2.rész

Szeptember 1. Kedd

 Reggel,a summertime sadnessre ébredtem. 
 Ja igen,van egy furcsa szokásom,ami annyit rejt,hogy ugye este én úgy alszok el,hogy zenét hallgatok a fülesemmel. Így,hát mostantól mindig lefogom írni annak az egy számnak,azt a versszakát amire felébredek.:) Szóval:                                                                                          

I got my red dress on tonight                                                               Dancing in the dark in the pale moonlight                                           Done my hair up real big beauty queen style                                       High heels off, I'm feeling alive

 Hmm. Vajon ez mekkora baromság? Mindegy.  Szóval,kikászálódtam az ágyamból és befutottam a fürdőbe,hogy egy kicsit felfrissítsem magam. 
 Az ünneplő ruhámat már tegnap előkészítettük anyával,szóval ezzel már nem kellett bajlódnom. Mivel nem akartam,első nap kilógni a sorból egy flitteres ruhával,ezért csak egy egyszerű fekete szoknyából és fehér pólóból állt az ünneplőm.
  Miután felkaptam magamra a ruhadarabokat,felkentem egy kis alapozót és szempillaspirált. Kiegészítőnek csak egy nyakláncot vettem fel,amin egy pillangó volt. A legjobb barátomtól,Tomitól kaptam ballagásra. 
 Nagyon fog hiányozni,hogy nem lehet velem a suliba. A gondolat menetemet telefonom rezgése szakította félbe. Gyorsan felkaptam és megnéztem kitől jött SMS-em. Tomi írt,hogy hívjam fel amint elkészültem. Második csörgésre fel is vette.

- Na izgulsz? – szólt bele a telefonba köszönés nélkül.

- Neked is jó reggelt! – nevettem.

- Köszi – mondta szemtelenül.

- Tomi nagyon félek! – mondtam,és azt hiszem elég kétségbeesetten hangozhatott a hangom.

- Nem kell,mindenki imádni fog,ahogyan én! – mondta,mire elmosolyodtam.

- Fura lesz,hogy nem leszel majd velem – biggyesztettem le ajkaimat,amit ő persze nem láthatott.

- Lehet,hogy suliba nem együtt leszünk,de mindennap fogunk beszélni,ahogyan eddig is! - győzködött.

- Remélem – sóhajtottam,majd ránéztem az órára,ami 7:08-at mutatott. – Most mennem kell,mert lefogom késni a buszt,de majd suli után beszélünk!

- Sok sikert mindkettőnknek mára. Kisujj! – mondta,mire elvigyorodtam és felemeltem a kisujjamat. Ez ilyen szokás nálunk.  Miután letettem a telefonomat,átszaladtam a bátyámhoz,aki még aludt. Nekifutásból ráugrottam.

- Mia…? – fogta a fejét – Mi a francot csinálsz húgi? – kérdezte.

- Megígérted,hogy elkísérsz ma a suliba,mivel nem tudom merre kell menni és anyuék meg elmentek. 
–Jól van,adj két percet. – pattant ki az ágyából. 
 Miután sikeresen elkészültünk mindketten,futottunk a buszmegállóba. 
 A busz öt percet késett,hát baromi jó. Helyet foglaltunk,majd az ablakon kinézve gondolkodtam. Jobban mondva imádkoztam. tizenöt perccel később megérkeztünk.

