6.rész

Sziasztok!:) Ennyi volt a kis szünet. Hát igen,nem tartott valami sokáig,de így sikerült. Remélem tetszeni fog ez a rész. Komikat várok!:)


Szeptember 23. Szerda

 When you turn off the lights
I get stars in my eyes
Is this love?
Maybe someday
So don'’t turn on the lights
I'll give you what you like

    Reggel viszonylag gyorsan elkészültem,szóval a buszt is időben sikerült elérnem. 
 Dorinával megint találkoztunk a szokásos helyen,így együtt indultunk a suli épületéhez. 
 A sulirádióban a Maroon 5 - Animals ment,amit mindketten elkezdtünk énekelgetni. A terembe már voltak páran,meglepő módon Roli is. Észre is vett,és elmosolyodott. Ha nyálas lennék – ami nem vagyok – akkor most bizonyára elolvadtam volna a mosolyától. 
 Leültem a helyemre és kipakoltam a magyar felszerelésem. 
Mellettem Dorina viszont csak a telefonján lógott. Furcsáltam hiszen mostanában nem szokott annyit telefonozni.

  - Dorina,én nem akarlak megzavarni,bármit is csinálsz éppen,de elő kéne pakolnod a cuccodat,mert Pollár íratni fog veled – szóltam rá. 

  Hát igen,Pollár Katalin tanárnő bekeményített,legalábbis próbált,ugyanis megunta,hogy mindig azzal megy el az óra első tizenöt perce,hogy a cuccunkat pakoljuk ki,és ezért elvárja,hogy amikor már bejön a terembe elő legyen pakolva a felszerelésünk. Azonban ha nincs,akkor írat. Csodás.

  - Mi? – nézett fel a telefonjából.

  - Figyelnél már?! – néztem rá szúrós szemmel.

  - Jólvan,bocsi – tette el a telóját. – Na tessék,el is raktam – mosolygott rám.

  - Pakolj elő! – nevettem el magam.

  - Ja,tényleg – mondta,majd végre elkezdte kihalászni a táskájából a felszerelését.

  - Hellóóó – ugrált oda hozzánk,Anett.

  - Szia – köszöntünk mosolyogva.

  A többiek is kezdtek beszállingózni. Dani amint meghallotta a rádióban a Wolfmother – Joker and the Thief elejét,elkezdett táncolni,amit én csak úgy véleményezek,hogy kapálózott mint egy vadbarom,de hát kinek mi.

  - Na,menj arrébb – lökte arrébb Boldi. – Én tudom itt mitől döglik a légy – mondta,majd elkezdett,hát valamit csinálni.

  - Szerintetek mit csinál? – kérdezte Dorina.

  - Hát… - néztem rá félrebiccentett fejjel. – valamit ráz,de nem vagyok benne biztos,hogy mit – röhögtem el magam.

 A terembe épp akkor lépett be Alexa és Áron,amikor Boldi felugrott az asztalra.

  -Mit csinálsz? – nevette el magát Alexa.

  - Táncolok – jelentette be.

  - Azt látjuk,de miért az asztalon te seggtitán? – kérdezte tőle Áron.

  - Ez egy szabad ország! – kiáltotta el magát,majd elkezdte a rángatózásnak nevezhető táncát.

  - Jézusom mi lesz itt verébavatón?! – fogta a fejét Alexa.

  Ja tényleg! Azt még nem is említettem,hogy holnap elő kell adnunk verébavatón egy osztálytáncot. 
 Mivel mi szuperhősök leszünk ezért Bonnie Tyler – I need a hero című számára fogunk táncolni. 
 Viccesen alakul a dolog,hiszen a táncosokon kívül mind pocsékul táncolunk. Nekem még ritmusérzékem sincs,de majd csak lesz valami.

  - Télleg',mikor lesz a próba ma, Roli? – kérdezte Dani Rolitól. Roli lett a tánc főszervezője,mert ő táncol a legrégebben.

  - Nem tom’ – vonogatta a vállát. – Ma különórák után mindenkinek jó? – kérdezte.

  Mindenki bekiabálta,hogy „ja” meg „igen”. Szuper,ma megint fél ötre érek haza. 
 Az osztályba ment a kiabálás és dobálózás,Pollár tanárnő pont ekkor jött be a terembe. Sóhajtott egy hatalmasat,majd elkiáltotta magát.

