünk! Az nem nehéz. – mondta Emma,majd kivette a táskájából a tesi cuccát és elkezdett öltözködni. 
 Helyet foglaltam mellette a padon,majd belebújtam az egyen felsőbe. Éppen a hajamat kötöttem kontyba amikor Dorina sikkantott egyet.

- Jajj Dorina,hát te meg mit csinálsz? – nevettem ki drága barátnőmet,ugyanis a pólója félig felhúzva volt rajta,mert nem tudta lejjebb húzni a fején. Vicces látvány volt.

- Segítsetek! Nem jön ráám! – sipákolt,kezeivel kalimpálva.

- Nyugi már segítünk,csak ne pofozgass legyél oly szíves! – forgatta a szemeit Alexa.

- Hányszor mondjam még neked,hogy nem egészséges ha állandóan a szemedet forgatod?! - mondtam Alexának,miközben Dorina fejéről próbáltuk leoperálni a pólót.

- Ha nem fogod be,megfojtalak a pólóddal! – nézett rám szúrós szemekkel.

- Jól van na,csak mondtam,nem kell mindjárt  lecseszni – motyogtam sértetten. Végre sikerült lerángatnunk Dorináról a pólóját,és mivel elkészültünk,kimentünk az öltözőből a tesiterembe.

- Jól van lányok,a mai program,az úgy fog kinézni,hogy két kör a suli körül,aztán meg röplabdázunk. Irány futni,egy kettő! – tapsolt Kőszegi tanárnő. 
 Dorina nyögött egyet mellettem,majd mind elindultunk az udvarra.  A lányokkal jól tartottuk a tempót,és simán letudtuk futni megállás nélkül a köröket. Dorina azonban hááát…már kevésbé.

- Dorina csipked már magad! Hogy lehetséges az,hogy táncolsz,de nem jó az állóképességed?! – kérdezte tőle Alexa,aki megfordulva -tehát nekem háttal - futott,miközben Dorinához beszélt.

- Ne piszkáljál már! Balettozok,nem olimpikon futó vagyok! – nézett rá szúrósan Dorina.

- Sok a beszéd,lányok,siessetek,két kört lefutni igazán nem nagy feladat! – szólt ránk Kőszegi.

- Könnyen beszél,nem ő fut – motyogta Dorina,mire felnevettem. Miután sikeresen lefutottuk a suli köröket - igen Dorina is -,bementünk a tesi terembe röplabdázni. Bah. 
 A fiúk épp fociztak. Érdekes. Állítólag a fiúk tanára rosszabb mint a miénk,mert mindig különböző feladatokat kell csinálni nála. Ők meg simán focizhattak. Hát ezt nem értem.  

– Nemááár,nekik miért nem kell futni? – nézett a fiúkra Dorina fájdalmasan.

- Ugyan a röplabda is tökre jó – nyugtatgattam meg,legalábbis próbáltam, de abban a pillanatban egy röplabda repült egyenesen felém,és egy hatalmas csattanással az arcomon landolt. Aúú.  Mindenki,még a fiúk is felém néztek. Hurrá, most mindenki megláthatja a piros fejemet.

- Jézusom Iza jól vagy? – kérdezte Emma,aggódva.

- Bocsiiiiii – nyávogta Panni,a d-s lány aki pofán dobott.

- Semmi baj – sziszegtem miközben az arcomat fogtam.

- Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?! Nem láttad,hogy ott vannak? – förmedt rá Emma.

 - Most mi van? Bocsánatot kértem,azt mondta nem baj,nem tehetek róla,hogy ott álldogáltak középen – védte magát Panni.

- Lányok elég! – szólt rájuk Kőszegi. – Izabella menj ülj le egy kicsit,amíg jobban nem érzed magad,ahhoz,hogy csatlakozz – mosolygott rám.

- Rendben,köszönöm – mondtam,majd felsiettem a lelátóra és helyet foglaltam.

- Hé,Iza! Minden oké? –kiáltotta Dani.

- Igen,csak ég a fél fejem – legyintettem.

- Velem is sokszor előfordul,tedd bele a fejed egy vödör tejfölbe,nálam beválik! – kiáltotta Boldi,mire értetlenül néztem rá. Végül nem szálltam be a röpibe,mert egyrészt égett a fejem - de azt túléltem volna - ,másrészt mert,így jó rálátásom volt a fiúkra. 
 Épp fociztak és a labda épp Emmánál volt,aztán..várjunk csak!! Miért volt Emmánál??

- Székelyi Emma,azonnal gyere vissza röplabdázni! Még is mit képzelsz,nem gyerek nap van – förmedt rá Kőszegi.

- De nemáááár! Panni rohadt idegesítő,nem bíroooom – duzzogott Emma. A fiúk persze szakadtak a röhögéstől.

- Az azért érthető – szólt közbe Kolos,majd elkezdett körbe - körbe  futosgálni a labdával(?).

- Már elnézést! – lépett oda Panni.

- Nincs elnézééés,fűdet rá! – kiáltotta Boldi Pannira mutatva,mire az csak megforgatta a szemeit. 

- Ez nem egészséges! – oktatta ki Csabi.

- Hahh, mondtaaaam! – kiáltottam el magam,mire mindenki felém nézett.

- Mivan? – kérdezte Roli.

- Ami mindig. Retardált – legyintett az éppen akkor odaérő Alexa.

- Gyerekek! Elég,tesi óra van! Lányok,mindenki menjen vissza a többiekhez,ne keljen még egyszer mondanom! – nézett rájuk szúrós szemekkel Kőszegi. Emma szomorúan ballagott vissza a többiekhez. 
 Az óra végén,már csatlakoztam a lányokhoz,és együtt mentünk az öltözőkhöz. 
 A következő óra rajz volt. Az osztály zászlót készítettük el,ami kell majd a csütörtöki verébavatóra.
 Egy kiadós fizika után - Fhuj -  ment mindenki a különórájára.  Úgy döntöttem hazaviszem a rajzom és otthon folytatom,ugyanis nem volt elég az idő és még van mit javítani rajta,ha kiakarom állítani. 
 Ma inkább siettem haza és nem néztem meg Rolit. 
 Otthon felhívtam anyut és beszámoltam neki arról,hogy mi volt ma - tanulás ügyileg -  a suliba,majd felszaladtam a szobámba,hogy megnézzem kaptam e üzenetet Tomitól,mert régen beszéltünk és mondta,hogy ma mindenképp fog hívni vagy írni a neten. De semmi. 
 Most meg fél tizenkettőkor itt fekszem az ágyamon a kezembe a telefonommal és várom,hogy megszólaljon. Hiába.