- Jól van húgi. Négy órád van,szóval üzenj ha végeztél és eljövök érted – mondta Ádám. – Ne foss,nem lesz semmi gáz! – mosolygott,majd egy határozott mozdulattal taszított egyet a hátamon,aminek köszönhetően majdnem eltaknyoltam. Ezért még kapni fog. 
 Vettem egy hatalmas levegőt majd elindultam a suli felé. 
 Az épület hatalmas,téglalap alakú volt. Sok fa árnyékolta be a beszélgető diáksereget. Észrevettem,hogy sok diák hozott magával hangszert is. 
 Egy vékony nő rohant ki az épületből és betessékelt mindenkit.  Egy utolsó, nagy sóhajtás után én is megindultam. Hát elkezdődött. Követtem a többieket. Meglepetésemre kimentünk a hátsó ajtón keresztül az udvarra. Amint kiléptünk az udvarra észrevettem egy hatalmas épületet. Mivel a többi diák is arra ment,így követtem őket. 
 Az épület több szintes volt. A második emeletre mentem,ahogy a többiek is. Az emeleten még egy duplaszárnyú ajtó fogadott,ám ez ki volt támasztva. 
 Belépve egy halom diákot láttam akik,egymással beszélgettek. A teremben elöl egy hatalmas színpad volt,előtte pedig székek.  Észrevettem,hogy minden diák egy sorban ül,és,hogy minden sorban ott van előttük egy tanár,feltételezem az osztályfőnökük.  Lábujjhegyre állva lestem,hol lehet az én osztályfőnököm,ugyanis beiratkozásnál már láttam így tudom,hogy néz ki. 
 Öt perc keresgélés után végre megtaláltam,így hát megindultam felé. 
 Odaérve észrevettem pár osztálytársat,akik már ott ültek. Volt aki unottan bámult ki a fejéből,de volt olyan is aki izgatottan vizslatott mindenkit.

- Izabella,örülök,hogy te is ideértél. Foglalj helyet! – mosolygott rám az osztályfőnököm,Farkas Ágnes tanárnő. Visszamosolyogtam rá,majd helyet foglaltam egy hosszú szőke hajú lány mellett.

- Szia,Dorina vagyok – mosolygott rám.

- Izabella,de szólíts csak Izának – mosolyogtam vissza rá. 
 Aranyos lánynak tűnt. 
 Sajnos itt ki is halt a beszélgetésünk,de nem is baj,most még minden új és idegen.
  Lassacskán a többiek is idetaláltak.

- Jól van,gyerekek már majdnem mindenki itt van. – nézett végig rajtunk az ofő – Ki is hiányzik? – kérdezte.

- Roli! – kiáltotta be mögülem egy hang,mire megfordultam,hogy kiderítsem,ki a hang gazdája; Egy sötét szemű,sötét hajú,fülbevallós srác nézett vissza rám,egy amolyan „ Mi a francot akarsz” tekintettel,így inkább visszafordultam.

- Rendben, akkor tehát csak Rolandra várunk – mondta az ofő,majd ránézett az órájára. – Remélem azért már úton van,öt perc múlva kezdődik az évnyitó - Öt perccel később elkezdődött az évnyitó,amit az igazgató egy teltkarcsú alacsony nő,kezdett a beszédével; Elmondta,hogy reméli ebben az évben,kevesebb lesz az igazolatlanok száma,meg,hogy jobb átlagok születnek majd stb. Aztán megnyitotta az évet. Hurrá.

- Végeztével,a kilencedikeseknek szeretném mondani,hogy mi nálunk,az évnyitón mindig van egy kis előadás,amin a diákok megmutathatják tehetségeiket. Fogadjátok szeretettel őket! – jelentette be mosolyogva,majd levonult a színpadról,a helyét átadva a fellépőknek. 
 Az előadás elég érdekes volt. Felléptek táncosok,énekesek és pár rajzos festményét is kiállították. 
 Az előadások közben,az utolsó osztálytársunk is megérkezett. Legalábbis a hangokból ítélve,ugyanis nem néztem hátra,az furán jött volna ki. 
 Amikor vége lett az összes előadásnak,átvonultunk az osztálytermünkbe. A terem nem volt valami nagy; Két padsor volt csak. Egyik az ablak felöli,a másik meg az ajtó felöli volt. Mindkét sorba öt kétszemélyes pad volt. Ledobtam magam az ablak felöli padsor második padjába.

- Leülhetek? – kérdezte Dorina.

- Persze,gyere – mosolyogtam rá és örültem,hogy ő fog mellettem ülni. 
 A többiek is nagyjából elhelyezkedtek már,így az ofő bele is kezdett a beszédébe. Lediktálta az órarendet,ami baromi húzós,mert háromszor is van nyolc óránk,plusz még a külön órák mindenkinek a választott tárgyából. 
 Az első szünetben zenét hallgattam,ugyanis a padtársam,Dorina lement a büfébe. Megkérdezte,hogy akarok e vele menni,de nemet mondtam. Most egy kis zenére és nyugalomra volt szükségem. 
 Arra eszméltem fel,hogy valaki megkocogtatja a vállamat. Kirántottam a fülest a fülemből és kérdőn néztem a mosolygó Dorinára,aki egy snickerset nyújtott felém.