  - Mindenki a helyére! – persze erre,már mindenki elcsendesedett. Körbefordultam és láttam,hogy sok ember még elő se pakolt.

  -  Ebből gáz lesz – suttogtam Dorinának.

  - Miért nincs előpakolva pár ember kivételével a felszerelésetek? – nézett körbe – Most az egyszer elnézem és nem íratok,de ez többször nem fog megtörténni! – mondta,majd belekezdtünk az anyagba.

  Magyar után jött a kínzás. A kínzás alatt a matekórát értem. Szilárd tanár úr,természetesen most se kegyelmezett nekünk. Dolgozatot íratott,ráadásul olyan anyagból,amit nem is beszéltünk még meg. 
 Harmadik órában,tesin fojtattuk a röplabdát. 
 A többi óra ugyanilyen eseménytelenül telt el. 
 Rajzon mindenki a kiállítási rajzán dolgozott. Nekem valahogy nem állt össze a kép. Akár mennyire próbálkoztam nem sikerült jól a képem. Valahogy nem én voltam. Semmi érzelem,semmi rejtett mondanivaló. Egy nagy semmit láttam amikor a rajzomra néztem. Nem tudom miért nem ment most. Azt viszont tudtam,hogy ez a rajz távol áll tőlem.

  - Izabella,megakadtál? – kérdezte Ernő tanár úr.

  - Nem is tudom..Úgy érzem nem én vagyok – néztem végig rajzomon.

  - Ha valóban így érzed,nincs mit tenni,ezt a rajzot nem állíthatjuk ki – jelentette ki,mire teljesen ledöbbentem. – Figyelj,Izabella. Ez az egész tehetségmegmutató,azért van,hogy a tanárok és a diákok is megismerjenek benneteket. Ugyanis akik ebbe az iskolába járnak,mind a művészetbe temetkeznek,legyen az tánc,ének vagy éppen rajz. Ti ,így fejezitek ki azt ami bennetek van. Ha valóban,nem érzed úgy,hogy ez a rajz te lennél,akkor bizony nem lehet kiállítani,hiszen annak semmi értelme nem lenne – fejezte be mondandóját.

  - De akkor mit csináljak? – kérdeztem.

  - Otthon kezdj bele egy másik rajzba,de ne azért csináld,hogy legyen valami amit ki tudsz állítani,és mindenki hasra esik tőle,olyan profi munka. Azért csináld,azért rajzolj,hogy kitudd fejezni milyen vagy,belül. Az érzéseidet vidd bele. Menni fog az ne aggodalmaskodj – mondta majd tovább ment.     
 Alaposan elgondolkodtatott amit Horváth tanár úr mondott. Ránéztem a rajzomra. Tényleg nem az érzéseimmel rajzoltam. Megakartam mutatni mire vagyok képes,pedig ennek nem ez a lényege,ezért nem éreztem sajátomnak.

  Különórák után,mindenki a táncterembe gyülekezett.

  - Oké akkor kezdhetjük is – mondta Roli,mire mindenki beállt a kijelölt helyére. 
 Amikor felcsendült a szám,mindenki elkezdte a táncot. 
 Elég viccesen ment; Boldi és Dani állandóan egymásnak ütköztek,én elöl álltam,de nem tudtam rázni egyáltalán a csípőmet. Bence és Atilla folyton elmozdultak a helyükről,ami nem is lett volna akkora baj,ha nem mellém kerültek volna a hátsó sorból. Áron zsebre tett kézzel táncolt végig. Miklós és Kolos úgy beleélték magukat,hogy még a csípőrázást is megcsinálták,pedig az csak a lányoknak kell. Emma és Dorina profin táncoltak,úgy ahogy Norbi és Boti is.  
 A szám felénél,Roli leállította és hátrafordult,felénk.

  - Hát ez… - kereste a szavakat – Igazán…jó nincs mit szépíteni,szar volt – röhögte el magát.

  - Kösz a bíztató szavakat – kacsintott Boldi.

  - Mindenki szedje kicsit össze magát – nézett rajtunk végig még mindig nevetve.

  - Próbálkozunk – mondta Áron.

