1.rész

Augusztus 31. Hétfő

 És elkezdtem! Igen,igen,naplót írok,mint minden más tini lány,ugyanis életem egy hatalmas mérföldkövéhez értem,ami dobpergés: A GIMNÁZIUM!! Csupa nagy betűvel. 
 Nagyon félek és persze izgatott is vagyok a holnapi naptól! 
 A naplómat anyutól kaptam,aki hogy is mondta? Áááh megvan: ”a napló egy kamaszlány legjobb barátja”. Pff,hát nem tudom,majd most meglátjuk. Soha se volt még naplóm. Furán hangzik de igaz.  Na tehát akkor el is kezdem mesélni a mai napomat. Reggel tízkor keltem,ami nyári szünetben eléggé korán van,de sose voltam az a délutánig alvó típus. 
 Lementem a konyhába ahol anyát találtam mivel apa már elment a munkába,anya meg szabad napot vett ki,hogy eltudjunk menni vásárolni a suli kezdéshez. 
 Hát igen mi mindig az utolsó pillanatban vásároljuk a füzeteket meg ilyen iskolai holmikat,ezért is vannak nekem mindig ilyen kis béna öt perc alatt betelő füzeteim,de hát nincs mit tenni,ez már hagyomány nálunk. 

- Szia drágám!- köszöntött anya a szakácskönyvből felnézve. - Hát te még pizsamában vagy? Indulnunk kell,különben minden rózsaszín muffinos holmit elkapkodnak! - nézett végig rajtam,majd összeráncolt szemöldökkel megrázta a fejét.

- Neked is jó reggelt anyuci! - mosolyodtam el,odamentem hozzá,majd megpusziltam az arcát. - Hát remélem elkapkodták,mert már annyiszor mondtam neked,hogy gimibe megyek,itt már nem elég a ”rózsaszín muffin”- mondtam gunyorosan,aztán mikor észrevettem gyilkos pillantását ,felnevettem és kinyitottam a hűtőt reggeli után kutatva,de sajnos csak pár elszáradt parizert és penészes sajtot találtam. Fhuj. 

- Jaaaaj nemáár nincs semmi kaja! Éheeees vagyooook!! - nyafogtam majd egy határozott mozdulattal becsaptam a hűtőajtót.

- Tudom drágám,nem volt időm bevásárolni, de ezt ma majd bepótoljuk és kiválasztod mit szeretnél enni! - mosolygott majd kikerült és elindult a szobájuk felé. 

- Most viszont van öt perced,hogy elkészülj! - mondta majd bement a hálójukba. Klassz. 
 Gyorsan felfutottam az emeletre. A szobámba,a szekrényem elé álltam és kutakodni kezdtem egy póló és egy rövid farmernadrág után. Nem vagyok az a vásárolgatós típus és a divatért se rajongok túlságosan,ezért nincs valami sok ruhám,meg fölöslegesnek tartom több ezer forintokat otthagyni a boltokban mindenféle ruhadarabokért. Ha vásárolni megyek is,mindig az olcsóbb dolgokat veszem meg. 
 Hosszas keresgélés és turkálás után megtaláltam a piros rövid ujjú bodymat és a sötétkék rövid farmergatyámat,majd bevonultam velük a fürdőbe. 
 Gyorsan felöltöztem volna,ha betudtam volna kapcsolni a bodymat, amivel vesződtem legalább fél órát,majd amikor teljesen felöltöztem,kezelésbe vettem az arcomat. Hát most hálisten a napozások miatt nem volt pattanás a fejemen így alapozót se tettem fel csak egy kis szempillaspirált. Kifésültem a hajamat,aztán (mivel baromi meleg van kint) copfba kötöttem a hajam.
 Miután készen lettem,leszáguldottam a lépcsőn majd egy becsapódással az előszobába érkeztem. Sajnos nem talpra.