- Neked hoztam – világosított fel. – Gondoltam biztos éhes lehetsz,legalább egy kicsit és hát csokiból sose elég – mondta.  Elfogadtam a csokit,majd belekezdtem az elfogyasztásába.

- Neked nem fura? – kérdeztem.

- Micsoda?

- Hát ez az egész – vonogattam a vállam. – Minden olyan más,mint általánosba.

- Hát igen,mert ez a gimi! Hahóó! – lóbálta a kezeit,mire nevetve csitítgattam.

- Mi a választott tárgyad amúgy? – kérdeztem tőle,mire felcsillantak a szemei.

- Tánc. Neked?

- Rajz – mondtam,majd itt vége is lett a beszélgetésünknek,ugyanis az ofő rontott be a terembe és elkezdődött a második osztályfőnöki.  Ezen az órán az eseményeket beszéltük meg. Legjobban a közelgő veréb avatótól félek. Nem tudom miért,elég ijesztőnek hangzik,bár a hülyeségben benne vagyok,hiszen van egy bátyám. 
 A következő szünetben Dorinával meghallgattuk egymás kedvenc számait,volt ami megegyezett! 
 Órán már inkább csak szabad foglalkozás volt,hiszen ez volt az utolsó osztályfőnöki óra. Én úgy tudtam,hogy négy lesz,de mivel az előadás elhúzódott csak három lett megtartva. 
 Úgy döntöttem rajzolok egy kicsit,így hát neki is álltam a kinti táj lerajzolásába.

- Te is rajzos vagy? – hallottam egy hangot,ami elölről érkezett. Egy szőke hajú,mosolygós arcú lány nézett rám.

- Ööö…izé…igen! – mondtam kissé zavartan. – Izabella,de szólíts csak Izának! – mutatkoztam be.

- Anett – mutatkozott be ő is. – Én is rajzos vagyok,örülök,hogy még egy lány rajzos rajtam kívül,így nem én leszek az egyetlen az osztályból – hadarta. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá és próbáltam kivenni,hogy mit mond. Borzasztóan gyorsan beszélt.

- Anett,lassabban! – szólt rá egy barnahajú lány. – Szia, Alexa vagyok! – mosolyodott el.

- Iza – mondtam,majd szemügyre vettem a mellette álló lányt.

- Nóri – mutatkozott be ő is.

- Csak ennyien vagyunk? – kérdezte Anett.

- Úgy látszik – sóhajtottam.

- Hé,én is itt vagyok amúgy! – a hang gazdája egy szőkésbarna hajú lány volt. Mint kiderült Emmának hívják és táncos. Összesen hatan vagyunk lányok,abból kettő táncos,kettő énekes és velem együtt kettő rajzos. 
 A nap további része eltelt. A lányokkal bejártuk a sulit és végig beszélgettünk,úgy mindenféléről. Bár a fiúkkal még egy szót se beszéltem,holnap szeretnék,ha nem is sokat legalább egy mondatot.  Amint csöngettek,gyorsan összepakoltam és futottam is ki a teremből. Legalábbis ha nem ütközöm össze valakivel.

- Bocs – motyogtam zavartan,majd felnéztem és egy tengerkék szempár nézett vissza rám.

- Nem baj! – mosolygott rám,majd engem megkerülve kisétált az ajtón. 
 Még két percig lefagyva álltam ott,aztán összekaptam magam és futottam a kijárat felé. Na nem mintha máris szabadulni akartam volna a suliból…viszont a buszomat muszáj volt elérnem,ugyanis fél óránként jár és Ádámot se akartam megvárakoztatni,ha már vette a fáradtságot és lejött elém.
 Az épületből kiérve,megláttam a bátyámat,majd odafutottam hozzá.

- Na milyen volt,a rettegett első nap? – kérdezte,miközben megindultunk a buszmegálló felé.

- Eltelt – vonogattam a vállam. 
 Hazaérve gyorsan felhívtam anyát,majd Tomit,hogy minden elújságoljak nekik.
 Aminek örültem,az az,hogy Tominak is jól sikerült az első napja és már is megtetszett neki egy lány. Szurkolok nekik!
 Most viszont elrakom magam holnapra,mert ez a mai nap még csak a kezdet volt!