  - Próbálkozz kicsit jobban,mondjuk zsebre tett kéz nélkül – mondta neki Norbi nevetve.

  - Ahhoz ő túl „badboy”– mondta Kolos,mire elnevettem magam.

  - Iza,te meg egy kicsit jobban éld bele magad – nézett rám Roli.

  - Hát jól van,de arról igazán nem tehetek,hogy nem tudom rázni a csípőmet – mondtam.

  - Jó,de legalább próbáld meg! – mondta.

  - Okés.

  - Na akkor kezdjük elölről – indította el a zenét.

  Ezúttal mindenkinek kicsit jobban ment,bár én még mindig nem tudtam a csípőmet normálisan mozgatni. 
 Roli észrevette nyomorgásom és odajött hozzám,majd beállt mögém. A helyét addig Norbi vette át,így ő irányított mindenkit. Roli két tenyerével fogta át a csípőm. Éreztem teste melegét,és önkéntelenül is megborzongtam. Csak remélni tudom,hogy nem érezte meg. Szép lassan kezdet irányítani a csípőmet.

  - Menni fog? – suttogta, és olyan közel volt,hogy ajkai súrolták nyakamat. Felsőtestével hátamnak simult,így éreztem szíve heves dobogását. 
 Az egész olyan volt mintha egy buborékba lettünk volna. Mindenki megszűnt és csak mi ketten voltunk.

  - Igen – leheltem. Ekkor lett vége a számnak és a varázslat megtört. Elhúzódott tőlem,majd megköszörülte a torkát.

  - Oké ez egész jó volt – nézett végig a többieken. – Asszem’,be is fejezhetjük mára. Holnap még egy utolsót próbálunk szecska előtt és király lesz.

  - Faszák leszünk – kiabálta be Dani. Mindenki elkezdett pakolászni,így én is elkezdtem. Dorina elővette a vizét és beleivott.

  - Na,láttam eléggé egymásra hangolódtatok Rolival – húzogatta szemöldökét.

  - Ajh,hagymár – forgattam szemeim.

  - Haha,szemforgatááás! – vigyorgott rám Alexa.

  - Nekem szabad – vigyorodtam el én is.

  - Na de,most akkor mivan? – kérdezte Emma.

  - Mivel? – néztem rá.

 - Tudoood… - hajolt közel hozzám. – Rolival –suttogta. Oldalra néztem ahol az említett épp a telefonját nyomkodta.

  - Semmi. – mondtam neki,kicsit csalódottan.

  - Ugyan. Lehetett látni,hogy forrt köztetek a levegő – mondta Nóri is.

  - Akkor ezek szerint,vakok vagytok – fordítottam nekik hátat,majd a hátamra dobtam táskámat.

  - Gyenge próbálkozás. – hurrogott le Anett.

  - Mindegy. Nem zárhatnánk már le ezt a témát?! – néztem rájuk könyörgő tekintettel,de ők csak megrázták a fejüket. – Na jó,menjünk már! – mondtam és elindultam az ajtó felé. Még utoljára visszanéztem Rolira,aki épp vele szemben állt és engem nézett. A szemébe nézve elvesztem. Minden és mindenki megszűnt létezni. Nem tudom mi van velem. 
 Halványan elmosolyodtam,majd megfordultam és kimentem az ajtón.

  - Iza! – kiáltotta Emma. – Miért szaladtál el így? – kérdezte lihegve.

  - Bocsi,csak sietek – erőltettem magamra egy mosolyt. – Mennem kell,mert két perc múlva jön a buszom és nem akarom lekésni,szóval sziasztok! – köszöntem el gyorsan,és már ott se voltam.

   A buszon zenét hallgattam,és gondolkodtam,mit is érzek valójában. Arrrghh. Minden olyan bonyolult lett,mióta gimis vagyok,pedig még egy hónapja sincs!! 
 Tomi persze,még mindig nem keresett. Úgy látszik ez a barátság,már csak egy emlék marad. Bár ne így lenne. 
 Otthon gyorsan megebédeltem,elmeséltem anyunak mi történt ma,majd felmentem tanulni. 
 Fárasztó volt a mai nap,ahogy az eddigiek. Nem valami könnyű a gimi,de erre számíthattam is. 
 Na de most abba is hagyom az írást,mert mennem kell tanulni.