- Izabella,hát te mi a jó életet csinálsz a padlón fetrengve? Nincs erre időnk,sietnünk kell!És majd legközelebb ha játszani akarsz a kertben tedd,a ház nem erre való hely drágám - mondta anyu,miközben kinyitotta a bejárati ajtót.

- Anya már mondtam neked,hogy már, nem vagyok kisgyerek és nem játszadozom - forgattam a szemeimet majd anyát követtem aki,már kiért a kocsihoz.

- Persze,persze - mosolygott

- Na jó,hova megyünk először? - kérdeztem miközben forgattam a fejem az ablakon kinézve.

- Először a papírírószer boltba megyünk,utána meg megnézzük a ruha és szépség ápolási boltokat,hogy vegyünk neked pár jó kis dolgot - mondta miközben folyamatosan az utat figyelte.

- Ajh anya,nekem nem kell semmi! Van már így is elég holmim! – mondtam.

- Ezt meg sem hallottam lányom! Gimnazista leszel,ott már nem engedlek ki ápolatlan szakadt,több ezeréves holmikba! - mondta szigorúan.

- Mi az hogy szakadt? Mindegyik ruhám minőségi darab! - kértem ki magamnak. Mert ne,hogy már szidja itt nekem a ruháimat.

- Hogyne - forgatta a szemeit gunyorosan. 
 Közben megérkeztünk,majd az épületbe érve felcsillantak a szemeim.

- Hmm,kaja szagot érzek - szimatoltam. 
 Hát igen,a kaja szagot én már mérföldekről kiszagolom,nem tehetek róla ez adottság!

- Majd máskor,most irány vásárolni! - mondta szigorúan majd elindultunk a papírírószer felé. Pontosan háromnegyed órával később kijutottunk a boltból,úgy,hogy mindent beszereztünk és vettünk pár rózsaszín muffinos füzetet is.

- Gyere,drágám menjünk be ebbe a boltba - mutatott anya egy rózsaszín ruhaboltra. Hát hosszú lesz ez a nap. 
 Négy órával később,már a szobámba pakoltunk ki a szatyrokból.

- Izgatott vagy,drágám? Hiszen még is csak holnap lesz az első napod a gimnáziumban,ami teljesen más lesz mint az általános – mondta anya felém fordulva.

- Hát igazából félek – vallottam be. – Anya ez egy művészeti gimnázium,tele tehetségesebbnél,tehetségesebb emberekkel. Én nem érzem magam olyan jónak. Mármint tudom,hogy tudok rajzolni,de akkor is,ott azért még is csak baromi jó rajzosok lesznek! Nem is beszélve a táncosokról és énekesekről – fakadtam ki,mire anya csak elmosolyodott.

- Iza,figyelj ide egy kicsit! – fogta meg a kezem. – Azért vettek fel ebbe az iskolába,mert tehetséges vagy! Szerinted a többi diák most nem ugyan azt érzi amit te? Pedig de. Ők is ugyan úgy tele vannak kételyekkel mint te,drágám,de ezen most tovább kell lépned! Meglátod csodás leszel! – mosolygott rám. Talán tényleg minden rendben lesz és csak fölöslegesen aggódok. 
 Az idilli pillanatunkat egy hatalmas csattanás törte meg. Hát igen,a bátyám biztos hazaért.

- Ádám,hányszor mondtam már neked,hogy kösd be rendesen a cipőfűződet,mert elfogsz esni! – kiáltotta le anya. Ádám a tizenkilenc éves egyetemista bátyám. Néha én érzem magam az idősebbnek.

- Jól vagyok,semmi pánik! – jött be,felemelt kezekkel a szobámba. – Mit csináltok? – ráncolta össze a szemöldökét. – Ja,télleg’ – csapott a homlokára. – Húgi,te holnap kezded a gimit mi? Ügyi leszel,ne félj! – mosolygott rám,majd kiment a szobámból,anyával együtt,én meg a fürdő felé vettem az irányt,megfürödtem majd megvacsiztam. 
 Most fél tíz van és az ágyamon ülve írok. Hm,ideje már aludni,nagy nap lesz a holnapi.